előfizetésem
Hírlevél
A Habsburg családnak is fordított már az elismert magyar tolmács, Nyári Izabella
Bár a technológia állandó része az életünknek, és a telefonunk applikációi mindenhová elkísérnek minket, érdemes szem előtt tartanunk: nyelvtudásra ma is szükségünk van, hiszen egy idegen nyelv ismerete számos ajtót nyithat meg előttünk. Nyári Izabella magyar-német-olasz nyelven dolgozó tolmács és szakfordító mutatta be nekünk ennek a szakmának a szépségeit és nehézségeit, de nyelvtanulási motivációkról és módszerekről is beszélgettünk.
Dr. Nyári Izabella magyar-német-olasz nyelven dolgozó tolmács és szakfordító. Tolmácsolt már az ipar területén, banki szektorban, tudományos kutatásban, konferenciákon; éveken keresztül online tolmácsként osztrák és német közintézményeknek végzett úgynevezett közösségi tolmácsolást (kórházi ellátásnál, szociális ügyintézésnél, rendőrségi kihallgatásnál, büntetésvégrehajtó-intézetekben, oktatási intézményeknek).
Pár éve inkább a kultúra területén van jelen: a budapesti olasz filmfesztiválon (Mittelcinemafest), olasz filmes és kulturális találkozókon, kerekasztal beszélgetéseken, megnyitókon tolmácsol, illetve rendszeresen készít feliratot olasz filmekhez, színházi produkciókhoz. A Bécsi Fordítástudományi Központban és a BME Tolmács- és Fordítóközpontjában olasz és német nyelvű szakfordítást oktat.
Minden információhoz másodpercek alatt hozzáférünk az interneten, ráadásul itt van nekünk az AI is. Mennyire van ma igény nyelvtudásra?
A globalizált világban mindenképpen nagy szükség van nyelvtudásra, főleg egy olyan apró nyelv esetében, mint a magyar. Ha nyelveket beszélünk, hozzáférhetünk olyan tudáshoz, ismeretanyaghoz, gondolatokhoz, inspirációkhoz, kultúrákhoz, amikhez nem jutnánk hozzá, ha csak az anyanyelvünket ismernénk. A mesterséges intelligencia egyre gyorsabban fordít, és bizonyos eszközök tolmácsolni is képesek, de a finom árnyalatok, a kulturális utalások és az emberi érzelmek továbbra sem működnek tökéletesen gépi fordításban, tolmácsolásban.
Tehát az AI nem veszélyezteti a tolmácsok és fordítók munkáját?
Az igazi aggodalom nem maga a mesterséges intelligencia, hanem az a meggyőződés, hogy az emberi ítélőképességet le lehet cserélni gépi rendszerekre. A jelen egyelőre nem az AI és a fordítók, tolmácsok közötti versengésről szól, hanem arról, hogy ők úgy használják az AI-t, hogy közben megőrzik munkájukban azt a kreativitást és kulturális értelmezési folyamatot, amelyet a gépek egyelőre nem tudnak leutánozni.
Az első magyar szinkrontolmács 28 nyelvvel boldogult: lépj te is a nyomdokaiba
Olasz és német nyelven tolmácsolsz. Mekkora ma az igény kimondottan erre a két nyelvre, amikor szinte mindennek angol a nyelve?
Az angoltudás nélkülözhetetlen a mai világban és a szakmámban is, még akkor is, ha az angol nem tartozik az aktív munkanyelveim közé. Ha a saját szakmámra vetítve nézem a kérdést, akkor ez egy érdekes kihívás a magyar nyelvi közvetítői piacon: sok az angolos tolmács, egy-egy kisebb nyelven is tudó kollégát pedig néha úgy kell vadászni, a német és az olasz ilyen értelemben valahol a kettő között van. Mindenképpen érdemes több lábon állni, ha az ember nyelvi közvetítő, mert egy nyelvvel és egy specializációval ritkán lehet boldogulni a piacon.
Miért pont ezeket a nyelveket választottad?
Először is hangsúlyoznám, hogy én még analóg módon kezdtem nyelvet tanulni egy olyan világban, amikor még nem volt a mindennapjaink része az internet. Ma már a világháló számos segítséget nyújt a nyelvtanulóknak. De visszatérve az eredeti kérdésre: anyukám kisgyerek koromban németül tanított, később német nyelvi tagozatra jártam a gimnáziumban.
Az angolt ekkor kezdtem el tanulni, és azóta is nélkülözhetetlen számomra, mert a kutatási szakirodalom, szakmai konferenciák, találkozók csaknem 80%-ban angol nyelven hozzáférhetők. Az olaszt sokkal személyesebb indíttatásból kezdtem el. Nagy hatással volt rám az is, hogy a gimnázium alatt többször töltöttem hosszabb idő az adott nyelv kultúrájában.
Milyen előnyei vannak, ha akár csak kedvtelésből, de elkezdünk idegen nyelveket tanulni?
Mindenképp kiemelném, hogy egy olyan világban, ami sokszor az uniformizálásra, az egyformaságra kényszerít, ha meg szeretnénk ismerni a világ sokszínűségét, és mi magunk is sokszínű tudással szeretnénk rendelkezni, akkor abba energiát kell fektetni. Ez nem mindig egyszerű, de hihetetlen kulturális gazdagságot, apró örömöket és sikereket ad, ha tudunk olvasni, filmet nézni, ismerkedni, beszélgetni, vagy csak utazások alatt étteremben rendelni egy másik ország nyelvén.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nyelvtanulás nagyon jó agytorna. És sajnos kerülhetünk kiszolgáltatott helyzetbe is, ha nem beszéljük az adott ország nyelvét: volt, hogy a gyerekemet hirtelen kellett Olaszországban orvoshoz vinnem, és ott keveset ért volna az angol nyelvtudás.
A németet nagyon kemény, barátságtalan; az olaszt ellenben dallamos nyelvnek tartják. Mi a szépsége egyik, illetve másik nyelvnek?
Sokan hangzás vagy nehézség szerint ítélnek meg nyelveket, szerintem viszont mindegyiknek megvan a maga szépsége, egyedisége. Van, amelyik szebben cseng, jobb rajta zenét hallgatni van, amelyikben megfog egy-egy kifejezés kompaktsága, van nyelv, amelyiknek jobban tetszik a nyelvi humora. Nem tudok skandináv nyelveken, de érdekesnek tartom, hogy milyen természeti, társadalmi dolgokra van kifejezésük. Vegyük csak a híres hygge, fika vagy lagom kifejezéseket!
Az biztos, hogy minden nyelv mögött ott van a kultúra, ami egyedivé teszi.
A németországi, osztrák és svájci német is nagyon tud különbözni egymástól, hiszen a három ország története is rendkívül izgalmas; de az olasz dialektusok és nyelvjárások is jelentenek kihívást, amikkel egy átlag nyelvtanuló nem is biztos, hogy találkozik a nyelvkönyvekből, ahhoz el kell menni Nápolyba, Szicíliára, Szardíniára, vagy filmeket kell nézni, könyveket olvasni eredeti nyelven.
Van olyan nyelvtanulási módszer, amely kimondottan erre a munkára készít fel?
Inkább azt mondanám, hogy merjük használni az idegen nyelvet, feszegessük a saját határainkat. Csak ekkor derül ki, hogy mi az erősségünk, hol vannak még hiányosságaink. A nyelvtanulás sokszor egyfajta bátorságpróba is, de érdemes kockáztatni és legyőzni a saját árnyékunkat, mert rengeteg pozitív visszajelzést is kapunk közben. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy nem létezik olyan, hogy tökéletes nyelvhasználat. Egy jó nyelvtanár nemcsak a hibákra és hiányosságokra hívja fel a figyelmet, hanem segíti is a tanulót abban, hogy merjen kommunikálni.
Mondhatjuk tehát, hogy mindennek az alapja a stabil, B2/C1-es nyelvtudás. De mi különbözteti meg az átlag nyelvtanulót attól, aki fordítóként vagy tolmácsként szeretne elhelyezkedni?
Bizonyos szakterületek ismerete nagy előny. Egy tolmácsnak nemcsak egy nyelvet kell tudnia, hanem orvosi konferencián az orvosi szaknyelvet, filmrendezők beszélgetésekor a filmes zsargont, az építőiparban a szakmai kifejezéseket, európai uniós tolmácsként az uniós szakkifejezéseket is. Ezt sokszor a saját anyanyelvünkön is csak akkor, az adott megbízásnál sajátítjuk el, ezért a tolmácsnak szüksége van felkészülésre az adott megbízás előtt.
Ezzel a módszerrel felnőttként is gyerekjáték lesz új nyelvet megtanulni
Magas szinten beszéljük a nyelvet, bizonyos szakmák szakszókincsét is ismerjük. Beadhatjuk tehát a jelentkezésünket bármilyen szinkrontolmács vagy fordító munkára?
A válasz nem olyan egyértelmű. Ez még mindig kevés, ezért két részre bontanám a feltételeket. Egyrészt elengedhetetlen az adott kultúra beható ismerete, technológiai ismeret a felkészüléshez és például a szinkrontolmácsoláshoz (amikor egy kabinban ül a tolmács, és nagyon pici időeltolódással tolmácsol), ezenkívül nélkülözhetetlen a CAT toolok, azaz a számítógéppel támogatott fordítóprogramok, valamint az AI ismerete és használata.
De szükséges a jegyzeteléstechnika a konszekutív tolmácsoláshoz (amikor a tolmács hallgatja a beszélőt, és közben jegyzetel, majd a jegyzetek alapján mondja el az elhangzottakat a másik nyelven), továbbá az interkulturális vagy a szolgáltatásból adódó egyéb kompetenciák is - a tolmácsolást és fordítást tipikusan szabadúszók végzik, tehát vállalkozói ismeretek sem nélkülözhetők. Aki protokolltolmács, annak diplomáciai ismeretek is szükségeltetnek.
És mi a másik feltétel?
Magyarországon van egy régi-régi rendelet, ami kimondja, hogy szakfordítást vagy tolmácsolást csak az végezhet, aki szakfordító vagy tolmács képesítéssel rendelkezik. Vannak érdekképviseletek, amelyek csak olyan tagokat fogadnak be, akik rendelkeznek képesítéssel, de a piac ennél sokkal zavarosabb. Rengetegen nyújtanak nyelvi közvetítői szolgáltatást: van, aki hobbiból, van, aki pályaváltás címén teszi ezt – változó szakmai minőségben és nagyon változó árakon. Ez a mesterséges intelligencia megjelenése mellett tovább nehezíti a profi fordítók és tolmácsok helyzetét.
Ha ennyi elméleti feltételnek megfeleltünk, jöhet a gyakorlat, amikor élesben megtapasztalhatjuk, milyen is ez a munka. Milyen a jó szinkrontolmács?
Olyan, aki a lehetőségeihez mérten felkészül a megbízásra, kér anyagot a megbízótól, aktíválja az előismereteit, hogy amikor élesben tolmácsol, akkor az agya – ami a tolmácsolás során rendkívül le van terhelve – a lehető legtöbb energiát az ismeretlen, váratlan helyzetekre, terminológiára koncentrálja. Természetesen jelezheti (ha van rá alkalma), ha nem értett valamit, de nem fűzhet hozzá saját gondolatokat, nem foglalhat állást.
A tolmács pontosan tolmácsol, de ez nem azt jelenti, hogy szóról szóra kell tolmácsolni, hanem az elhangzott szöveg értelmét kell a lehető legpontosabban visszaadni és közvetíteni nyelvek, kultúrák és emberek között, akik nem csak kulturálisan, hanem akár társadalmilag is nagyon különböző helyzetben vannak (például ilyen a bírósági vagy az orvos-páciens közötti tolmácsolás).
Tehát lehetőleg legyen empatikus is?
Igen, ez fontos, illetve a nyitottság az ismeretlen témakörök, helyzetek és új emberek iránt, valamint a rugalmasság, a rezíliencia és a jó kommunikációs készség is.
A munkád melyik részét szereted leginkább?
Szeretek felkészülni a megbízásra, beleásni magam abba, hogy ki fog beszélni, mit fog mondani; és aztán kifejezetten élvezem, amikor átjár az a kellemes izgalom egy tolmácsolás előtt. A tolmács tipikusan akkor kerül rivaldafénybe, ha rosszul csinál valamit, és feltűnik a munkája, ezért lehetőség szerint szeretünk láthatatlanok maradni. De azért jólesik az olyan visszajelzés, amikor kifejezik, hogy a tolmácsolás segítette a kommunikációt és a megértést.
Van olyan felkérés, amire kimondottan büszke vagy?
Az utóbbi években nagyon élvezem, amikor művészekkel, színészekkel, filmrendezőkkel, írókkal találkozhatok. Megtisztelő volt a Habsburg család tagjainak tolmácsolni Pannonhalmán, vagy Letizia Battaglia olasz fotográfust tolmácsolni, aki a maffia elleni küzdelmet zárta képekbe.
Miért éri meg ezt a hivatást választani?
A rengeteg érdekes találkozás, valamint a flexibilitás és a rugalmas időbeosztás miatt (már amennyiben egyéni vállalkozóként űzi valaki – és a legtöbben ebben a formában űzik), bár a szabadúszás előnye egyben a hátránya is: vannak hónapok, amikor kevesebb a megbízás, ezért is kell több lábon állni. A munkám emellett állandó tanulási és fejlődési lehetőséget kínál, hiszen egy új megbízás hozhat nyelvi, technikai kihívásokat, új szituációkat. Ezekre mindig fel kell készülni, ezért az élethosszig tartó tanulás ránk kifejezetten jellemző.
