Van egy állítás, amit szinte mindannyian elhittünk a változással kapcsolatban, amely ott lapul több önfejlesztő könyv lapjain, a motivációs előadásokban és a közösségi média által közölt posztokban, ahol emberek látszólag egyik napról a másikra alakítják át az életüket. Ez az állítás így hangzik: Ha jól kezeled a változást, egy idő után könnyűvé válik. De valóban ennyire egyszerű lenne? Kertész Lilla szervezetpszichológus írása.
Ezeket láttad már?
Amikor minden igyekezetünk ellenére sem válik könnyűvé elfogadni a változás jelenségét, azt hisszük, valami baj van velünk: feladjuk az edzést három hét után, elengedünk egy üzleti ötletet néhány visszautasítást követően, vagy úgy döntünk, hogy „nem vagyunk elég kitartóak”, mert kihagytunk pár napot egy új szokás kialakítása közben.
De mi van akkor, ha a változás nem azért nehéz, mert maga a folyamat nehéz? Mi van akkor, ha azért érezzük nehéznek, és néha lehetetlennek, a változást, mert teljesen irreálisak az elvárásaink vele kapcsolatban?
Szervezetpszichológusként újra és újra ugyanazokat viselkedési mintázatokat figyelem meg az ügyfeleimmel való közös munka során: azok az emberek, akik valóban képesek tartós változásokat elérni a karrierjükben vagy más életterületükön, nem minden esetben motiváltabbak vagy lelkesebbek másoknál.
Ők egyszerűen csak felhagynak azzal az elvárással, hogy a változásnak jól kellene “esnie”. Ez az egyetlen szemléletváltás pedig sok mindent megváltoztat.
Nincs változás kellemetlenség nélkül
A legtöbben a kellemetlenségeket annak bizonyítékaiként értelmezik, hogy valami nincs rendben. A pszichológia ezt téves attribúciónak nevezi. A fejlődéssel együtt járó természetes feszültséget úgy értelmezzük, mintha az kudarcot jelentene. Pedig gyakran éppen az ellenkezője igaz. A kellemetlenség sokszor annak a jele, hogy a változás pontosan úgy működik, ahogyan kell.
Teszt: Te hogyan kezeled a változást? Most kiderül, mi a domináns megküzdési stílusod
Gondoljunk csak Michael Phelpsre. Az olimpiai bajnok úszó éveken át edzett ünnepnapokon, születésnapokon és még karácsonykor is. Phelps történetének legérdekesebb része nem a fegyelmezettsége volt, hanem az, hogy megértette: a motiváció megbízhatatlan erőforrás. Nem várta meg, hogy kedve legyen edzeni. Számított az ellenállásra, és úgy alakította ki a rendszerét, hogy az akkor is működjön, amikor semmi kedve hozzá.
Mi azonban ennek gyakran éppen az ellenkezőjét tesszük. Lelkesedésből kezdünk el új szokásokat, majd amikor a kezdeti izgalom természetes módon szertefoszlik, ahogy azt az idegtudomány is bizonyítja, azt hisszük, valami elromlott. Pedig nem. Egyszerűen csak beléptünk a folyamat következő szakaszába.
Miért utálja az agyad a változást?
Az emberi agy elsődleges célja nem az, hogy boldoggá tegyen, hanem az, hogy energiát takarítson meg. Neurológiai szempontból a szokások csupán energia-takarékos megoldások, mivel a megszokott viselkedések kevesebb figyelmet és mentális erőfeszítést igényelnek. Minden új viselkedés bizonytalansággal, fokozott koncentrációval — és ezáltal — többletenergiával jár. Ezért fordulhat elő, hogy valaki őszintén vágyik egy egészségesebb kapcsolatra, egy jobb munkahelyre vagy egy kiegyensúlyozottabb életre, mégis újra és újra visszatér a régi mintáihoz.
Ez nem jellemhiba, csak biológia. A probléma ott kezdődik, amikor azt várjuk, hogy a biológiánk együttműködjön az ambícióinkkal. Olyan ez, mintha bosszankodnánk azon, hogy a gravitáció lefelé húzza a tárgyakat. Értelmetlen lenne, hiszen a gravitáció pontosan azt teszi, amire teremtődött. Az agy ellenállása a változással szemben ugyanez.
Az elvárási hatás
A viselkedés-tudomány egyik leginkább alulértékelt felismerése, hogy az elvárásaink alakítják a tapasztalatainkat. Számos kutatás igazolta, hogy az elvárt nehézség gyakran nagyobb hatással van a teljesítményünkre, mint maga a feladat tényleges nehézsége.
Gondolj vissza arra, amikor megtanultál vezetni. Eleinte minden egyszerre követelte a figyelmedet: a tükrök, a pedálok, az irányjelzők, a sebesség, a forgalom. Mégsem várta senki, hogy az első órán tökéletesen menjen. Most hasonlítsd ezt össze egy új vezetői szereppel, egy vállalkozás elindításával vagy egy régóta halogatott határhúzással egy kapcsolatban. Ilyenkor gyakran túl korán várunk magunktól magabiztosságot és rutint. Amikor pedig a valóság nem felel meg az elvárásainknak, megjelenik a frusztráció. Nem azért, mert képtelenek lennénk rá, hanem azért, mert a fejünkben létezett egy képzeletbeli határidő és egy elvárt alapvető teljesítmény.
4 kérdés, amit tegyél fel magadnak, ha elakadtál az életedben
Nelson Mandela leckéje
Kevés ember példázza ezt jobban, mint Nelson Mandela. Miután 27 évet töltött börtönben, nem keserűséggel, hanem rendkívüli lelki rugalmassággal lépett ki a világba.
Az ereje nem abból fakadt, hogy azt hitte, a dolgok hamar jobbra fordulnak, hanem abból, hogy elfogadta a valóságot olyannak, amilyen, miközben továbbra is egy jelentőségteljes jövő felé haladt.
A pszichológia ezt elfogadás-alapú rezilienciának nevezi. Sokan azt gondolják, hogy a reziliencia egyenlő a pozitív gondolkodással. A kutatások szerint azonban a legellenállóbb emberek nem azok, akik mindig optimisták, hanem azok, akik képesek elfogadni a valóságot, legyen az bármilyen, és ennek tudatában is cselekednek.
Nem azt kérdezik: „Miért ilyen nehéz ez?” Hanem azt: „Látom, hogy ez több erőfeszítést igényel, mint azt először gondoltam. Ennek tudatában mi lesz a következő lépés, amit megteszek?” Ez az apró különbség óriási hatással van az eredményekre.
Egy pszichológus 5 módszere, hogy az elengedés többé ne legyen szenvedés
Íme három tudományosan megalapozott stratégia, hogyan kezeld hatékonyabban a változást.
1. Ne várj arra, hogy készen légy!
A legtöbb tanács arról szól, hogyan tűzz ki kisebb vagy reálisabb célokat. Azonban nem minden esetben a célok nagysága az, ami megakadályoz azok elérésében, hanem az azokhoz való hozzáállás. Legközelebb, ha célokat tűzöl ki, ne azt várd, hogy mindig motivált és magabiztos leszel vagy azt, hogy úgy érezd, eljött a megfelelő pillanat és készen állsz.
Frissen kinevezett vezetőként például nem kell mindig sikeres vezetőnek érezned magad ahhoz, hogy vezetőként tudj viselkedni. Egy vállalkozónak pedig nem kell tökéletesen felkészülnie ahhoz, hogy felhívja az első potenciális ügyfelét. Amikor abbahagyjuk annak elvárását, hogy előbb magabiztosnak érezzük magunkat, és csak utána cselekedjünk, a következetesség drámaian javul.
2. A tökéletesség helyett a visszatérés sebességét mérd!
A legtöbben a siker-sorozatainkat számoljuk: hány napja sportolunk, hány napja tartjuk az új szokást, hány értékesítési hívást bonyolítottunk le. A sikeres emberek azonban valami mást is figyelnek. Azt, hogy milyen gyorsan térnek vissza a pályára egy megtorpanás után.
- Kimaradt egy edzés? Mennyi idő múlva mész újra?
- Elutasítottak egy fontos lehetőségnél? Mennyi idő után próbálkozol ismét?
A rezilienciával kapcsolatos kutatások szerint a hosszútávú siker kulcsa nem a hibák elkerülése, hanem a gyors újrakezdés.
Kipróbáltam a lusta-lány módszert, és életem egyik legjobb szakmai döntésének bizonyult
3. Gyűjts bizonyítékokat a változásodra!
Az agy hajlamos megszokni a fejlődést, így amit korábban hatalmas eredménynek láttunk, az idővel természetessé válik. Ezért fontos tudatosan dokumentálni a fejlődésünket. Mentsd el a pozitív visszajelzéseket: írd le azokat a helyzeteket, amelyeket ma már másképp kezelsz, mint fél évvel ezelőtt. Maya Angelou világhírű költő és író, még élete csúcsán is rendszeresen kételkedett önmagában. Az emberek ritkán érzik magukat annyira másnak, mint amennyire valójában megváltoztak. A bizonyítékok segítenek utolérni a valóságot.
A nézőpontváltás, ami mindent megváltoztat
Azok az emberek, akik képesek újraalkotni önmagukat, nem rendelkeznek különleges akaraterővel. Egyszerűen felhagynak azzal az elvárással, hogy a változás kényelmes legyen. Megértik, hogy a bizonytalanság, a kétely, a frusztráció és az időnkénti visszaesések nem akadályai, hanem szerves részei a fejlődésnek.
Ráadásul, abban a pillanatban, amikor abbahagyod annak elvárását, hogy a változás könnyű legyen, gyakran valóban könnyebbnek kezded azt érezni. Nem azért, mert eltűnnek a kihívások, hanem azért, mert többé nem tekinted azokat a kudarc bizonyítékának.
Stylist: Kökény Nikoletta
Smink: Tégely Laura/YSL Beauty Haj: Bozó Csongor/Close
Modell: Gina/vmmodel.hu Enteriőr: Illés Richár
