előfizetésem
Hírlevél
Több mint hobbi: ezért változtatja meg sokak életét a túrázás
Gondolkodtál már azon, milyen hatással van a mentális egészségedre néhány óra a természetben, vagy hogy mi különbözteti meg a kirándulót a túrázótól? Na és azon, hogyan válhatsz kirándulóból igazi profivá?
Dr. Gál Lívia civilben jogász, szabadidejében viszont a természetet járja. Egészen pontosan a Magyar Természetjáró Szövetség által minősített gyalogos túravezető. A Kancellária Sportegyesület Gyalogtúra Szakosztály elnökeként hazai és külföldi túrákat szervez, amihez a Túra Veled – Irány a természet! Facebook-oldalán keresztül bárki csatlakozhat, méghozzá díjmentesen. Amikor arról kérdezem, mégis mi motiválja ebben, azonnal megadja a kontextust.
Mint kiderül, nyolcéves kora óta sokízületi gyulladásos betegségben szenved, amire jelenleg nem szed gyógyszert, nem részesül terápiás kezelésben, négy-öt éve azonban elkötelezetten járja az erdőt. „Amióta csinálom, tulajdonképpen nagyon-nagyon jól vagyok, és minimális azoknak a napoknak a száma, amikor ízületi gyulladásom van, és pihennem kell. Azt gondolom, hogy az erdő gyógyító energiákkal rendelkezik. Olyan sok mindent kaptam a természettől, így ha tudok, akkor ebből szeretnék átadni vagy visszaadni valamit, de nem szeretném ezt meghatározott összeghez kötni. Így tényleg mindenki számára elérhetővé tehetem a természet gyógyító hatását” – magyarázza Lívia.
Túráira bárki jelentkezhet kortól és nemtől függetlenül. Mára a barátaiként emlegeti azokat, akik az első pillanattól kezdve elkísérik őt a túráira. „Az a legszebb, hogy nincs olyan távoli hely, ahova ők ne jönnének. Tehát ha a világ végére megyünk túrázni, ők akkor is velem tartanak, és ez fantasztikus érzés.”
Eltűnhetnek az erdők, mire a gyerekeink felnőnek – és észre sem vesszük
Közösség és offline idő
Amikor arról beszélgetünk, milyen könnyen szakadnak el a túrázók az okostelefonjaiktól, az Instagramtól és a szinte már kényszeres dokumentálástól, a lehető legmegnyugtatóbb választ kapom. A telefonok olyan mélyen lapulnak Lívia túráin, amilyen mélyen csak lehet: néhány kósza fotóra előkerülnek, de a résztvevőket tökéletesen leköti a reggeltől késő délutánig tartó természetjárás. Közösségi média helyett viszont van valódi kapcsolódás, születendő barátságok és kapcsolatok: sőt, vannak olyan visszatérői is, akik a túráján ismerkedtek meg, két éve pedig össze is házasodtak.
„Ott voltam az esküvőjükön, tavaly ősszel pedig a kisbabájuk is megszületett. Szerintem az emberek ki vannak éhezve a kapcsolódásra. Ha már van egy közös pont, amit mindketten szeretnek, mint például a természet, a közös túra és a jó levegő csak könnyebbé teszi a beszélgetést és az ismerkedést” – kapom meg a határozott választ Líviától arra a kérdésemre, mennyire ideális terep a természetjárás a felnőttkori barátságok kialakítására. Mint megtudom, a legjobb és az egyik legegészségesebb.
„Mind a mentális egészségnek, mind a keringésnek, a szívnek és a légzésnek jót tesz. Az egész testednek nagyon nagy szerepe van a folyamatban, az izmoknak, az ízületeknek, tényleg mindent átmozgat, ezért nagyon kellemesen elfáraszt, így annak is ajánlom, akinek alvásproblémája van.”
Túrázó vagy kiránduló?
Nem, a két fogalom nem egymás szinonimája, ahogy azt megtudom Líviától. „A kirándulók általában jobb időben merészkednek elő, felszerelésüket tekintve nem annyira felkészültek, és sajnos helyismerettel sem rendelkeznek. Hajlamosak túlbecsülni erőnlétüket, a terepet pedig lebecsülni ami gyakran vezet balesethez, vagy ahhoz, hogy eltévednek. Ezzel szemben a túrázó minden szinten felkészültebb, felszerelésében és tájékozódásban is, hiszen pontosan tudja, hogy bármikor jöhet egy vihar, ezért van nála esőkabát, lehet sár, így visz magával lábszárvédőt, vagy ha nehezebb terepre megy, túrabottal készül.
Az pedig igazi non plus ultra, ha tájékozódási applikációt is letölt az illető, vagy van nála papíralapú térkép, és tisztában van azzal, melyik hegységben is jár éppen, vagy hogy hol van a legközelebbi lakott település, így ha probléma áll fenn, lesz B terve.” Ha valaki felkészült túrázó, bátran elindulhat egyedül is, de így is nagyon fontos a profi szakember szerint, hogy minden esetben adjuk le egy barátnak, ismerősnek, honnan indulunk és hány óra múlva kell megérkeznünk a megadott pontra.
Ha viszont valaki egyelőre a lelkes kirándulók csoportjához tartozik, mindenképpen ajánlott, ha néhány alkalom erejéig profi túravezetővel vagy csoporttal vág bele a dologba, így rengeteg fontos praktikát leshet el a gyakorlatban, például milyen cipőt vagy felszerelést érdemes választani, milyen élelemmel kell nekivágni egy egynapos túrának vagy milyen alkalmazások segítenek minket a tájékozódásban. (Lívia személyes kedvencei például az Open Street Map, a Bergfex vagy a Mapy.cz).
Az átjárhatóság tehát lehetséges, de a saját biztonságunk érdekében érdemes a szívünkre tenni a kezünket, és objektívan elhelyezni magunkat a természetjárók spektrumán, majd tanulni a rutinos túrázóktól. Ezen a ponton meg kell kérdeznem, melyek a legfontosabb szabályai a természetjárásnak, ha szeretnénk, hogy valóban szép élményeink kötődjenek a túrázáshoz. Lívia szerint nagyon fontos, hogy vadászati szezonban tájékozódjunk a vadásztársaságoknál és az adott erdészetnél, milyen területen van épp társas vadászat – egyéni vadászat sajnos bármikor lehet, erről nem adnak ki külön információt – ilyenkor ugyanis komplett turistaútvonalakat érint a dolog.
Ugyancsak esszenciális, hogy folyamatosan nyomon kövessük az időjárást: Lívia például óránkénti bontásban ellenőrzi, hogyan változik az időjárás. „Még ha jó időt is írnak aznapra, figyelem a radart, és ha hirtelen elbújik a Nap és sötétebb lesz az égbolt, megnézem, hol van épp felhőszakadás, merre tart, mert nem a legjobb dolog egy mezőn sétálgatni villámlás idején.” Emellett jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy az adott tájegységen milyen hegyimentő szolgálatok vannak, mi az elérhetőségük, és persze soha ne induljunk el esőkabát és fejlámpa nélkül.
Az első azért fontos, mert átázott ruhában hosszú kilométereket sétálni nem csak kellemetlen, de fennáll a kihűlés veszélye is, utóbbi pedig azért elhagyhatatlan, mert ha esetleg eltévedünk, fontos, hogy éjszaka, a sötétben is tudjunk tájékozódni, és ne bízzuk magunkat egy lemerülő mobiltelefon elemlámpa-funkciójára. Ami a vaddisznóveszélyt illeti, alapszabály, hogy soha ne piszkáljuk a kismalacokat: ne fotózzuk és ne is simogassuk őket, ha pedig kutyával túrázunk, és erre jogszabály is van, tartsuk pórázon.
Szabó Balázs: „A méhészet megtanít arra, hogy nem tudunk mindent kontrollálni"
Tanulni és tisztelni a természetet
Lívia egyébként minden alkalommal megjelöli, ha egy általa meghirdetett túra kezdő kirándulók számára is javasolt és teljesíthető, figyelembe véve a túra hosszúságát vagy a szintemelkedést, esetleg az extremitást. A keménymag nem csak akkor élvezi a természetben való mozgást, amikor előbújnak az első meleg napsugarak, hanem hóban, fagyban, esőben is elindulnak.
A túravezető szerint lehet, hogy kezdőként inkább szenvedés az esőben túrázás, később azonban, már gyakorlott túrázóként rájövünk, hogy ilyen időben jönnek elő a szalamandrák, és gyönyörű arcát mutatja a természet, és minden élettel teli. Ami a legfontosabb: tájékozódjunk, tanuljunk, akár profi túravezetőtől, milyen területekre tilos bemenni, amikor épp virágzik valami, milyen növényt tilos letépni. És nem csak a természetvédelmi bírság miatt, hanem mert
attól függetlenül, hogy már csukott szemmel is eligazodunk egy kedvenc túravonalon, a természetben mi mindig vendégek leszünk.
