„Attól, hogy valami ad egyfajta látszólagos biztonságérzetet, még nem biztos, hogy boldoggá is tesz” - A kontrollmánia minden, csak nem a barátod
Azért indítottuk útjára új sorozatunkat, a Karrier Keddet, mert szeretnénk támogatni a nőket, hogy magabiztosabbak és bátrabbak legyenek a munkájuk során. Szakértőnk, Kertész Lilla szervezetpszichológus és business coach a következő hetekben megtanítja neked, mi az az én-vezetés, hogyan válhatsz magabiztosabbá és kreatívabbá a munkádban. Ezúttal arról ír, hogyan változtathatsz a kontrollmánián.
Ezeket láttad már?
Az én-vezetés koncepciójának tárgyalásakor talán már benned is megfogalmazódott az a gondolat, hogy az az ember, aki ennyi stratégiát alkalmaz, ennyire tudatosan menedzseli az életét, talán már átesik a ló túloldalára, és inkább nevezhető kontrollmániásnak, mint igazi én-vezetőnek vagy vezetőnek. Tény, hogy a cégvezetők között is számos mikronmenedzsert és kontrollmániást találunk, de mint a legtöbb jelenséget a pszichológiában, így az én-vezetést is egy skálán érdemes értelmezni.
Az én-vezetés skáláján azok, akik a két végponthoz közel helyezkednek el, vagy túlságosan függenek a környezetüktől (külső kontrollos személyek), vagy pedig a skála másik végén vannak és túlzottan irányítani és kontrollálni akarják az életüket (belső kontrollos személyek).
A belső kontrollos személyek nagyobb felelősséget vállalnak az élet valamennyi területén, mivel elhiszik, hogy a siker rajtuk múlik: a képességeiken, a szorgalmukon, a befektetett energián és időn. A belső kontrollos személyek általában jobban tűrik a frusztrációt és a stresszt, reziliensebbek, vagyis ellenállóbbak, ha kihívásokkal találják szemben magukat, függetlenebbek és eredményesebbek is. Mivel a belső kontrollos személy elhiszi, hogy a siker az ő képességeitől és erőfeszítéseitől függ, ezért általában magabiztosabbak és az önbecsülésük is magasabb. A belső kontrollos személyiség és az én-vezetés tehát szorosan összefügg.
Azonban a “jóból is megárt a sok”, és ha úgy gondoljuk, hogy mindent mi befolyásolunk az életünkben, akkor ez a hozzáállás a visszájára sülhet el, és nem feltétlenül adaptív megküzdési mód. Megosztok néhány olyan gondolatot, mit érdemes beépítened, ha te is hajlamos vagy arra, hogy mindent az irányításod alatt tarts, és ez már negatívan hat az életminőségedre.
Miről ismerhető fel a kontrollmánia?
- A tervedtől való legkisebb változást vagy eltérést is a saját hibádnak tartod. Hajlamos vagy arra, hogy folyamatosan magadat hibáztasd, ha nem tökéletes a teljesítményed.
- Nem veszed figyelembe, hogy nem vagy robot és elhiszed, hogy hosszú távon pihenés nélkül is képes lehetsz arra, hogy fenntartsd a kimagasló eredményeidet.
- Az egész éved és hónapod, heted pontosan meg van tervezve.
- Túl sok célt tűzöl ki magad elé, és ezért folyamatosan frusztrált vagy, hogyan fogod mindezt elérni a megadott határidőn belül.
- Szinte már kényszeresen ragaszkodsz az elképzeléseihez, és bármilyen tényező, ami ezt az elképzelést módosítja, vagy a terv megvalósítását gátolja, fokozott szorongást, ingerültséget és stresszt okoz számodra.
- Nem tudod delegálni a feladatokat - például a munkádban -, mert úgy gondolod, egyedül te tudod azt a legjobban elvégezni, vagy egyszerűen nem akarsz másoktól függeni.
- Rugalmatlan vagy, nehezen vagy egyáltalán nem tudsz alkalmazkodni, kompromisszumokat kötni, még a kevésbé fontos témákat illetően sem.
- A túlzott kontroll testi tünetekben is megmutatkozhat, például emésztési problémákban, izommerevségben.
- Hajlamos vagy kritizálni mások cselekedeteit.
Magadra ismertél?
Nézzünk meg néhány módszert, ha te is szeretnél egyensúlyt teremteni a spontaneitás és a kontroll között:
- Játék! Az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy kicsit elengedd a gyeplőt, ha játszol! Ha esetleg eltemetted a gyermeki énedet, és egy ideje nem léptetek kapcsolatba egymással, akkor most kezdd el a kommunikációt azáltal, hogy keresel egy szórakoztató és játékos tevékenységet. Válassz ki valamilyen számodra szórakoztató programot, és tervezd be a hétvégére! A fogalom egyik definíciója szerint játék az, amit önmagáért csinálunk, ami önmagában élvezetes tevékenység. Téged mi kapcsol ki? Mi az, ami szórakoztat? Talán szereted az online játékokat a puzzle-t, vagy a társasjátékokat? Elmehettek esetleg egy szabaduló szobába, vagy ha érdekel a művészet, akkor menj el egy múzeumba, és merülj el az alkotásokban. Esetleg alkoss te magad is. Vegyél egy felnőtt színezőt vagy jelentkezz egy festő programra, esetleg egy délutáni közös főzős programra a partnereddel! Gondolkodj el azon, gyerekként mi kötött le téged? Mi kapcsolt ki? Mit szerettél játszani? Térj vissza ezekhez a tevékenységekhez, és ezzel együtt a gyermeki énedhez!
- Légy spontán és tágítsd a komfortzónádat! Egyetemista koromban az egyik barátnőmmel kitaláltunk egy programot, amit “spontán-intuitív estnek” neveztünk el. A program lényege az volt, hogy találkoztunk egy előre meghatározott ponton a városban, például Budapesten a Deák Ferenc téren vagy egy kevésbé központi helyszínen, majd megkérdeztük az intuíciónkat, merre induljunk el, és követtük ezeket a belső sugallatokat. Figyeltünk a környezetünkre, és ha láttunk, érzékeltünk egy olyan szimbólumot, hangot, kellemes emlékeket idéző zeneszámot kiszűrődni valahonnan, akkor arra mentünk. Ezzel a gyakorlattal jól szórakoztunk, és mivel közösen csináltuk, így a szimbólumokat észlelve, jobban meg is ismertük egymást, hiszen történeteket is meséltünk egymásnak. Így keveredtünk el új szórakozóhelyekre, spontán koncertekre és ismerkedtünk meg új emberekkel, miközben tágítottuk a komfortzónánkat, és teret adtunk az új lehetőségek megjelenésének az életünkben. Légy te is spontán! Engedd meg magadnak időnként, hogy az intuíciód vezessen és próbálj ki új dolgokat!
- A kontrollmánia mögött sokszor a belső bizonytalanság és tehetetlenség, és az ehhez kapcsolódó félelem kompenzálása húzódik meg. Biztos vagy benne, hogy az egyetlen módja a bizonytalanság kezelésének az, hogy megpróbálsz mindent és mindenkit az irányításod alatt tartani? Próbáld átadni magad a folyamatoknak, és nézd meg, mi történik! Például átengedheted egy családi vagy baráti program szervezését másnak. Vagy engedd meg, hogy valaki más válassza ki helyetted az éttermet. Vagy ha részt kell venned valamiben, amit nem szeretnél, akkor állj hozzá nyitottan. Engedd meg időnként az életnek, hogy tegye a dolgát, és néha engedd sodortatni magad az árral a tapasztalat kedvéért is, és figyeld meg, mi történik! Nézd meg, valóban összeomlik-e a világ és az összes terved, ha valami nem a te elképzeléseid szerint történik minden esetben! Attól, hogy valami ad egyfajta látszólagos biztonságérzetet, még nem biztos, hogy boldoggá is tesz. Engedd meg magadnak, hogy váratlan meglepetések érjenek!
- A túlzott kontroll gyakorlása mögött van, hogy a túlzott megfelelési kényszer húzódik meg, vagyis mindent elkövetsz, hogy megfelelj egy kialakított képnek vagy másoknak. Mikor volt utoljára olyan helyzet, amelyben igazán önmagad lehettél? Mikor érezted magad utoljára igazán felszabadultnak? Mi tart vissza attól, hogy önmagad lehess? Engedd el azokat a ragaszkodásaidat, amelyek már nem segítenek téged. Melyek azok a terveid, amelyek inkább visszahúznak, minthogy előre vinnének? A célkitűzési stratégiák fokozott alkalmazása ugyanis szintén visszahúzhat. Ne tervezz meg mindent, vagy inkább tervezz bele olyan részeket is a folyamatba, amit hagysz, hogy magától alakuljanak. Nem kell ismerned minden hogyant ahhoz, hogy célba érj. Szabadítsd fel magad a saját magadnak generált terhek alól!
Szerzőnk, Kertész Lilla szervezetpszichológusként és business coach-ként dolgozik, hogy startupokat, kis-és középvállalkozásokat, valamint azok vezetőit támogassa a fejlődésben, az üzleti és egyéni hatékonyság növelésében. Fő területe az én-vezetés, vagyis annak kérdése, hogyan tudjuk irányítani saját életünket, illetve hogyan válhatunk csapatok, egész szervezetek, valamint önmagunk eredményes és tudatos vezetőivé.
