Nem vagyok Netflix-függő, csak kell egy hely, ahol elbújhatok a valóság elől
A valóságból megszökni ér, az viszont nagyon nem mindegy, mennyi időt töltesz a biztonságosnak tűnő kis buborékodban. Mert amilyen kényelmes, az eszképizmus valójában olyan veszélyes: az idődet és az energiádat veszi el attól, hogy a saját életedet is komfortossá tedd. De mit gondolnak erről a szakemberek? Megkérdeztük.
Ezeket láttad már?
2018 októbere az egyik legnehezebb és legmegterhelőbb időszak volt az életemben a munka terén. A párhuzamosan futó projektek, a nyomás és a maximalizmusom elől minden éjszaka trash sorozatokba menekültem, aminek a címét ma már magamban is szégyellem kimondani. Minél jobban szorított a határidő, minél nagyobb volt a nyomás, annál nagyobb elánnal vesztem el a minimum egy órás epizódokban. Nem lettem tőle se okosabb, nem végezte el helyettem a munkát sem, de arra a 2-3 (néha 4) órára elfelejtettem, mennyire küzdelmes időszakát élem az életemnek. Vagyis a felszámolandó, megoldandó problémákkal akkoriban nem szívesen néztem farkasszemet. Az eszképizmusnak pont ez a legnagyobb veszélye: villámgyorsan eltompít, viszont azáltal, hogy kitérsz a lehetséges megoldás és az erőfeszítés elől, el is zárod magad annak a lehetőségétől és tapasztalatától, hogy képes vagy változtatni.
„Ha a valóságból való menekülés meggátol bennünket a mindennapi életvezetésben, már károsnak mondható, például amikor a fenti példánál maradva nem végezzük el a feladainkat, elhanyagoljuk magunkat és csak a sorozatnézéssel foglaljuk el magunkat hosszú időn keresztül. Károsnak számít az is, amikor még kis mértékű nehézségekkel sem próbálunk szembe nézni, hanem elmenekülünk előlük. Ennek hosszútávú hatása, hogy soha nem tapasztalhatjuk meg saját potenciálunkat, emiatt egyre kevésbé hiszünk magunkban és megküzdési kapacitásunkban.” – magyarázza Fuller Bianka pszichológus, aki azt is hozzáteszi, hogy bizonyos értelemben mindenki tekinthető eszképistának, hiszen „minden olyan tevékenység, amikor igyekszünk elterelni a gondolatainkat valamiféle cselekvéssel a kellemetlen élményekről, lelkiállapotokról, eszképizmusnak számít. Kivel ne fordult volna már elő, hogy egy nehéz szakítás, vagy bármilyen megterhelő krízis esetén intenzív sorozatnézésbe nem kezdett volna?”
A spektrum, és az ő ezer árnyalata
Hiba lenne, ha az eszképizmust azonnal valami fekete-fehér és radikális dologként könyvelnénk el. A szakember szerint sokkal okosabb, ha gyors ítélkezés helyett úgy tekintünk rá, mint egyfajta spektrumra, hiszen minden tevékenység ide sorolható szerinte, ami segít kizökkenteni és eltávolodni a jelen problémáitól vagy a nehéz, nem kívánt érzések elől. Ebben az értelemben eszképizmus a futás, a meditáció, az olvasás, a filmezés, és az egészséges formái Fuller Bianka szerint valóságos terápiaként hatnak ránk: növelik a motivációt, a kreativitást és a boldogságérzetet.
Neked mi a stratégiád?
A megküzdési stratégiáink kicsit olyanok, mint a harcolj-menekülj ősi program, csak itt arról hozunk döntést, megküzdünk-e az oroszlánnal (szakítással, kiégéssel, egy mérgező kapcsolattal, aminek már semmi értelme) vagy inkább egyenesen Narniába, vagy a Netflix elé menekülünk előle. A pszichológus szerint az, aki inkább problémaközpontú, sokkal kisebb eséllyel alkalmazza majd az eszképizmust, vagyis nem szívesen bújik el a problémák elől, hiszen „számára az nyújt megnyugvást, ha a problémára fókuszál”, ezzel együtt pedig egy lehetséges megoldásra, szemben az érzelemközpontú megküzdési stratégiával rendelkezőkkel.
A pszichológus szerint komoly veszélye lehet, ha az eszképizmust megküzdési stratégiaként kezdjük alkalmazni. „Amikor stresszelünk, szorongunk vagy éppen krízisben vagyunk, jóval sérülékenyebbek vagyunk, ezáltal jobban ki vagyunk téve a különböző függőségek kialakulásának. Különösen akkor veszélyes ez, ha olyan tevékenységet alkalmazunk, ami önmagában is addiktív hatású, mint például az alkohol és a tudatmódosító szerek.”
Kinek fáj egy kis gyógyító sorozat maraton?
De feltehetnénk a kérdést úgy is, mi bajt okozhat, ha néhány órával több időt töltünk a TikTokon, az edzőteremben vagy jógával, pláne úgy, hogy a felsorolt tevékenységek közül több kifejezetten egészséges. A szakember úgy gondolja, „károssá, nem normálissá nem feltétlenül az adott tevékenység típusa teszi az eszképizmust, hanem a hatása az életünkre. Ha újra és újra ezt alkalmazzuk, és valójában nem nézünk szembe a problémáinkkal, csak elkerüljük őket, az már önmagában káros. Mindez okozhat krónikus halogatást, elszigetelődést, sőt, függőséget, és súlyos esetekben pszichózist is.”
Nem véletlen az sem, hogy egymás után nőnek ki a semmiből a különböző streaming platformok, akik csak úgy ontják magukból a látszólag lekövethetetlen mennyiségű tartalmat. A streaming óriások mind alternatív valóságokat kínálnak, ahová bekuckózhatunk, elmenekülhetünk legalább egy időre kiszakadva abból a valóságból, amivel nem tudunk, vagy nem komfortos megbirkóznunk.
A koronavírus-járvány óta pedig még fontosabb búvóhellyé váltak ezek a kis fantáziavilágot, ezzel együtt pedig kiemelt árucikké. Heidi McBain terapeuta szerint fontos, hogy különbséget tegyünk aközött, hogy megnézünk egy részt a kedvenc sorozatunkból, hogy lazítsunk egyet (mert ez egyfelől teljesen ártatlan tevékenység, másfelől tényleg jár nekünk), és aközött, hogy egy komplett médiafolyamatnak (évadnak, aztán egy újabb sorozat összes évadának) szenteljük minden figyelmünket ahelyett, hogy szembenéznénk az érzelmeinkkel, a problémáinkkal, és megoldást találjunk rájuk. Akár nagyon apró lépésekben, aminek első és megkerülhetetlenül fontos eleme, hogy elismerjük a probléma és az ezzel járó kellemetlen érzések létezését.
Sőt, ha tartósan a látszólagos biztonságos kis buborékodba menekülsz, miközben a saját életed - költői túlzással, de – lángokban áll, az még a stressz-szinted is megemeli. A Frontiers on Psychology című szaklap tanulmánya például rámutatott, hogy azok, akik megelégedtek egy-két epizóddal az aktuálisan futó sorozatukból, sokkal jobban kezelték a stresszt azoknál, akik az órákig tartó darálást választották. A Journal of Behavioral Addictions 2019-es tanulmánya ugyanerre a megállapításra jutott, csak videójátékra vonatkozóan.
Egy kanál fantázia, egy kanál valóság
Ha te is eszképizmusra használod a TikTokot vagy a Netflixet, állítsd át magadban a mennyiséget és a célt, és használd felfrissülésre. Kate Rosenblatt terapeuta szerint segít, ha felteszed magadnak a kérdést, majd őszintén válaszolsz: hogy érzed magad most, ebben a pillanatban, és mire van szükséged? Mi az, ami segítene? A válaszod lehet az, hogy szomorú, ezért megnéznél egy vígjátékot, esetleg stresszes vagy, és lélekben lenyomnál néhány zombit aThe last of Uson keresztül. A lényeg, hogy kidolgozz ki egy tervet, aminek lehet egy lépése az, hogy kipihened magad egy epizód vagy 10 perc TikTokozás közben, de legyenek benne a saját erőfeszítéseid is, amihez a saját erőforrásaid és a saját forgatókönyveid kellenek. Hidd el, bármelyik hollywoodi sztorinál jobban élvezed majd a saját happy endedet. Jár neked, de erőfeszítést és bátorságot igényel majd.
