előfizetésem
Hírlevél
Egy magyar modell őszinte vallomása a szépség árnyoldalairól
„Neked biztos könnyű.” A mondat, amit a társadalom által vonzónak tartott nők elég sokszor - talán túl sokszor is - megkapnak. A közösségi média korában ráadásul egyre gyakrabban kerül elő a pretty privilege fogalma, vagyis az a jelenség, hogy a társadalom bizonyos helyzetekben kedvezőbben bánik azokkal, akiket szépnek lát. Első hallásra ez valóban előnynek tűnhet, a valóság azonban ennél jóval árnyaltabb.
De vajon mi a valóság? A vonzó külső, a szépség valóban megnyithat bizonyos ajtókat, ugyanakkor legalább ugyanennyi elvárást, előítéletet és megfelelési kényszert is magával hozhat. Jávor Lili modellel beszélgettünk a pretty privilege jelenségéről.
A szépség valóban előnyt jelenthet
A pretty privilege mögött egy jól ismert pszichológiai jelenség, az úgynevezett halo-hatás áll. Ennek lényege, hogy ha valakit vonzónak látunk, hajlamosak vagyunk automatikusan más pozitív tulajdonságokat is feltételezni róla. Könnyebben gondoljuk intelligensnek, kedvesnek, megbízhatónak vagy kompetensnek, még akkor is, ha ezekről valójában semmilyen információnk nincs. Saját tapasztalatai alapján Lili szerint ezek az első benyomások bizonyos helyzetekben valóban előnyt jelenthetnek.
Egy állásinterjún, egy első találkozás során vagy akár egy új közösségben könnyebben lehet pozitív benyomást kelteni vagy lehetőséget kapni. Modellként ugyanakkor azt is pontosan látja, hogy a divatiparban a megjelenés valóban munkaeszköz, de csupán egy része annak, amit ez a hivatás jelent. Egy jó modellnek ugyanúgy szüksége van fegyelemre, alkalmazkodóképességre, kitartásra és komoly mentális állóképességre. A kívülállók gyakran csak a csillogást érzékelik, miközben a háttérben rengeteg munka, bizonytalanság és versenyhelyzet húzódik meg.
Ahogy fogalmaz:
a szépség bizonyos ajtókat könnyebben kinyithat, de önmagában nem garantál tartós sikert vagy boldogságot
Ötven felett is vár a kifutó - Divatban a visszatérő modellek
Amikor az előnyből teher lesz
A pretty privilege kapcsán jóval kevesebb szó esik arról, hogy a kedvező első benyomásnak ára is lehet. Ha valakit újra és újra elsősorban a külseje alapján ítélnek meg, idővel háttérbe szorulhatnak azok a tulajdonságai, amelyek valójában meghatározzák. A modell szerint előfordulhat, hogy egy beszélgetés során kevésbé arra figyelnek, amit mond, a fókusz inkább arra fut ki, hogyan néz ki. Ez hosszabb távon azt az érzést keltheti, hogy az ember értékét elsősorban a megjelenése határozza meg, ami folyamatos szorongást idézhet elő minden olyan változás miatt, amely ezt a képet veszélyezteti.
Mint mondja, gyakran találkozik azzal is, hogy egy vonzó nő sikereit kevésbé a munkájának, sokkal inkább a külsejének tulajdonítják. Pedig a látvány mögött ugyanúgy ott van az évek munkája, a felkészülés, a kitartás és a folyamatos fejlődés. A modell- és szépségiparban különösen gyakori tapasztalat, hogy a külső hangsúlyossága miatt a szakmai eredményeket is hajlamosak más szemmel nézni.
„Sok nő érzi úgy, hogy kétszer annyit kell bizonyítania ahhoz, hogy valóban kompetensnek tartsák. A megjelenés ilyenkor egyszerre jelenthet előnyt és hátrányt. Miközben felkeltheti a figyelmet, könnyen el is terelheti azt a tudásról, a felkészültségről vagy az elvégzett munkáról." Ez könnyen oda vezethet, hogy valaki úgy érzi, folyamatosan bizonyítania kell.
Bók és tárgyiasítás határán
A szépség gyakran együtt jár fokozott figyelemmel, de nem minden figyelem jelent valódi elismerést. Lili szerint a pozitív visszajelzés és az objektifikáció között az emberi méltóság jelenti a legfontosabb határvonalat. Egy kedves bók a másik ember megjelenésének elismeréséről szól, miközben tiszteletben tartja a személyiségét és a határait. Az objektifikáció ezzel szemben akkor jelenik meg, amikor valakit kizárólag a teste vagy a külseje alapján kezelnek, figyelmen kívül hagyva a személyiségét, a gondolatait és a saját határait.
Az online tér ezt a jelenséget tovább erősítheti. A közösségi médiában sokkal könnyebben születnek olyan kommentek vagy üzenetek, amelyeket személyesen valószínűleg senki sem mondana ki. A kéretlen megjegyzések, a szexuális utalások vagy a zaklató üzenetek sajnos sok nő mindennapi tapasztalatai közé tartoznak. Saját élményeiről beszélve hozzáteszi, szerencsésnek tartja magát, mert eddig nem érte olyan határokat átlépő helyzet, amely maradandó traumát okozott volna.
A pozitív visszajelzéseket igyekezzünk kedvesen, ugyanakkor határozottan kezelni, és fontosnak tartom azt is, hogy világos határokat húzzak a kommunikációban
Amikor a szépségből elvárás lesz
A szépséghez kapcsolódó társadalmi előnyöknek van egy kevésbé látható oldala is, a folyamatos megfelelési kényszer. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a környezete elsősorban a megjelenése miatt értékeli, idővel könnyen kialakulhat benne az az érzés, hogy ezt a képet állandóan fenn kell tartania. Jávori Lili szerint ilyenkor már egy rosszabb bőrnap, néhány plusz kiló vagy a külső legapróbb változása is aránytalanul nagy szorongást válthat ki. Az ember fokozatosan saját magára is külső szemlélőként kezd tekinteni, és egyre gyakrabban azt figyeli, hogyan láthatják mások.
A pszichológia ezt a jelenséget önobjektifikációnak nevezi. Ilyenkor az ember saját magát is elsősorban a külsején keresztül kezdi értékelni, ahelyett hogy a személyiségére, a képességeire vagy a saját érzéseire figyelne. Ez nemcsak rengeteg mentális energiát emészt fel, hanem hosszú távon az önbizalmat is gyengítheti, valamint növelheti a testkép vagy akár az evészavarok kialakulásának kockázatát. „Ha ezt valaki nem ismeri fel időben, a megfelelési kényszer szinte észrevétlenül is eluralkodhat rajta."
A közösségi média új szépségideálokat teremtett
A szépségideálok mindig is léteztek, a közösségi média azonban alapjaiban változtatta meg azt, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Jávori Lili úgy látja, ma már nemcsak a hétköznapi találkozások során számít a megjelenés, hanem az algoritmusok is előnyben részesíthetik azokat a tartalmakat, amelyek jobban illeszkednek az aktuális szépségideálokhoz. Emiatt sokan úgy érzik, hogy a külsejük egyfajta társadalmi tőkévé vált, amely az online térben is meghatározhatja, mekkora figyelmet vagy elérést kapnak.
Ezzel párhuzamosan a szépségideálok egyre távolabb kerültek a valóságtól. A filterek, a képszerkesztő alkalmazások és a mesterséges intelligenciával módosított képek sokszor olyan arcokat és testeket mutatnak, amelyek a valóságban nem is léteznek. Az online tér így olyan mércét állít fel, amelynek szinte lehetetlen megfelelni. Ez különösen a fiatalokra lehet nagy hatással, hiszen sokan olyan képekhez hasonlítják magukat, amelyek eleve mesterségesen létrehozott vagy digitálisan tökéletesített valóságot tükröznek.
Így alakult át a divatmodell szakma a közösségi média és az influenszerek térhódításának hatására
Kevesen gondolnák, de a modell (és ezzel valószínűleg nincsen egyedül) saját példáján keresztül is megtapasztalja ezt. Előfordul, hogy egy gyönyörű nő fotóját nézve akaratlanul is megkérdőjelezi saját nőiességét vagy értékét. Úgy véli, éppen ez mutatja meg a legjobban, milyen könnyű belecsúszni az összehasonlítás csapdájába, még akkor is, ha valaki belülről ismeri ezt a világot. Mint fogalmaz, a pretty privilege ma már nem csupán a természetes vonzerőről szól. Egyre inkább arról is, hogy ki tud jobban megfelelni az online tér által teremtett, sokszor teljesen irreális szépségideáloknak.
Nem minden látszik, ami látható
A pretty privilege létező társadalmi jelenség. Bizonyos helyzetekben valóban jelenthet előnyöket, de önmagában nem teszi könnyebbé az életet. Kívülről sokszor csak a sikert, az elismerést vagy a pozitív figyelmet látjuk, miközben azok a terhek, elvárások és bizonytalanságok, amelyek ezzel együtt járnak, többnyire láthatatlanok maradnak.
„Fontos, hogy különválasszuk a látható és a láthatatlan valóságot. A szépség megnyithat bizonyos ajtókat, de nem helyettesíti a kitartást, a tudást, a személyiséget vagy az emberi kapcsolatokat. Ezek azok az értékek, amelyek hosszú távon valóban meghatározzák, kik vagyunk."
A valódi önbizalom nem abból fakad, hogy mások szépnek látnak bennünket, hanem abból, hogy mi magunk is tisztában vagyunk az értékeinkkel, és nem kizárólag a külsőnk alapján határozzuk meg önmagunkat.
