Herczeg Andrea kilenc évvel ezelőtt hagyta ott a biztos munkahelyét, hogy egyetlen „hívásra” építve vállalkozást indítson: mára övé az ország egyik legismertebb, egészségtudatos közössége, a Csak a Mentes.
Ezeket láttad már?
A vállalkozás mostanra jóval többről szól, mint a kezdeti célkitűzés; Herczeg Andrea és csapata szervezik az Év mentes séfje versenyt, piacteret működtetnek, magazint jelentetnek meg, és edukációs platform is tartozik a brandhez. A Csak a Mentes alapítójával hitelességről, vállalkozói félelmekről, kiégésről és a mentális egészség fontosságáról beszélgettünk, de szó esett arról is, hogyan lehet hosszú távon úgy építkezni, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat.
Egy veled készült interjúban úgy fogalmaztál, 2017 nyarán beleugrottál a semmibe, hogy megalapítsd a vállalkozásodat. Akkor mindössze annyi lebegett a szemed előtt, hogy szeretnél szabad lenni és rendezvényszervezéssel foglalkozni. Hogy élted meg, amikor ott hagytad a biztos állásod, és nekivágtál az ismeretlennek?
Bár nagyon szerettem az akkori munkámat, miután belekóstoltam a rendezvényszervezésbe, nem volt kérdés számomra, hogy ebbe az irányba induljak tovább. Olyasfajta löketet adott ez az élmény, amellyel lényegében megérkeztem az életembe. Ha valaki kapott már kóstolót abból, amit a leginkább szeret, vagy amiben a legjobban érzi magát, utána már semmi nem lesz ugyanolyan! Amikor bementem a munkahelyemre, már nem találtam a helyem: egyértelmű volt számomra, hogy hiába félek is tőle, meg kell tennem ezt a lépést.
Kezdő vállalkozóként milyen nehézségekkel szembesültél az első időszakban?
Egy üzlettárssal indítottam el a vállalkozást, mert, bár megvolt a kapcsolatrendszerem, hogy kiépítsem az elképzelésem, nagyon féltem a feladat vállalkozói részétől. Az volt a fejemben, hogy soha nem tanultam gazdaságtant, nem értek hozzá, nem is készültem rá, ezért szükségem volt egy biztos pontra, akire támaszkodhatok. (Két év után aztán elváltak az útjaink.)
Visszatekintve persze úgy látom, nem akkora ördöngösség ez, csak logikusan kell gondolkodni. Számomra olyan volt az egész, mint egy puzzle: adta magát, mi lehet a következő jó lépés. Aztán persze fontos, hogy mindenki megtalálja a legjobb munkatársakat, és azokat a külsős szolgáltatókat, akik rengeteget számítanak egy cég életében - ilyen például egy szuper könyvelő, akit bármilyen kérdéssel fel lehet hívni. A mai napig azt vallom, hogy nem kell mindenhez értenem, elég csak azokat az embereket megtalálnom, akik az adott területen a legjobbak és értenek a szakmájukhoz!
Ideje, hogy átkeretezd magadban, a mindenmentes élet a legszebb öngondoskodás
Bár nincs személyes ételallergia-érintettséged, mégis misszióddá vált a mentes világ. Miért? Mi fogott meg annyira a mentes életmódban?
Én magam is sokat gondolkodtam már azon, mi fogott meg ebben ennyire! Az egészet a csillagjegyemre vezettem vissza: Rák vagyok, azaz rendkívül együttérző személyiséggel rendelkezem, nagy bennem a segíteni akarás, mondhatni „tyúkanyó” típus vagyok. Amikor a bioboltban anno láttam, mennyien küzdenek azzal, hogy megtalálják a számukra megfelelő alternatívákat, bekapcsolt bennem valami.
Halló, hát miért nincs valaki, aki fel tudná világosítani őket ebben?
Ekkor kezdtem el beleásni magam a témába. A biobolt után rendkívül tudatosan váltottam munkát: kizárólag olyan helyekre jelentkeztem, amelyek valamilyen módon kapcsolódtak a mentes világhoz. Vicces, és valahol sorsszerű, hogy megjártam gyártó-, és forgalmazó céget is; mire belevágtam a saját cégembe, rálátásom volt a teljes folyamatra, így minden, hozott infót hasznosítani tudtam.
A Csak a Mentes mára jóval több a mentes termékeket és forgalmazókat összefogó rendezvényeknél: webshop, magazin, edukációs platform, közösség épült köré. Mikor érezted először, hogy branddé vált a márkád?
A Csak a Mentes a mentes piac fejlődésével együtt indult útjára; lényegében belenyúltunk egy réspiacba. Akkoriban nagyrészt paleo-, és vegán rendezvények voltak porondon, de ezek nem a mentességre mentek rá. Az elejétől kezdve szerettem volna híres embereket magunk mellé állítani, és ez sikerült is: Hevesi Tamással és Steiner Kristóffal régóta együtt dolgozunk.
Ők külön szálakon kapcsolódnak a mentes témákhoz, és éppen ez volt a cél: megbízható, hiteles embereket állítani az egyes ágazatok mellé. Sokat segítettek a korábbi tapasztalataim is, hiszen addigra már beszéltem a „mentes nyelvet”: tudtam jól, melyek azok a fájdalompontok, amelyekre jó, ha megoldást nyújtunk. Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy az alapötletnek sikeresnek kell lennie.
A koffeinmentes kávé és a fehérjepor is tiltólistás egy neurológusok szerint, itt a teljes lista, mit nem fogyasztanának soha
Jövőre lesz tíz éve, hogy elindítottad a Csak a Mentest. Hogyan változott mindeközben a saját vállalkozói identitásod?
Azt szoktam mondani, hogy ezen a munkahelyen töltöttem eddig a legtöbb időt. (Nevet.) Viccet félretéve azt látom, hogy kilenc évvel ezelőtt olykor fejjel mentem a falnak; szeleburdi voltam, ez azóta sokat változott! Az átgondolatlanságnak persze, előnye is volt, hiszen ez a fajta kérlelhetetlenség szépen hozta az eredményeket, így tudtunk gyorsan fejlődni.
Ma már sokkal megfontoltabb, higgadtabb vagyok. Ezt a változást az váltotta ki bennem, hogy megérkeztek mellém a munkatársaim; onnantól kezdve pedig már nemcsak magamért, hanem másokért is felelősséggel tartoztam. Nem szeretném, hogy ugyanúgy szétessenek az őrült hajtásban, ahogy én.
Pont tavaly ért egy nagy felismerés, miszerint drasztikus változtatásokra lesz szükség a menetrendünkben, mert ahhoz képest, milyen kis csapat vagyunk, rengeteg projektet viszünk. Az a célom, hogy az elkövetkezendőkben visszavegyünk picit a tempóból, és fókuszáltabbak legyünk. Az ember nem azért szeretne vállalkozó lenni, hogy teljesen tönkre menjen benne.
Rosszul alvók osztották meg a módszert, amivel végre kipihenték magukat
A vállalkozásod indulása egybeesik azzal az időszakkal, amikor Magyarországon robbanásszerűen kezdett nőni az egészségtudatos piac. Hol tartott akkor és hol tart most a hazai mentes kultúra?
Nemcsak az elmúlt kilenc év távlatában, hanem szinte évről évre ugrásszerű fejlődésnek lehetünk szemtanúi ebben az iparágban, különösen, ami az élelmiszer-, és a termékgyártást illeti. Manapság folyamatosan újragondolnak bizonyos alapanyagokat, sőt, gyakori, hogy újakat fedeznek fel. 2026-ban ott tartunk, hogy a mentes kínálat simán jobbnak mondható, mint a normál, mert ők figyelnek arra, hogy „ne pakolják tele mindenfélével” a termékeiket.
Miután folyamatosan növekedik az ételérzékenyek száma, az iparág fejlődésével együtt fel is hígult a termékkínálat. Jelenleg azért folytatjuk az edukációs kampányunkat, hogy a fogyasztók ne dőljenek be mindenféle feliratnak; mindenki olvassa el a címkét, és legyen tisztában azzal, hogy mit keres, vagy hogy mitől jó egy termék.
Miután külföldről nagy érdeklődés mutatkozik a Csak a Mentes iránt, az utóbbi egy-két évben elkezdtem monitorozni a környező országok piacát is. Én magam is megdöbbentem azon, mi, magyarok mennyire el vagyunk kényeztetve; a hazai gyártók világszínvonalú termékeket gyártanak. Bőven lenne mit tanítanunk a szomszédos országoknak!
Nem kell influenszernek lenned, hogy működjön a vállalkozásod, elég önazonosnak maradnod
Az említett termékek iránt az ételérzékenyek érdeklődnek inkább, vagy a mentes életmód annyira trendivé vált, hogy már azok is glutén-, vagy laktózmentesen esznek, akiknek egyébként semmi bajuk nincs?
Úgy látom, az emberek a koronavírus-járvány alatt rájöttek arra, mekkora érték az egészségük. Tudatosabbá váltak abban az időszakban - hála a médiának, és minden olyan, „hangos felületnek”, ahol hiteles emberek kommunikálnak a témáról. Persze, tény, hogy Magyarország nem áll a legjobb helyen, ha az egészséges életmódról van szó, de az elmúlt években fejlődésnek indult a rossz tendencia. Bízom benne, hogy mostantól a kormányzat részéről is ez egy kiemelt téma lesz: a NAK-mentes munkacsoporton belül is ezen dolgozunk a szakemberekkel, immáron két éve.
A Csak a Mentes fesztiválokon (amelyeken egy hétvége alatt több ezer ember megfordul) egyébként azt látjuk, hogy nem kizárólag ételérzékeny emberek látogatnak ki a rendezvényre; manapság sok az egészségtudatos ember, de olyanok is akadnak bőven, akik valamelyik családtagjukról szeretnének gondoskodni. Sokszor találkozom nagymamákkal, akik szeretnének megtanulni „mentesen” főzni, mert az unokáik ételérzékenyek. Az ilyenekért érdemes ezt igazán csinálni!
Két kisfiú mellett vezet sikeres vállalkozást: ez Kovács Móni textiltervező titka
Mit tanácsolnál azoknak, akik ételérzékenységet sejtenek a tüneteik mögött?
Bármilyen tünetet is érzékelnek magukon, mindenképp érdemes szakemberrel kivizsgáltatni a dolgot, hogy egy kész, fekete-fehér diagnózis legyen a kezükben. Bármi is az eredmény, sokkal jobb tisztába kerülni vele, hiszen onnantól egyértelmű táplálkozási útmutatót lehet követni. Fontos, hogy mindannyian mások vagyunk, ezért hiába olvasunk vagy nézünk bármit is a témáról az interneten vagy a közösségi médiában,
nem érvényes mindenkire ugyanaz!
Természetesen nincs semmi gond azokkal a közösségekkel, csoportokkal, ahol az emberek meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat, hiszen így könnyebben kiküszöbölhetők a hibák, de ez inkább a sütés-főzés terén érvényes, semmint a konkrét táplálkozás és a szervezet válaszreakciói tekintetében.
Autodidakta módon tanulta az ékszerjavítást, ma mások készítik nála kiegészítőiket
Kilenc év alatt rengeteg rendezvényt szerveztetek, több ezer emberrel találkoztatok. Melyek a legkiemelkedőbb visszajelzések, amelyekre örömmel emlékszel vissza?
Tavaly írt nekünk egy látássérült lány, hogy szeretné végigjárni a rendezvényt, viszont nem tudja, hogyan lenne ez számára lehetséges. Korábban nem találkoztunk ilyen kéréssel, így összedugtuk a fejünket, mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy ez megvalósulhasson. Van egy ismerősöm, Rozika, aki egy ritka genetikai betegségben szenved, emiatt rollátorral közlekedik.
Megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha ők ketten járnák körbe a fesztivált, és elmesélne a lánynak mindent, amit lát. Azóta három rendezvényünkre is közösen érkeztek! Múlt alkalommal már személyesen is találkoztam a látássérült Fruzsival, és elmondtam neki, hogy nagyon érdekelne, hogyan éli meg a rendezvényt. Nemrég kaptam tőle egy élménybeszámolót arról, hogy milyennek látta a rendezvényt, hogy érezte magát. Ezek azok a pillanatok, amelyekért dolgozunk!
Hál’ Istennek, szinte mindennaposak a pozitív visszajelzések. Az emberek látják és érzékelik, mennyi munkánk van egy-egy rendezvény megszervezésében, és iszonyatosan hálásak érte. Bele sem merek gondolni, mennyi ember életét változtattuk meg az elmúlt, kilenc év alatt...
Még csak 24 éves, de már Olaszországban is árulják Czeglédi Mirjam egyedi kitűzőit
Ügyvezetőként és „mentes-misszionáriusként” hogyan töltődsz, pihensz? Egyáltalán tudsz pihenni?
Úgy gondolom, hogy egy vállalkozónak kötelező (lenne) folyamatosan dolgozni önmagán, hogy fel tudjon nőni a vállalkozásához. A mi tevékenységünk főleg a táplálkozásról szól, de úgy gondolom, a lelki egészséggel sokkal rosszabbul állunk manapság. Ebben is érdemes változtatásokat eszközölni, ha úgy érezzük, gúsba kötnek a feladatok.
Az elmúlt, kilenc évben volt például olyan pillanat, amikor azt éreztem, túlnő rajtam a vállalkozásom, és sokkal több lenne benne, de én magam korlátozom, mert nem tudok nagyobbat álmodni... Egy időben mindig vártam, hogy elérkezzen egy nyugisabb időszak, aztán rá kellett jönnöm, hogy az sosem fog eljönni. Nekem kell megtanulnom jól kezelni a stresszt, és mindent, ami a munkámmal jár.
Anya vagyok és vállalkozó szeretnék lenni, mi a teendőm?
Tavaly kiégésközeli állapotba kerültem, és nem azért, mert nem szeretem azt, amit csinálok, hanem mert olyan szinten túl voltam terhelve, hogy tudtam, annak előbb-utóbb valamiféle következménye lesz. Az tette fel az i-re a pontot, hogy januárban tragikus módon elvesztettük az egyik legrégebbi partnerünket, akit nagyon megszerettem. Ő (is) a munkájának élt, mindent feláldozott érte, aztán pedig az egészsége bánta. Az a kérdés fogalmazódott meg bennem, mi értelme volt a sikereinek, ha ki sem tudta élvezni annak gyümölcsét? Ha nem is tudta igazán (meg)élni az életét?
Vezetőként meghoztam azt a döntést, hogy évente nem három, hanem „csak” két fesztivált fogunk tartani, illetve a magazinok közül is kivettem egy számot, hogy legalább nyáron levegőhöz jussunk, és ne legyünk folyamatosan a darálóban. A vendégszereplések számát szintén leredukáltam; a rengeteg lehetőség közül most a minőségibb jellegűekre igyekszünk koncentrálni.
Ez a mantra segített, hogy szorongás alatt jobban legyek
Tudatosabb, tervezhetőbb stratégiát állítunk fel egy visszafogottabb tempóval. Szeretném úgy beosztani az időnket, hogy jusson belőle a barátoknak, családtagoknak is, hiszen egy vállalkozás sikerességét épp ezek a kapcsolatok szenvedik meg a leginkább. Mondanám, hogy bízom abban, hogy ezekkel a döntésekkel visszalépünk majd a siker útjára, de szerencsére azon rajta folyamatosan rajta vagyunk. (Nevet.) Ezzel együtt hálás vagyok a sok elismerésért és azért, hogy az a munkám, amit a legjobban szeretek.
Három éve élünk Spanyolországban, és már nem akarunk hazaköltözni - GLAMOUR 
