A változás népszerű, romantizált, és többnyire úgy él a fejünkben, ami nem jár mentális kimerüléssel. A valóság azonban egészen mást mutat. Kertész Lilla business coach, szervezetpszichológus vezeti le a valós folyamatot, és segít, hogyan jöjjünk ki belőle a legjobban.
Ezeket láttad már?
2016-ban, Selena Gomez, karrierje csúcsán szinte teljesen eltűnt a nyilvánosság elől. A rajongók találgattak: Talán kimerült? Túl sokat dolgozott? Összeomlott? Később Selena maga mesélte el az igazságot: Lupusszal diagnosztizálták, kemoterápián esett át, majd veseátültetésre volt szüksége.
Pszichológiai szempontból azonban nemcsak a fizikai felépülése volt érdekes, hanem az is, amit utána mondott: „Nagyon alacsony volt az önbecsülésem.” – vallotta be egy interjúban. „A szorongás, a pánikrohamok és a depresszió a lupusz mellékhatásai is lehetnek.”
Amit Selena leírt, azt ma már az idegtudomány is pontosan érti: a nagy és hirtelen változások, még akkor is, ha szükségesek, hatalmas terhelést jelentenek az idegrendszer számára. Az agyunk ugyanis nem automatikusan „jónak” vagy „rossznak” kategorizálja a változást, hanem ismeretlennek.
Az ismeretlennel való megküzdés pedig extra energiákat követel meg tőlünk.
Ezért történik meg olyan gyakran, hogy még a pozitív változások is, mint egy új munkahely, egy szakítás utáni gyógyulás vagy egy egészségesebb életmódra való áttérés érzelmileg és energetikailag teljesen kimeríthetnek.
A pozitív változást általában szeretjük filmszerűen elképzelni, mint egy új korszak varázslatos kezdetét. A valóságban azonban az átalakulás ritkán burkolózik rózsaszín ködbe. Inkább jellemző erre az időszakra a kognitív túlterheltség, bizonytalanság érzése, egyfajta identitásválság megélése és egy olyan idegrendszer, amely kétségbeesetten próbál lépést tartani a változással.
Az agyad inkább választja az ismerős rosszat, mint az ismeretlen lehetőséget
Az önfejlesztő kultúra egyik legnagyobb tévhite, hogy az emberek lustaságból állnak ellen a változásnak.
Ennél valamivel árnyaltabb a kép. Valójában az agy a kiszámíthatóságot keresi. Evolúciós szempontból az ismerős minták, helyzetek a biztonságot jelentik. A bizonytalanság viszont stresszreakciót vált ki, mert az agy potenciális veszélyként értelmezi az ismeretlent. Ezért maradnak sokan olyan munkahelyeken, kapcsolatokban vagy élethelyzetekben, amelyek boldogtalanná teszik őket. Ha valaha volt olyan munkatársad vagy barátod, barátnőd, aki jóval tovább maradt benne egy ilyen helyzetben, mint amit kívülről logikusnak tartanál, akkor annak ez a pszichológiai magyarázata.
Az ismerős gyakran biztonságosabbnak érződik, mint az ismeretlen lehetőség, még akkor is, ha az ismerős valójában rombolja az önbecsülésedet, az egészségedet, vagy leszívja az energiádat. A kognitív idegtudomány kutatásai szerint a viselkedésváltozás fokozott aktivitást vált ki azokban az agyi területekben, amelyek a konfliktuskezelésért és az erőfeszítést igénylő kontrollért felelősek. Magyarul: a változás jelentős mentális erőforrásokat követel meg tőled.
Talán már most is túlterhelt vagy
E-mailekre válaszolsz, intézed a bevásárlást, fejben tartod mások születésnapjait és névnapjait, menedzseled a meetingeket, miközben folyamatosan érkeznek a hírek és az értesítések a telefonodra, és próbálod megtervezni a jövődet. Néha pedig azon gondolkodsz, hogy vajon mindenki más jobban kezeli-e a felnőtt életet, mint te. Majd mindezek után eldöntöd, hogy új emberré válsz vagy új fejezetet indítasz az életedben. Nem csoda, hogy felmerül a kiégés kockázata.
Miért sülnek el rosszul a drasztikus életmódváltások?
2021-ben az olimpiai tornász, Simone Biles sokkolta a világot, amikort több versenyszámtól is visszalépet a tokiói olimpián. A reakciók brutálisak voltak: gyengének, törékenynek és nem professzionálisnak bélyegezték meg. A sportpszichológusok azonban pontosan értették, mi történik. Biles később elmondta, hogy kialakult nála az úgynevezett „twisties” állapot: egy veszélyes mentális blokk, amikor a sportoló elveszíti a kapcsolatot a teste és az agya automatikus koordinációja között a túlzott pszichológiai nyomás miatt. Az agya már szó szerint nem tudta biztonságosan feldolgozni az automatikus mozgásokat.
Ami Simone Bilesszal történt, az extrém példája annak, ami sokunkkal egy sokkal csendesebb formában történik meg nap, mint nap:
az idegrendszer egyszerűen túlterhelődik a folyamatos alkalmazkodástól.
A kimerülés és a kiégés gyakran nem egy látványos összeomlás során következik be. Inkább így néz ki:
- elfelejtesz egyszerű dolgokat,
- apróságokon sírod el magad,
- elveszíted a motivációdat,
- érzelmileg kiüresedsz,
- ingerlékennyé válsz,
- kiborulsz a legkisebb kritikától,
- vagy minden döntés elképesztően fárasztónak tűnik.
A közhiedelemmel ellentétben a kiégést nem csak a túlzásba vitt munka és a túlórázás okozhatja. Gyakran az állandó pszichológiai alkalmazkodás áll mögötte, a nélkülözhetetlen regenerációs időszak nélkül.
A személyiség-fejlődés rejtett gyászfolyamata
Van valami a változással kapcsolatban, amiről szinte senki sem beszél elég őszintén: az átalakulás és a változás általában veszteséggel is jár. Valamivel fel kell hagynunk vagy valamit el kell engednünk, ha mélyreható változást szeretnénk. Amikor például egészségesebb életmódra váltasz, elveszítheted a régi megküzdési mechanizmusaidat, például azt, amikor stressz hatására a kedvenc nassolnivalóid után nyúlsz.
Amikor határokat húzol, megváltozhatnak az emberi kapcsolataid.
Amikor magabiztosabbá válsz a munkahelyeden, lehet, hogy lesznek olyanok, akik vissza akarnak majd húzni. Diana hercegné többször beszélt arról, mennyire izolálónak élte meg a brit királyi családba való bekerülést. Kívülről az élete elképzelhetetlenül csillogónak tűnt, belül azonban rendkívül megterhelő volt számára a pszichológiai átmenet. „Nem volt lehetőségem normálisnak lenni” – nyilatkozta. A pszichológia szerint ilyenkor egyfajta érzelmi szakadékba kerülünk, amely aközött keletkezik, akik voltunk és akivé válunk.
Ez a tér pedig meglepően magányos tud lenni, különösen egy olyan világban, ahol a közösségi média romantizálja az átalakulást, ahelyett hogy tiszteletben tartaná annak pszichológiai árát is.
Hogyan kezelhető eredményesebben akkor a változás?
Érdekes módon a reziliens emberek általában nem azok, akik a legkeményebben hajtják magukat, hanem azok, akik a legjobban tudnak regenerálódni. A rezilienciával kapcsolatos kutatások szerint a pszichológiai rugalmasság – nem pedig a keménység – az egyik legerősebb előrejelzője annak, hogy valaki egészségesen tud-e alkalmazkodni a változásokhoz. Vagyis az érzelmileg egészséges emberek nem elkerülik a stresszt, hanem tudják, hogyan szabályozzák magukat a bizonytalanság ellenére is.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy:
- pihennek, mielőtt teljesen kimerülnének,
- egyszerűsítenek, mielőtt növelnék a hatékonyságot,
- érzelmi biztonságot teremtenek az átmeneti időszakokban is,
- és időt adnak az idegrendszerüknek az alkalmazkodásra.
Ezért javasolják a terapeuták gyakran azt, hogy a nagy változások során ne akarjunk mindent egyszerre megváltoztatni. A modern kultúra azonban pont ennek az ellenkezőjét jutalmazza. Kiégtél a munkahelyeden? Indíts egy vállalkozást! Kimerült vagy? Kelj fel reggel ötkor és menedzseld jobban az idődet! Csakhogy nem gépek vagyunk, ezért nem tudunk a végtelenségig alkalmazkodni következmények nélkül.
Hogyan lehet mégis változni kiégés nélkül?
Ironikus módon a fenntartható fejlődés sokkal kevésbé látványos, mint amit a közösségi média sugall. A pszichológusok szerint először a stabilitást kell felépíteni, nem az intenzitást növelni.
Hogyan jelenhet meg ez a mindennapokban?
- Egyszerre csak egy szokásodat változtatod meg.
- Megtartasz néhány ismerős rutint a stresszes időszakokban.
- Csökkented a felesleges döntéseket.
- A minőségi alvást a produktivitás elé helyezed.
- Nem csak a teljesítményre fókuszálsz, hanem regeneráló rituálékat és időszakokat is bevezetsz az életedbe.
Ezek a pillanatok a biztonságérzetet és a nyugalmat jelentik az idegrendszerednek. A biztonság érzete pedig lehetővé teszi a hatékonyabb és könnyedebb alkalmazkodást.
Talán pontosan ez a kiégés-kultúra legfontosabb tanulsága: a legegészségesebb változások nem önmagunk elutasításából születnek, hanem önmagunk támogatásából. Az agyadnak nincs szüksége még több büntetésre ahhoz, hogy sikeresen változzon. Amire viszont szüksége van, az a biztonság, a regeneráció, az ismétlés és az idő.
Fotó: Ajkai Dávid
Stylist: Pintér Judit
Smink: Kiss Csilla
Haj: Kőrösi Krisztián
A ruhákat bemutatja: Walters Lili
