Ez az egyik legmérgezőbb emberi szokás a pszichológus szerint, mégis naponta megtesszük

Valószínűleg veled is megesett már, hogy az Instagramot pörgetve elszorult a szíved egy ismerősöd álomesküvőjét látva, miközben a magánéleted épp romokban hevert, esetleg egymás után bukkantak fel a feededben az egzotikusabbnál egzotikusabb tengerparton nyaraló volt osztálytársaid és munkatársaid fotói, melyekben úgy kellett rossz érzés nélkül gyönyörködnöd, hogy neked kilátásban sem volt egy utazás a közeljövőben. Egy-egy ilyen eset akaratlanul is magával hozza, hogy összehasonlítsuk a saját életünket másokéval: azt, amink van, vagy sok esetben nincs, azt, ahol tartunk vagy épp elakadtunk.

„A túlzott összehasonlítás szinte észrevétlenül beépült a mindennapjainkba, a gondolkodásunkba, ami akár egyfajta mentális csapdának is tekinthető. Sokszor beszélek erről akkor is, amikor szóba kerül a digitális jóllét. Különösen a közösségi médiában vagyunk hajlamosak mások kirakatéletéhez, csodás élményeihez, nagyszerű sikereihez mérni magunkat. Ez torz képet ad arról, mi számít normálisnak vagy elégnek, és állandó hiányérzetet kelt.” – szögezi le Dr. Kun Ágota.

Persze letudhatnánk a dolgot azzal is, hogy ezek igenis lehetnek inspiráló tartalmak, az idegrendszerünk azonban ezt egyáltalán nem értelmezi ilyen építően. „Az agyunk ilyenkor veszélyt érzékel: az ilyen jellegű társas összehasonlítás aktiválja a stresszválaszt, és hosszú távon csökkenti az elégedettség érzését. Ez pedig, hosszabb távon, nagyon kedvezőtlen hatással van a mentális egészségünkre. Rontja az önbizalmat, a hatékonyság-érzetet, de növeli az elégtelenség-érzetet és a megfelelni akarást. Olyan kényszeres spirálba tud tereli bennünket, amiből nagyon nehéz kikászálódni.”

Motiváció vs. állandó elégedetlenség

A társas összehasonlítás elméletét Leon Festinger pszichológus dolgozta ki 1954-ben, és lényege, hogy az egyén mindig aszerint határozza meg a saját értékességét, hogyan teljesít másokhoz képest. Ez valóban bekapcsolhatja a motivációnkat, ám nem véletlenül nevezik az öröm tolvajának is a túlzott összehasonlítást. Kutatások bizonyították ugyanis, hogy sokkal gyakrabban éreznek nagyfokú elégedetlenséget vagy bűntudatot azok, akik rendszeresen mérik magukat másokhoz, vagy válhatnak túlzottan versengővé, ítélkezővé és elfogulttá.

– mondja Dr. Kun Ágota, aki szerint a digitális világunk még erőteljesebben felhangosította ezt az összehasonlítást.

5 módszer a pszichológustól, hogy megvédd a saját mentális energiádat

De nem kell hozzá feltétlenül közösségi média, hogy a képességeidet vagy az eredményeidet másokéhoz mérten értékeld, hiszen a munkahely is fontos terepe az állandó összehasonlításnak: valakihez képest tűnünk eredményesek, lassúnak, gyorsnak, összeszedettnek, kreatívnak, megbízhatónak vagy kevésbé megbízhatónak, az énképünket pedig ennek mentén szabjuk magunkra.

Válaszd a saját értékességedbe vetett hitet!

Kertész Lilla szervezetpszichológus szerint ezért is nagyon fontos, hogy időről időre megállj, és tudatosítsd magadban az alapvető értékeidet: „a szilárd énkép ugyanis csökkenti a felfelé irányuló összehasonlítás okozta stresszt és frusztrációt. Más szavakkal: ha tudod, ki vagy, milyen értékek vezérelnek, mi a küldetésed és mik a valódi céljaid, akkor nem lesz időd összehasonlítani magad másokkal, mert teljesen lefoglal a saját életutad megformálása.” – véli a szakember, aki azt is hangsúlyozza, hogy a saját belső iránytű kialakítása az egyik legfontosabb, amivel kivédhetjük a reflexszerű összehasonlítást.

Így nem veszítjük el az irányt, mi az, ami valóban boldoggá tesz minket: „ha megalapozod a sikert az identitásodban, a saját mérőszámaidban, a szokásaidban és az értékeidben, akkor visszaveszed a vezetést nem csak a közösségi média, de a karriered felett is.”