előfizetésem
Hírlevél
Sokan azt hiszik, a kapcsolat akkor jó, ha nem veszekszünk, pedig épp ellenkezőleg
Mind ismerünk olyan párokat, akiknél látszólag minden rendben van. Amikor szóba jön a párkapcsolat, azonnal rávágják, hogy náluk minden tökéletesen működik. Nincsenek hangos veszekedések, nincs dráma, működnek a közös tervek. Kívülről tehát stabilnak tűnnek, mégis valami hiányzik.
Mert hiába nincsenek viták, a nevetés is kevesebb, ritkábbak az érintések, és elmaradnak a mély beszélgetések. Ilyen az, amikor egy pár túl jól akar működni, de végül kifullad a kapcsolat. A jelenségről Katona Márta párkapcsolati coach, Prepare Enrich tanácsadóval beszélgettünk. „Ez az állapot az érzelmi eltávolodás egyik leggyakoribb formája” – kezdi a szakértő. Kívülről a kapcsolat valóban szilárdnak tűnik: a felek együtt intézik a mindennapi teendőket, nincs látványos feszültség, működnek a közös projektek. Ám belül folyamatosan csökken az érzelmi elérhetőség.
„A pár tagjai már nem fordulnak egymás felé a belső élményeikkel. A beszélgetések praktikusak, de nem személyesek. Inkább funkcionálisan működnek együtt, mintsem valódi közelségben élnek. Szakértői szemmel ez nem a konfliktus hiányáról, hanem a kapcsolódás gyengüléséről szól” – fogalmaz Katona Márta, majd hozzáteszi, hogy a kapcsolat ilyenkor nem feltétlenül rossz, inkább üres.
A konfliktus hiánya nem egyenlő harmóniával
Sokan úgy gondolják, a jó kapcsolat konfliktusmentes, pedig ez nem reális elvárás. Minden kapcsolatra igaz, hogy két külön személy találkozik benne, eltérő igényekkel, tapasztalatokkal, érzékenységgel. A konfliktus az élő kapcsolatok természetes része. Így ha nincs vita, az a harmonikus állapot helyett inkább elkerülést jelent. A felek ugyanis ilyenkor magukban tartják a feszültséget, hogy megőrizzék a felszíni békét. A baj csak az, hogy a kimondatlan érzések távolságot teremtenek.
„A csend lehet a nyugalom és lehet a visszahúzódás következménye. Adott esetben inkább az utóbbiról van szó” – figyelmeztet a coach. A jól kezelt konfliktus ezzel szemben mélyítheti a kötődést. A valódi kérdés ezért nem az, hogy vitázunk-e, hanem hogy felvállaljuk-e a nézetkülönbségeket, még akkor is, ha abból konfliktus lehet. Igaz, ezt könnyű mondani, de nehéz megtenni. Nem is feltétlenül kell a veszekedés oltárán feláldozni a kapcsolat békéjét. Hogy választ kapjunk a kérdésre, miszerint a csend a nyugalmat jelenti-e vagy az elhallgatást, figyeljük meg a következő jeleket.
Szakértő mondja el, mi lehet a hosszú, boldog párkapcsolatok valódi titka
Az érzelmi kiüresedés ugyanis nem egyik napról a másikra történik, megvannak az apró, korai jelei. Ilyen az, amikor csökken a kíváncsiság a partner belső világa iránt, amikor gyakoribbá válnak a „mindegy” vagy a „jó úgy” reakciók, amikor háttérbe szorulnak az apró érintések, amikor eltűnik a humor és a spontán nevetés, amikor egyre több idő telik el egymás mellett, de külön világokban. „Sok pár számol be arról, hogy a kapcsolatban élve is magányosnak érzi magát. Ez az egyik legerősebb figyelmeztető jel. Amikor a kapcsolat inkább projekt, mint élmény, érdemes megállni és ránézni, mi történik valójában.”
Miért választjuk a békességet az intimitás helyett?
Az intimitás sebezhetőséget kíván. Meg kell mutatnunk a félelmeinket, a hiányainkat, a vágyainkat, és ez bizony kockázatos. Ha valaki korábban elutasítást, kritikát vagy érzelmi távolságot tapasztalt, könnyen megtanulhatta, hogy jobb nem megnyílni. „A konfliktuskerülés a kapcsolat védelmének tűnik, valójában azonban saját sérülékenységünket próbáljuk elrejteni. A konfliktuskerülés mögött sokszor félelem áll: attól tartunk, hogy a feszültség a kapcsolat végét jelentené. Pedig a kimondott nehézség épp az összetartozást erősíti.” A harmónia nem a csendből fakad, épp ellenkezőleg: a biztonságos kapcsolódásból születik a meghitt kapcsolat.
Hogyan lehet újra közeledni?
A párkapcsolati coach szerint a közeledést érdemes apró, tudatos lépésekkel kezdeni. Vissza kell hozni az érzések nyelvét a kapcsolatba. Például egy őszinte „hiányzol” vagy „szeretnék többet beszélgetni veled” fordulópont lehet. De a szemkontaktus, az érintések, a figyelem tudatos gyakorlása is segít újra egymásra hangolódni. Ezen felül fontos növelni az egymás felé tett apró kapcsolódási kísérleteket, és észrevenni, amikor a másik közeledik. A kulcs tehát az egymás felé fordulás.
„Egy kapcsolat addig él, amíg van benne érzelmi mozgás és egymás felé fordulás, a valódi veszély tehát nem a vita, hanem a közöny.” – hangsúlyozza Katona Márta. A fájdalom azt jelzi, hogy még számít a másik, a közöny viszont komolyabb figyelmeztetés, hiszen az érzelmi leválás jele lehet. Döntő kérdés, hogy mindkét fél hajlandó-e dolgozni a saját mintáin, vállalni a nehéz beszélgetéseket, és tenni a kapcsolódásért. Ha van vágy a közelségre, van esély a megújulásra is.
Vagyis nem az a baj, ha túl sok a konfliktus, hanem az, hogy túl kevés az érzelem.
