előfizetésem
Hírlevél
Néhány éve ide nő be sem tehette a lábát, most egyedül utaztam Szaúd-Arábiába és nem bántam meg
Szaúd-Arábia 2019-ben nyitotta meg kapuit a nemzetközi turizmus előtt. Mohammed bin Salman trónörökösnek köszönhető ez a változás, aki szeretné országát valamivel nyitottabb, de vallási elveihez mélyen ragaszkodó nemzetté faragni. A változás az elnyomottságban élő szaúdi nők életére és az újdonságra vágyó utazókra is hatott. Manapság nem ritka az egyedül túrázó nő az országban.
Ebbe a közel-keleti királyságba utazni nem annyira magától értetődő, mint fogni egy hátizsákot és venni egy csak oda repjegyet bárhova. A szervezkedést a konzuli szolgálatnál kezdem: e-mailben kérdezem, szabad-e egyedül, nőként utazni az országba, kell-e férfi kísérő, csador, vagy extrabiztosítás. Levelemre „more than welcome”-mal válaszolnak, szeretettel várnak.
Az ötórás, fővárosba, Rijádba tartó repülőjárat meglehetősen olcsó. Annak is megéri, aki télen szeretne egy kis napfényt magába szívni. Este landolunk, megérkezni kissé félelmetes. A legszimpatikusabb taxisofőrt kiválasztva jutok el szállásomra, ami csak nőknek van fenntartva. A lobbit leszámítva egy férfi sem léphet be a belső terekbe, ahol szigorúan nők: turisták, kollégisták, családjuktól távol tartózkodó dolgozók sürögnek-forognak.
Legtöbben még egymás előtt is szégyenlősek: pizsamában, de lefátyolozva veszik át vacsorájukat és a legújabb rendelést a Sheinről. A fura külföldi nőre, azaz rám, barátságosan mosolyognak, de tartják a két lépés távolságot. Egyedül Aishával beszélgetek, akit modern gondolkodású szülei egyetemre küldtek, haját vörösre festi és esze ágában sincs klasszikus csador alá rejteni szépségét. Egy új generáció tagja ő, a világra nyitott, de tiszteletben tartja a sajátos kultúrát, amibe született.
Álmos bazár és pakisztáni étkezde
Az itteni arabok vendégszeretőek, és a helyiek becsületesek: itt nem ver át a taxis, nem nyomnak az arcodba szuveníreket, nem vagy két lábon járó pénztárca vagy könnyen elérhető nyugati nőcske. A helyiek többsége gazdagabb egy átlagos kelet-európai utazónál. Az országban a minimálbér mintegy nyolcszázezer forintnak megfelelő összeg. Először a város déli részét veszem célba, szokom a mindent eltakaró ruhámat és a fejkendőmet: bár a turistáktól nem várják el, mégis tiszteletteljes gesztus betartani a muszlin öltözködési szabályokat.
A nemzeti múzeumban megismerhető Szaúd-Arábia és az iszlám vallás története, megcsodálható egy Kába-kőhöz hasonló meteorit, és pazar műkincsek tárják elénk az ország gazdagságát. Gyönyörű kert övezi a múzeum épületét, gyerekek szaladgálnak a fák között. A főváros egyik legrégebbi látványossága, az Al Masmak erőd is itt található. A XIV. századi agyagpalotát régen fegyverek és lőszerek tárolására használták. Most felújítás miatt zárva tart, így csak a mellette levő csendes bazárban kószálhatok, ahol a helyiek épp sziesztára készülődnek, és zárják a boltokat.
Egyedül utaznál nőként? Ez a 10 európai város tökéletes választás
Éttermet nehéz találni, egy helyi kifőzdében kötök ki, ami a legemlékezetesebb étkezésem lesz. Szemben velem Mohamed csócsálja a csirkecombját, és megkérdezi, szóba állhat-e velem. Ugyanis itt tilos csak úgy leszólítani egy nőt: engedélyt kell kérni a beszédbe elegyedéshez. „Néhány éve ide nő be sem tehette a lábát” – meséli, miközben saját történetét is megosztja velem.
Körülöttünk pakisztáni vendégmunkások esznek törökülésben, kézzel. Angolul csak az asztaltársam beszél, így kézzel-lábbal kikérek valamit, ami végül finomra sült csirke, saláta, curry, rizs egyvelege lesz, mindössze kétezer forintnyi összegért. Ráadásul ezt sem kell kifizetnem, mert távozó asztaltársam titokban rendezi a számlát.
Egy szép, új világ
Este irány a Boulevard World, ami maga a megtestesült XXI. századi ezeregy éjszaka! A világ legszebb országait, legjellegzetesebb kultúráit „építették meg” egy helyen: Párizstól kezdve Mexikón át Kínáig mindenféle negyed megtalálható itt, viszi magával a forgatag az embert. Egy óriási bazár, éttermek, büfék, vidámparkok keveréke az egész, ahol órákon át lehet bolyongani és magunkba szívni az emberi kultúra sokszínűségét. Az érzést tetézi a vidám hangulat, a csadoros nők a hullámvasúton és a dodzsemeken, mosolygó turisták a gízai piramisok másolatai előtt. Meg lehet alkudni mindenféle apró finomságra, és a mókás táncelőadásokon is jót lehet szórakozni. A helyiek ide járnak shoppingolni és kikapcsolódni. Felszabadultak és vidámak, és mindenki józan.
Ugyanis az országban szigorúan tilos az alkoholfogyasztás, turisták számára is.
Diriyah és „A világ pereme”
Rijádban a turisták fogadására az északi, Diriyah nevű városrész specializálódott. Egy egész, a középkorból fennmaradt arab agyagváros található itt, ahol a házak között sétálva tényleg egy időutazásban lehet részünk. A 2010-ben UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánított At-Turaif történelmi negyed büszkén emelkedik a zöldellő Dirija oázis fölé. A hagyományos najdi stílusban, téglából épült, méltóságteljes erődítmény egykor a Dirija emírség, az első szaúdi állam (1727–1818) szíveként virágzott, és megalapozta a Szaúd-Arábiai Királyság születését. Ma az itteni házakba múzeumokat rejtettek: megcsodálhatunk arab lóról, katonaságról és építészetről szóló kiállításokat.
A látogatást a Bujairi teraszon pihenem ki, ahol modern konyhák és borsos árak várják a megfáradt turistákat. A legtöbb sivatagi túra Dirija városrészből indul. Én is benevezek egyre: kétórás zötykölődés vár rám néhány vidám koreai turistával, akikkel jókat nevetünk az arab rapzenén és Adele Rolling in the Deep slágerének meglehetősen sajátos zenei feldolgozásán. Késő délutánra elénk tárul „a világ pereme”: a meredek, végtelenbe nyúló sziklaperemen nem korlátokra, hanem a turisták józan ítélőképességére van bízva a biztonság. A naplementében a kősivatag fenséges látványt nyújt, ahogyan az esti szürkületben egyre több felbukkanó csillag is: az ég teljesensötét és a fejünk felett ragyog a Tejút. Távol a konzervatív tömegtől a turista itt turista: fátyol nélkül, ujjatlanban sem érzem furcsának magamat.
Kultúrsokk helyett kultúratükör: ilyen volt egyedül nőként egy arab fővárosban
Változás a nők helyzetében
Bár szembesültem néhány, főleg az angoltudásban tettenérhető hiányossággal, a turizmus él és virágzik Szaúd-Arábiában, ahogy a nők helyzete a helyiek megerősítése szerint is sokat változott az elmúlt években. A fiatal uralkodó bölcsen felismerte, hogy országa nem függhet az olajtól, és a gazdaság fejlődéséhez nyitottságra és a nők jogainak megváltoztatására is szükség van.
Az elmúlt években jelentős reformokat vezettek be a nők lehetőségeinek és társadalmi szerepének bővítése érdekében. Tíz éve szavazati jogot kaptak, és indulhattak a választásokon is, 2018 óta saját útlevelet igényelhetnek, egyedül utazhatnak és autót is vezethetnek. Már nem szükséges férfi hozzátartozó engedélye a tanulmányaikhoz, és a modernebb városokban elnézik nekik a fejkendő nélküli jelenlétet is. A reformok hatására a dolgozó nők aránya az elmúlt öt évben 18 százalékról 32 százalékra emelkedett. Egyes kávézókban férfiak és nők együtt fogyaszthatják el italukat. Számunkra ez nem tűnhet soknak, de valójában óriási eredmény az iszlám vallás bölcsőjében.
A lakosság egy része pozitívan fogadja a változásokat, míg mások számára időbe telik az új normák megszokása. A reformok összességében hozzájárultak a nők nagyobb társadalmi szerepvállalásához. Én is pozitív élményekkel távozom. Rijádot érdemes felkeresni egy hosszú hétvégére, ha napfényre, a megszokottól eltérő, izgalmas kalandra vágyunk.
