Liptai Claudia combot villantott A Nagy Duett című műsorban

Liptai Claudia stílusérzéke sosem hagy kívánnivalót maga után, de A Nagy Duett legutóbbi adásában viselt, festményszerű ruhája valódi vizuális élményt nyújtott. A ruhadarab mögötti történetről és az aprólékos munkáról Kiss Márk mesélt – ez a ruha több, mint egy öltözék, ez egy történet, amit a textil mesél el.

Egy varázslatos festmény mozgásban

Amikor ezt a ruhát tervezted, Claudia testét láttad magad előtt, amin eloszlik a szín és anyag, mint egy festményen – vagy inkább egy hangulatot öltöztettél fel, ami történetként jelent meg előtted?

Már az elején tudtuk, hogy az egyik ruha lila lesz – egy légies, könnyed darab, ami szinte lebeg, miközben Claudia benne lépked. A többi ruha szigorúbb, strukturáltabb, sellőfazonú, így ez a lila darab teljesen más atmoszférát képviselt. A közös anyagvadászat során találtunk rá két textilre: egy tiszta selyemszaténra és egy muszlinra, amelyek ugyanazt a színátmenetet hordozták. Szerelem volt első látásra, így az eredeti elképzelést is módosítottuk – a lila árnyalatok csak a ruha alsó részére kerültek.

A színek és az anyag annyira inspirálóak voltak, hogy azonnal tudtam, drapériaszerűen kell használnom őket, nagy felületen, hogy igazán érvényesüljenek. Készítettünk egy vállról leomló palástot is, ami tovább fokozza a ruha drámai hatását. A színátmenetet úgy helyeztem el Claudia testén, hogy kiemelje az alakját – a kékes tónusok az arcához közel, míg a lila a test alsó részén jelenik meg. Engem ezek a színek egy Monet-festményre emlékeztetnek, olyan, mintha az impresszionizmus és az ókori görög drapériák találkoznának ebben a ruhában. Egyfajta nimfás hangulatot akartam megidézni.

A drapéria kialakításához először készítettünk egy fűzőt, amit felhelyeztünk egy babára, majd egyenként tűztem fel rá az anyagot – ahol a legszebbnek találtam, ott alakítottam ki a ráncokat. Ezeket Kata, a varrónő, hosszú órákon át kézzel rögzítette, pontöltésekkel, hogy ne legyen látható a varrás. Nagyon aprólékos, fárasztó munka, hiszen ha bárhol púposodik vagy kiáll az anyag, az ront a sziluetten.

Ez a ruha talán a legnehezebben elkészülő darab, amit eddig a műsorban láthattunk – a selyem és a muszlin külön-külön is nehéz anyag, együtt pedig igazi kihívást jelentettek.

Liptai Claudia meztelenruhában mutatta meg fantasztikus alakját: elképesztő, mennyit fogyott a műsorvezető

A ruha mint partner a színpadon

Ez a ruha úgy mozog, mintha saját akarata lenne – mennyire fontos neked, hogy a ruha a viselőjével együtt éljen, reagáljon, mint egy partner a színpadon?

Nagyon fontos. Ez a ruha tényleg úgy viselkedik, mint egy élőlény – minden mozdulatra reagál. Ezt szándékosan kihasználtuk, hiszen Clau nagyon szeret játszani a ruháival. A palást például nemcsak látványelem: amikor mikrofont emel vagy Tillával táncol, a muszlin együtt mozog vele, szinte táncol vele.

Ebben a színvilágban van valami csendes erő – tudatosan távolodsz el a tipikus show-ruháktól, amik csillogni akarnak minden áron?

Nem minden showruha kell, hogy csillogjon. A kamera ugyan szereti a fényt és a csillogást, de van, amikor mással tudunk hatni. Itt a színek, a textúrák és az anyagok együttes ereje volt a kulcs. Egy ilyen műsor lehetőséget ad arra is, hogy egy kicsit „ízlést neveljünk”, megmutassuk, hogy a látvány nem csak a csillogáson múlik.

Van olyan részlet ezen a ruhán, amit senki nem fog észrevenni a kamerán keresztül, de te mégis fontosnak tartottad, hogy ott legyen?

A fűző például egy testhez simuló bodyba épül bele, teljesen eltűnik a színes anyag alatt, de tökéletesen illeszkedik Clau testére. Ez tartja a formát, és biztosítja, hogy minden pontosan ott maradjon, ahol kell – még ha a nézők ezt nem is látják.

Ha ez a ruha nemcsak öltözék, hanem egy festmény címe lenne, hogyan neveznéd el?

Számomra ez a ruha a görög mitológiát és Csáth Géza A varázsló kertje című novellájának hangulatát idézi. Claudia számára viszont a gyerekkori műkorcsolyázó álmokat – és talán pont ez a legszebb benne. Mindenki más történetet lát bele. Talán ez is lenne a címe: A varázsló kertje.