Miért lett akkora luxus a csend az idegrendszer számára, és mit kapnánk napi 5 perctől ebben az állapotban?
Gondolkodtál már azon, hogy az ingerekkel bombázott, agyonhajszolt idegrendszered számára mire lenne szükség ahhoz, hogy regenerálódjon? Amíg a lelkednek jólesik egy forró fürdő, egy csésze kávé, a tested valósággal felvillanyozza egy vitaminokban gazdag, minőségi vacsora, addig az agyad és az idegrendszered számára ugyanilyen jótékony lehet a csend. Hogy mégis mennyi csendnek van építő ereje, és miért félünk tőle, valamint értjük félre társadalmi szinten, arról dr. Kun Ágota pszichológussal beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Az elmúlt években úgy alakult, hogy egyre kevésbé töltenek fel a társadalmi interakciók. Korábban mindennél boldogabbá tett a nyüzsgés, az emberi interakció, lehetőleg minél több, az üzletekben való nézelődés és a város fáradhatatlan hömpölygése, most viszont akkor vagyok a legboldogabb, ha otthon lehetek, és az erdő széléről figyelhetem a természetet, a madarakat, a semmiből felbukkanó mókusokat, és ha ebben a zavartalan környezetben, csendben munkálkodhatok. A hangsúly itt a csend erején van, amit pár éve még borzasztóan zavarónak éreztem, ám most kifejezetten kiegyensúlyozottabbá és hatékonyabbá tesz. De mégis miért működik a csend és az általa nyert szünet és tér, ami ilyen mértékben feltölt?
A csend nem hiány, hanem tápanyag az idegrendszernek. A zaj a külvilágra hangol, a csend visszahangol önmagadra.
— szögezi le Dr. Kun Ágota munka és szervezetpszichológiai szakpszichológus, egyetemi docens, majd hozzáteszi, hogy ezzel együtt a csend a legnagyobb luxus, amihez az idegrendszerünk hozzájuthat a 21. században. Ha jobban belegondolunk, minden ellene szól, hiszen még akkor is "zajra" építjük a pihenést, amikor időnk és terünk a lazításhoz: zenét vagy podcastet hallgatunk, filmet nézünk, sorozatot darálunk. Pedig az idegrendszerünk számára sokkal többet jelent a csend.
„A neuropszichológiai kutatások és kísérletek alapján már napi néhány perc valódi csend mérhető pozitív hatással bír az agy számára. Egészen konkrétan 2 perc teljes csend után az agy intenzívebben aktiválja a hippocampus és az amygdala területeit – vagyis a memória és az érzelmi önszabályozás központjait. Napi 2 óra csend hatására új neuronok képződtek a hippocampusban, vagyis a csend serkenti az idegsejtek regenerációját. A mindfulness-kutatásokban már 5–10 perc csendes jelenlét naponta kimutathatóan csökkenti az amygdala (stresszreakció) aktivitását.”
1 hónapja ezzel a tevékenységgel töltöm az ébredés utáni első órát, csodát tett a mentális egészségemmel
A csend szó szerint építi az idegrendszert
A szakember szerint bátran kezdjük kicsiben, hiszen már 2-5 perc valódi csend mérhető idegrendszeri hasznot jelent. Ezt a tudatos csendet aztán érdemes napi 20-30 perces "gyakorlássá" fejleszteni (a gyakorlás itt tényleg csak azt jelenti, hogy a magadévá teszed ezt a szokást, hiszen pont az a lényeg, hogy nem adsz feladatot az agyadnak, így nem is lesz mit feldolgoznia).
Regeneratív hatás 1–2 óra csendes, ingerszegény idő beiktatásával érhető el, ami az agyi hálózatok mély újraszervezését támogatja.
— hangsúlyozza a pszichológus. Vagyis minden olyan alkalommal, amikor 1-2 órán át sétálunk, olvasunk, a természetben vagyunk, kertészkedünk, vagy csak üldögélünk egy csendes parkban, akkor lehetőséget teremtünk arra, hogy az idegrendszerünk újrarendezze önmagát.
„Neurobiológiailag ilyenkor a következő folyamatok zajlanak: feldolgozzuk a nap élményeit, új összefüggéseket hozunk létre, megjelenik az önreflexió és az alkotó gondolkodás. Ezért születnek meg a legjobb ötletek zuhanyzás, séta vagy semmittevés közben. A csend aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert, ami lassítja a szívritmust, csökkenti a vérnyomást, stabilizálja a légzést.” Ezért van az, hogy már néhány perc jótékony csend után azt érezhetjük, mintha megnyugodott volna a testünk.
A csend nem információhiány, hanem információfeldolgozási tér. A zajban az agy folyamatosan szelektál, észrevétlenül is energiát fogyasztva.
Ezért felesleges, hogy zenehallgatással törd meg a jótékony csendet, amikor például a levezető sétádat élvezed, vagy TikTok videókat nézegess, miközben a tested láthatóan pihen, hiszen épp a kanapén fekszel. A körülmények csak látszólag adottak ahhoz, hogy valóban regenerálódj, hiszen az idegrendszeredet továbbra is munkára fogod: fel kell dolgoznia azokat az ingereket, melyeknek továbbra is kiteszed.
Ez az egyik legmérgezőbb emberi szokás a pszichológus szerint, mégis naponta megtesszük
Aki csendben van, az unalmas?
Joggal állíthatod, hogy csendben lenni furcsa, vagy számodra egyet jelent a magánnyal, esetleg nyomasztóan hat rád, és senki nem hibáztat érte, hiszen, ahogyan azt dr. Kun Ágota is megerősíti, „a modern kultúra az inaktivitás, az értéktelenség és az unalom szinonimájává tette a csendet.”
Én például abban az időszakban, amikor kevésbé tudatosítottam, hogy a csend egyfajta jótékony ajándék az idegrendszeremnek saját magamtól, hanem csak ösztönösen éreztem, hogy ez valamiért jólesik, gyakran küzdöttem azzal a nyomasztó gondolattal, hogy talán nem fektetek elég hangsúlyt az emberi kapcsolataimra és szociális hálómra, unalmas leszek a barátaim számára, esetleg én magam fordulok be, de nem így történt.
Tudomásul venni, hogy az idegrendszeremnek — ahogy a tiédnek és mindenkiének — pihenésre van szüksége, pont annyira van rendben, mint enni, amikor éhes vagy, aludni, amikor fáradt vagy, és sírni, amikor késztetést érzel rá.
Azóta, hogy tudatosan megadom magamnak a csendet, időt különítek el rá és legitimáltam a idegrendszeremre gyakorolt hatását, sokkal több energiám van: a munkámra, a szeretteimre, a barátaimra, a munkám utáni szabadidős tevékenységekre. Nem változott meg egycsapásra az életem, nem történt varázslat, mégis sokkal gyakrabban tapasztalom azt a jóleső érzést, amit a csend által kapok meg. Könnyebben megy az érzelemszabályozás, és ha valódi krízis áll elő, stabilabban vagyok jelen.
És hogy mindez összefüggésbe hozható-e az unalommal? Csak első nekifutásra. De ha már az unalomnál tartunk, csak ne értékeljük le a szerepét a pszichológus szerint! „A kutatások szerint a kreativitás és belső motiváció is unalomból születik, ha megengedjük magunknak. Az agy dopaminrendszere hozzászokik a gyors jutalmakhoz (értesítések, zene, képernyő). Amikor elvesszük ezeket, megvonási tünetként unalmat, feszültséget érzünk. Ezért a csendhez való visszatérés tanulási folyamat, tulajdonképpeni neuroplasztikus átnevelés.”
