A szemünk előtt épül le a mobiltelefonoktól a fiatalok mentális egészsége, mégsem a tiltás lesz a megoldás
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy egy kamasz ne rendelkezzen saját okostelefonnal, ne legyen jelen valamelyik közösségi média csatornán, vagy ne töltsön naponta órákat a képernyők előtt. A szülők, pedagógusok és szakemberek egyaránt aggodalommal figyelik ezt az újfajta életmódot: vajon a telefonok és az online jelenlét valóban rontják a fiatalok mentális egészségét? Vagy csupán az ismeretlentől való félelem torzítja a helyzet megítélését?
Ezeket láttad már?
A válasz egyelőre nem egyértelmű, mert a tudomány sem kínál még határozott állásfoglalást – éppen ezért van szükség átfogóbb, szigorúbb és együttműködésen alapuló kutatásokra, valamint felelős technológiai fejlesztésre. Egyes kutatók szerint azonban a mentális zavarok robbanásszerű növekedését az okostelefonok elterjedése indította el.
Jonathan Haidt szociálpszichológus 2023-as bestsellerében, Az aggódó generációban azt állítja, hogy az okostelefonok térnyerése és a valós közösségi élmények háttérbe szorulása közvetlenül összefügg a tinédzserkori depresszió, szorongásos zavarok és önsértő viselkedések ugrásszerű gyarapodásával, ami különösen az évtized elején volt látványos. A könyv széleskörű vitát váltott ki, és bár sok szülő saját tapasztalatából is hajlamos egyetérteni ezzel az állítással, a tudományos közösség megosztott.
Egyre több kutató hangsúlyozza, hogy a mentális egészség összetett kérdés, amelyet nem lehet egyetlen okra – például a képernyőidőre – visszavezetni. A családi dinamika, genetikai hajlamok, kortárs kapcsolatok, traumák és a társadalmi környezet egyaránt hozzájárulhatnak a fiatalok lelki állapotához.
Közösségi média: veszély és menekülőút
Tény, hogy a közösségi oldalak algoritmusai sokszor kifejezetten káros tartalmakat is a felhasználók elé tolnak – különösen, ha azok már eleve érzékeny lelkiállapotban vannak. Egy 2023-as áttekintő tanulmány szerint több kutatás is kimutatta, hogy az online térben látott önsértő vagy öngyilkossággal kapcsolatos tartalmak növelhetik a hasonló viselkedés esélyét a fiatalok körében.
B. Nagy Réka: „Az internet rengeteg lehetőséget kínál, ugyanakkor komoly veszélyeket is rejt magában”
Ugyanakkor ezeken a platformokon sokan olyan támogató közösségekre találnak, amelyek segítenek a nehéz helyzetekben, csökkentik az elszigeteltség érzését, és valódi segítséghez juttatják őket. Ez a kettősség jól mutatja, mennyire fontos lenne pontosabban mérni, milyen tartalommal, milyen gyakorisággal, és milyen lelkiállapotban találkoznak a fiatalok a digitális térben.
A jelenlegi kutatások gyakran hiányosak és nem tükrözik kellőképp a valóság összetettségét. Sok vizsgálat önbevalláson alapul, például arra kérik a résztvevőket, hogy becsüljék meg, mennyi időt töltöttek a képernyő előtt. Az ilyen adatok azonban nagyon bizonytalanok, mivel az emberek általában alulbecsülik vagy pontatlanul idézik fel ezt az információt. Ráadásul a legtöbb tanulmány nem különbözteti meg a különféle képernyőhasználati formákat: egy órányi TikTok-videó fogyasztása, egy baráttal folytatott üzenetváltás és egy online tanóra nem azonos hatással van a pszichére.
Ez a megközelítés erősen torzíthatja az eredményeket, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a kutatások következtetései sokszor egymásnak is ellentmondanak. A technológiai cégek adatainak bevonása így kulcsfontosságú lenne a tisztább kép érdekében – de ez nem egyszerű. A legpontosabb információk arról, hogy mit csinálnak a fiatalok az eszközeiken, a platformok és appok üzemeltetőinél állnak rendelkezésre. Ezek az adatok azonban jellemzően üzleti titokként kezelve nem hozzáférhetők a kutatók számára.
Pedig megfelelő jogi és etikai keretek között – például anonimizált formában, szülői beleegyezéssel – ezek az információk hatalmas előrelépést jelentenének. A technológiai cégek felelőssége óriási: ha valóban elkötelezettek a társadalmi jó mellett, akkor támogatniuk kellene a független kutatásokat, adatmegosztással, együttműködéssel, és azzal is, hogy platformjaik átláthatóbbak és biztonságosabbak legyenek.
A tiltás önmagában nem megoldás
Sokan úgy vélik, hogy a telefonhasználat teljes vagy részleges korlátozása segíthet a fiatalok lelki egészségének megőrzésében. Egyre több országban vezetik be a mobilmentes tanítási napokat vagy szigorítják a készülékek használatát. Egy 2025 elején publikált tanulmány azonban azt találta, hogy 30 brit középiskolában végzett vizsgálat során nem mutatható ki szignifikáns javulás sem a diákok mentális állapotában, sem a tanulmányi eredményekben a telefonhasználat korlátozása után.
Ez nem azt jelenti, hogy a korlátozás teljesen haszontalan, hanem inkább azt, hogy önmagában nem elég. A fiataloknak útmutatásra, példákra és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy megtanulják a digitális világban is egészséges módon létezni.
A Chat GPT „bet” van veled? Felkészültél arra, ha a mesterséges intelligencia szlengben válaszol?
Kis lépések, nagy hatás
A radikális megoldások helyett sokkal hatékonyabb lehet a kis léptékű, de tudatos változtatás. Amy Orben, a Cambridge-i Egyetem digitális mentálhigiénés kutatója például azt javasolja, hogy néhány családban vezessenek be olyan szabályokat, mint például az okostelefonok kitiltása a hálószobából lefekvés előtt. Ezt követően figyeljék meg a változást az alvásminőségben, a hangulatban vagy a stressz-szinten. Ilyen típusú kísérletek – amelyek nem zárják ki a fiatalokat a digitális világból, de segítik őket az egészséges határok kialakításában – sokkal inkább beépíthetők a mindennapokba, és hosszabb távon is fenntarthatók.
A cél nem az, hogy a fiatalokat eltiltsuk a technológiától, hanem az, hogy megtanítsuk őket annak felelős használatára. Ehhez viszont a kutatóknak, pedagógusoknak, szülőknek és technológiai fejlesztőknek közösen kell dolgozniuk. A tudományos kutatásnak nyitottabbá kell válnia: be kell vonni a fiatalokat, tanáraikat és családjaikat a vizsgálatok tervezésébe és értékelésébe, így a kutatási eredmények is jobban tükrözik majd a valós tapasztalatokat. Egy olyan tanulmány, amely szerint a közösségi média nem minden esetben ártalmas, gyakran nem kap figyelmet, mert ellentmond az emberek személyes érzékelésének. Ám ha ezek az eredmények a hétköznapi valóságból táplálkoznak, sokkal hitelesebbé válhatnak.
A fiataloknak szükségük van arra, hogy megtapasztalják, milyen érzés a valós világban jelen lenni – séta egy baráttal, közös játék, sport vagy egyszerűen csak unatkozás a szobában. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a képernyők világa is része lett az identitásuknak. Ha megtanulják, hogyan kezeljék ezeket a platformokat tudatosan, hogyan tartsanak szüneteket, hogyan ismerjék fel az ártó tartalmakat és hogyan építsenek biztonságos online közösségeket, akkor nemcsak magukat védik, hanem másokat is. Így válnak olyan felnőttekké, akiknek nem kell majd lemondaniuk a technológiáról ahhoz, hogy kiegyensúlyozott életet éljenek – és talán minket, felnőtteket is megtanítanak arra, hogyan élhetünk jobban a képernyők világában.
Az internet nem játék, légy felelős szülő az online térben is!
Ha sikerül megtalálnunk az egyensúlyt a képernyőidő, az alvás, a testmozgás, a társas kapcsolatok és az énidő között, akkor a digitális eszközök nem a problémát, hanem a megoldást jelenthetik. Ehhez azonban nem várhatunk tovább: a tudománynak, a technológiai iparnak és a társadalomnak együtt kell fellépnie, még mielőtt egy teljes generáció elveszik a virtuális világban.
