előfizetésem
Hírlevél
Terápiára jársz? Ezek a jelek mutatják, hogy jó úton haladsz
A pszichológusnál kimondott mondatok nem érnek véget a rendelő ajtajában. A valódi munka gyakran csak ezután kezdődik: a hétköznapokban, konfliktusokban, döntésekben. De hogyan épülnek be a terápián tanultak a mindennapi életbe, és honnan tudjuk, hogy valóban változunk?
Ma már egyre kevésbé számít különlegességnek, ha valaki pszichológushoz jár: egyre többen kérik szakember segítségét, hogy a rohanó hétköznapok ellenére kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb életet élhessenek. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy mi történik a pszichológussal folytatott találkozások során, és mikor várható valódi javulás, változás az életminőségünkben. Rácz-Dienes Adrienn pszichológussal beszélgettünk.
Miért van szükség szakemberre?
Amikor valaki rászánja magát az első találkozóra, általában már komoly nehézségekkel küzd. Ritkábban hallani olyan esetről, amikor valaki „csak úgy”, nagyobb probléma nélkül fordul terapeutához, pedig teljesen természetes, hogy egy stresszesebb időszak feldolgozása megterhelő: ahogyan a stresszhormonok sem tűnnek el egyik napról a másikra, úgy a mentális egyensúlyunk helyreállítása is időt igényel.
„Egy terápia első három-négy alkalma arról szól, hogy részletesen megértsük a kliens problémáját és feltérképezzük az élettörténetét. Ezután tudunk elkezdeni valóban dolgozni. Közösen kijelöljük a célokat, és gyakran azzal indítunk, hogy megvizsgáljuk az aktuális működésmódot és megküzdési mechanizmusokat, valamint azok előnyeit és hátrányait.”
Az első magyar női pszichológus a gyermeklélektan úttörője volt, mégis elfelejtették
„A terápia alkalmával fontos tisztázni, mire van szükségünk, és hogy mit szeretnénk. Közösen feltérképezzük, hogy amit gondolunk egy szituációban, vagy ahogyan reagálunk arra, ami történik velünk, nem biztos, hogy segít elérni azt, amire igazán vágyunk. Egy berögzült viselkedésen és gondolkodásmódon változtatni motivációt és kitartó munkát igényel. Konkrét példákat elemzünk a kliens életéből, és amikor már érti a jelen működését, megkeressük, hogyan lehetne másképpen reagálni. Ez gyakran félelmetes és sok belső akadályt kell leküzdeni előtte, amihez például sokszor korai gyermekkori emlékeket is előhívunk.”
Az agyunk sok helyzetet a múlt tapasztalatai — gyakran gyermekkori élmények — alapján értelmez. Ezeket újra kell „kódolni” ahhoz, hogy a viselkedésünk is változni tudjon. Fontos hangsúlyozni: ez nem naivitás, még ha a hétköznapi szóhasználat néha annak is nevezi. „Egy nyitott személyiségnek például, akinek az lehet a hiedelme, hogy nyitottnak, és kedvesnek kell lennie ahhoz, hogy elfogadják, különösen fontos reális határokat szabnia. Ők a gyermeki mintákból, vagy sémáikból reagálnak, és az elfogadás iránti szükséglet vezérli őket.”
Azok, akik úgy vélik, hogy nyitottsággal és kedvességgel mindent el lehet érni, gyakran olyan helyzetekbe is belemennek, amelyek ártalmasak számukra. A terápia segíthet felkészülni a jövőbeli helyzetekre: a kliens és a terapeuta közösen feltárják azokat a jeleket, amelyekből felismerhető, ha a másik fél kihasználhatja vagy ártani fog. A legfontosabb azonban, hogy hosszú távon ne csak a pszichológustól várjuk a megoldást: nekünk magunknak kell motiváltnak lenni arra, hogy elsajátítsunk egy olyan működési módot, amely a mindennapokban is támogat bennünket.
„Ez a terápiás szakasz akkor működik, ha előtte a kliens már megértette, hogy mi volt az eddigi működésének a hátránya, és mi vezetett a sorozatos átveréshez, csalódáshoz. Ugyanakkor a saját működésünk megértése gyakran nem öt-tíz alkalom kérdése.” A saját reakcióink megértése kulcsfontosságú: olyan mintákat kell felismernünk, amelyek egykor jól működtek, felnőttként azonban már nem szolgálnak minket megfelelően. Gyakran mondják, hogy a gyógyulás annyi ideig tart, mint maga a probléma kialakulása — ez a mentális terhekre is igaz. Egy olyan terápia, amely valódi eszközöket ad a kezünkbe, ideális esetben is legalább 10–15 alkalmat és több hónapot vesz igénybe.
Nem kell komoly problémával küzdened ahhoz, hogy pszichológusra legyen szükséged
A terápiás falakon túl
Egy hosszabb terápiás folyamat nem azt jelenti, hogy „nagy baj van”, hanem azt, hogy az illető komolyan veszi a változás iránti igényét. A folyamat alatt az apró felismerések és lépések mutatják meg, hogy a tanultak a való életben is működnek. A nehezebb időszakok a terápia után is megjelenhetnek — ettől azonban nem kell megijedni. „A terápia során előfordulhatnak visszaesések, amit mindig átbeszélünk a tapasztalatok nyomán. Egy idő után a kliens már önálló megoldásokat fog hozni és képes kilábalni a nehézségekből. Ezeket a helyzeteket is megbeszéljük, hogy megerősítést kapjon az egészséges működéséhez. Ez ad valódi önbizalmat, és így válik a tanult viselkedés tartóssá.”
A kihívások megélése nem azt jelenti, hogy valami baj van velünk. A különböző helyzetekhez illeszkedő viselkedés kialakítása hosszabb folyamat, és a terapeuták általában akkor engedik el a páciens kezét, amikor az már valóban képes önállóan működni. „A terápia hossza nagyban függ a kliens belső erőforrásaitól. Egy érzelmileg stabilabb alapokkal rendelkező, rugalmas, jól reagáló embernél például fél év vagy néhány hónap is elegendő lehet bizonyos változásokhoz, amíg például a kötődési nehézségek esetén többéves folyamatra is szükség lehet.”
Egy új viselkedésmód elsajátításakor kulcsfontosságú az önmegfigyelés. Adrienn szerint azt az állapotot érdemes keresni, amikor tudatosan vagyunk jelen egy helyzetben. „A változás ott kezdődik, amikor elkezdem tudatosan megfigyelni a saját működésemet helyzetekben. Mi történik bennem? Mit érzek? Mit gondolok? Ne ösztönből reagáljunk, hanem álljunk meg egy pillanatra, és tudatosan válaszoljunk a szituációra. Így nem egy régi minta alapján, hanem a jelen helyzet alapján fogunk cselekedni.”
Fontos felismerni azt is, hogy a túlzott alkalmazkodás gyakran külső elvárásokból fakad. Egy felnőtt embernek azonban szüksége van arra, hogy saját szempontjai szerint döntsön. A határok meghúzása nem önzés, hanem alapvető önvédelem. „Nem attól vagyunk jó és elfogadható emberek, hogy mindenki kedvében járunk vagy mindennek kitesszük a szívünket. Ha észrevesszük, hogy ismét mások elvárásai irányítanak, érdemes újra megállni egy pillanatra, befelé figyelni és visszanyúlni mindahhoz, amit a terápián beépítettünk.”
Nem vagy a szavak embere? Semmi gond, ezt a terápiaformát neked találták ki
Évekkel a terápia után
Amikor egy pszichológus „elengedi a kezünket”, az elsőre ijesztő lehet, de ez annak a jele, hogy a terápia működött. Fontos megérteni, hogy a munkát végig mi magunk végeztük, a terapeuta csak irányt mutatott. A kérdés inkább az: mit viszünk tovább ebből az útból, és mit mondunk azoknak, akik még csak most gondolkodnak rajta, hogy segítséget kérjenek?
„Amikor valaki segítséget kér egy pszichológustól, akkor ijesztő lehet, hogy egy »idegent« beavat a dolgaiba. Sokan attól félnek, hogy lesznek képesek majd megváltozni. Sok kérdés és félelem lehet bennünk, de ez teljesen érthető. A pszichológus segít abban, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ez minden terápiás munkának az alapja. Amikor pedig már létrejött a biztonság és bizalom, akkor a kezdeti félelmeinket el tudjuk engedni. El kell hinnünk, hogy az az egy óra értünk van. Azért, hogy nekünk jobb legyen.”
Egy terápia akkor ér a lezáró szakaszba, amikor a kliens és a pszichológus is úgy vélik, hogy az új, egészségesebb viselkedés már stabilan beépült. Ezt onnan lehet tudni, hogy a való életből behozott helyzetekre adott reakció már nem a gyermekkori élmények ösztönös válaszaiból indul ki, hanem a jelenünk tudatos reális értelmezéséből fakad.
„Például régen azért nyitottunk és kedveskedtünk mindenkinek, mert úgy gondoltuk, hogy ezt kell tenni ahhoz, hogy elfogadjanak, mert gyerekként ezt tanultuk meg. A terápiás munka eredménye, hogy az elfogadhatóságunkat nem kötjük feltételekhez. Az is rendben van, amikor határt húzok és nemet mondok. Amikor egy ilyen röviden leírható, de annál összetettebb változást elér valaki, az egy igazi fejlődés.” A pszichológus nem engedi el a klienst az első sikernél. Lassan mélyül el az új működés, miközben gyengül a régi. Ezek az új viselkedésmódszerek akár életre szóló változást is hozhatnak egy ember életében.
Ha az életünkben nagyobb külső változás történik, akkor érdemes lehet újra felkeresni a pszichológust. Ez nem visszaesés, hanem egyszerűen egy tudatos felismerése annak, hogy azt a terhet nem bírjuk el egyedül. Nem kell mindent egyedül megoldanunk, a lelkünknek is jár a támogatás.
„Ez a kis támogatás a léleknek lehet akár egy egyszerű légzőgyakorlat is: 4 ütem alatt beszívjuk a levegőt, 4 ütemig benntartjuk, majd 4 ütem alatt kifújjuk a levegőt. Ezt követően tartsunk szünetet. Közben képzeljük el, hogy egy szobában vagyunk, ahol az egyik sarokból a másikba 4 ütem alatt sétálunk át. A gyakorlat végére képzeletben már körbe is jártuk a szobát. Ez a módszer segít megállni a rohanó világban és egy elképzelt képen keresztül kapcsolódni önmagunkhoz. Ez a gyakorlat egy tudatosabb jelenléthez segít minket hozzá.”
