Mérő Vera: „Miért csak most jutott be a parlamentbe az első Down-szindrómával élő nő?”

Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

Spanyolország megválasztotta első Down-szindrómás parlamenti képviselőjét. Mar Galceránt néhány napja szavazták be Valencia regionális közgyűlésébe, az ország keleti részén.

Mérő Vera: „Miért csak most jutott be a parlamentbe az első Down-szindrómával élő nő?”
Fotó: Getty Images, Montázs: Herceg Éva

Mar Galcerán az első genetikai rendellenességgel élő, Down-szindrómás személy, aki valaha bekerült egy regionális vagy nemzeti parlamentbe Európában. Hogyhogy az első, és miért csak most?

Nem ránk tervezett világban élünk

Járj egy mérföldet az ő cipőjében! - szól a mondás, amelynek mélyebb jelentéséről érdemes sokat és jól beszélgetnünk. Miért fontos, hogy amikor szabályokat alkotunk, az asztalnál mindenki helyet kapjon, akiket a szabályok érinteni fognak? A kézenfekvő, minden érzelgős érvelést félretevő érv erre az, hogy betartható - és betartatható - szabályokat csak így lehet hozni.

Még akkor is, ha a társadalom legkisebb egységén, a családon belül gondolkodunk: a gyerekek sokkal hajlamosabbak elfogadni és betartani a szabályokat akkor, ha azok meghozatalakor az ő véleményüket is meghallgatták. Így működik az ember: nem szereti, ha a feje fölött döntenek az életéről, ha a döntéshozatalban nem jelennek meg az ő szempontjai. A parlamentáris demokráciában alapvetés, hogy mindenkit meg kell hallgatni.

Azonban a társadalmi együttélés messze nem csupán a szabályokról és azok betartásáról szól. Az is fontos - vagyis a legfontosabb -, hogy mindenkinek ugyanolyan esélye legyen a boldog életre. A többséget alkotóknak éppúgy, mint a valamilyen okból másoknak, kisebbséghez tartozóknak. Ahhoz, hogy ez így legyen, mindenkinek helyet kell kapnia az asztalnál.

Nő vagy? Van négy jó éved, aztán ülj le, kettes! - De miért küzdünk ezzel, miközben a férfiak kortalan titánok?

Nő vagy? Van négy jó éved, aztán ülj le, kettes! - De miért küzdünk ezzel, miközben a férfiak kortalan titánok?

Talán hallottatok már arról, hogy a világunk mérnöki szinten a férfiakra van tervezve. A buszon a kapaszkodókat az átlagos férfi testmagassághoz lőtték be, az autók töréstesztjében az átlagos férfitestet imitáló bábukat használnak - ezért a nőknek közel 50%-al nagyobb esélye van például az öv okozta, súlyos sérülésre -, az irodákban a nők fagyoskodnak, mert a légkondit a férfi hőérzékeléshez állították.

Azt tudtátok, hogy a nők nem kevésbé ügyesek, ha mondjuk fúrógépet kell használniuk, csak sokáig nem léteztek nem bazinehéz kézifúrók? Ahogy az idősek sem voltak alkalmatlanok a mobiltelefonok használatára, csupán nagyobb gombokra volt szükség. Ahogy a nem neurotipikus emberek (például autisták) is be tudnak menni a szupermarketbe, ha vannak úgynevezett csendes órák, amikor nem üvölt a zene és nincsenek hirtelen, hangos zajok.

Te sem szereted ha korlátoznak, ugye?

Évekig csak fogtam a fejem, amikor a pesti kisföldalattival utaztam, mert mindig eszembe jutott, hogy kerekesszékkel az egyik végállomáson le lehet jutni a peronra, a vonal másik végén - és a köztes megállóknál - viszont a kijutás már nem volt megoldott. (Sokhelyütt most sem az.) Sokszor szórakoztattam magam azzal, hogy azt striguláztam, hányféleképpen szívatja meg a vakvezető aszfalt sáv a ráutaltakat.

A Fővám tér volt a kedvencem, ahol arccal egyenesen a Csarnok falának viszi - talán már megcsinálták, rég jártam arra - a fehér bottal közlekedőket a “segítség”, de azok az esetek is nagy favoritjaim, amikor a köznyelvben »Demszky-karónak« nevezett parkolásgátló oszlopok ágyékmagasságban található gömbfejének navigálta a bordázott sáv azt, aki ráhagyatkozott.

Ez van, amikor nem az érintettek bevonásával keresünk megoldásokat. Meg amikor tessék-lássék megoldások születnek, olyanok kivitelezésében, akiknek nem fontos, hogy ezek működjenek is.

Mindezt végiggondolva talán nem kell tovább magyarázni, miért fontos, hogy a döntéshozatalban is jelen legyen a sokszínűség, hogy a “férfiklub” (fehér, heteró, minimum középkorú és középosztálybeli) helyett ott legyen a felearányú női képviselet, a tíz százalék körüli LMBTQ és roma származású résztvevő. Meg az is világos talán, hogy az nem egyenlőség és főleg nem méltányosság, ha a többségnek éppen megfelelő megoldások születnek.

Molnár Ferenc Caramel: „Nekünk romáknak mindent meg kell tennünk azért, hogy hasonló esélyekkel tudjunk célba érkezni”

Molnár Ferenc Caramel: „Nekünk romáknak mindent meg kell tennünk azért, hogy hasonló esélyekkel tudjunk célba érkezni”

Hogy miért fontos, hogy amikor felcaplatunk az önkormányzat harmadik emeletére, mert sor van a szűk ajtajú lift előtt, eszünkbe jusson, hogy egy átlagos kerekesszékkel hiába várja ki valaki a sort, nem fér be a liftbe, a harmadikra meg nem fogja felcipelni senki, így a legegyszerűbb ügyeit sem tudja elintézni.

A többség sokat tanulhat a kisebbségtől

Azonban, ha a parlamentben ott ül valaki, aki képviseli azon kisebbség érdekeit, amelyhez maga is tartozik, az nem csak azért jó, mert a csoport szempontjai is megjelennek. Hanem azért, mert a többség akkor érti meg, hogy mi mindenre képesek azok, akik valamiben mások, mint a társadalom domináns szereplői, ha látja őket, miközben teszik a dolgukat. És igen, ehhez szoktatni kell a többségi társadalmat.

Hogy a kifutókon nemcsak a sovány modelleknek van helye, hanem az átlagos vagy molettebb alkatúaknak is, hiszen ők is hordanak ruhát. Hogy egy nő is lehet építésvezető, sőt, akár jobb munkaszervező is, mint a férfi társai. És hogy például a Down-szindrómával élő személy sem feltétlenül küzd szellemi kihívásokkal, csupán kicsit talán máshogy beszél és talán hordoz bizonyos jellegzetes külső jegyeket, de amit mond, ugyanúgy érvényes és fontos.

Amikor kezedbe kell adnom az életemet - Ezért annyira nehéz kiszolgáltatottnak lenni kerekesszékesként

Amikor kezedbe kell adnom az életemet - Ezért annyira nehéz kiszolgáltatottnak lenni kerekesszékesként

A társadalom legtöbb igazságtalansága az abból fakadó türelmetlenség következménye, hogy a többség nincs “hozzászoktatva” az egyes kisebbségek sokszínűségéhez. És hogy ahelyett, hogy azt látnánk, mennyi mindenre képes az, aki valamiben más, azt képzeljük - mert ez nem a valóság -, hogy a másság negatívum, akadály, olyasmi, amit jobb elrejteni.

Pedig a másság - sokkal pontosabban: sokszínűség - láthatósága, el- és befogadása nemcsak az érintettek életét teszi élhetőbbé, hanem mindenkiét. Mert az elfogadás, a befogadás mindannyiunkat gazdagít.

Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!

Ez is érdekelhet

5 mondat, amit a boldog párok SOHA nem mondanak egymásnak

5 mondat, amit a boldog párok SOHA nem mondanak egymásnak

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Glamour-napok ősz 2023

Parfüm horoszkóp: találd meg a tökéletes illatot a csillagjegyed szerint

Parfüm horoszkóp: találd meg a tökéletes illatot a csillagjegyed szerint

Szépséghírek

Megérkezett a plüss bob hajtrend, a csendes luxus megtestesítője

Megérkezett a plüss bob hajtrend, a csendes luxus megtestesítője

PR

Tényleg felmerülhet a gyanú, hogy megcsal a párod, ha hüvelygombád van? (x)

Tényleg felmerülhet a gyanú, hogy megcsal a párod, ha hüvelygombád van? (x)

PR

Tudod, mi az a nászutas betegség? Eláruljuk (x)

Tudod, mi az a nászutas betegség? Eláruljuk (x)

PR

Ez a valódi oka a felfázásnak (x)

Ez a valódi oka a felfázásnak (x)

PR

Így küzdötte le a Szex és New York Samanthája a klimax nehézségeit (x)

Így küzdötte le a Szex és New York Samanthája a klimax nehézségeit (x)