Kockázati ivók, problémaivók és alkoholfüggők - napi hány pohártól számít függőségnek az alkohol?
Ha egyetlen dolgot mondhatnék, amiért mindenkinek, aki fogyaszt alkoholt, érdemes lenne száraz novembert (vagy ha erről lemaradt, akkor száraz januárt) tartania, az az, hogy józanul ránézhessen ivási szokásaira, és megtudja, valójában mekkora és milyen szerepet tölt be az életében az alkohol.
Ezeket láttad már?
Amiért pedig novemberre vagy januárra (esetleg a húsvétot megelőző böjti időszakra) érdemes ezt időzíteni, az azért van, mert ekkor többen is leteszik az italt, egymást támogatva pedig könnyebb nem inni, és a társadalom is toleránsabb a teljes absztinenciával kapcsolatban.
Ha pedig végleg letenné valaki az alkoholt, ezekben a hónapokban gyakorolhatja, hogyan mondjon nemet a tukmálásra. Illetve persze azt is, hogyan lehet alkohol nélkül élni. Mert ha életünknek rendszeresen része az alkohol, akkor elég nehéz hirtelen elhagyni.
Ez egyébként így van minden pszichoaktív (azaz a tudatot, hangulatot vagy viselkedést megváltoztató) szerrel a koffeintől kezdve az ópiátokig. Ezek közül vannak olyanok, amelyekre fizikailag szinte lehetetlen rászokni, tehát nem igen alakul ki velük szemben tolerancia, nincsenek elvonási tünetek, ugyanakkor erős pszichés függőséget (tehát a szer iránti kóros sóvárgást) okozhatnak (mint például a marihuána), vagy éppen olyanok, amelyeket sokan lelki vagy testi károk nélkül fogyaszthatnak egész életükben, pedig fizikailag igencsak addiktívak, mint a már említett koffein.
A társadalom jó része él vele
Az alkohol pedig egy olyan pszichoaktív szer, amelynek testi és lelki értelemben is hatalmas az addiktív potenciálja, azaz könnyű rászokni, hamar alakul ki a tolerancia vele szemben, vagyis egyre több kell a kívánt hatás eléréséhez, és erős iránta a kóros sóvárgás, vágy is, ráadásul könnyű hozzájutni, a társadalom jó része fogyasztja, és sokszor még olyan esetekben is kulturálisan elfogadott, amikor valaki addiktológiai szempontból már kockázati vagy problémaivónak számít. Pedig még igen kis mennyiségben is károsíthatja az egészséget, az évekig tartó alkoholizmusba pedig bele is lehet halni, ahogyan egyébként abba is, ha egy alkoholista hirtelen, orvosi segítség nélkül abbahagyja az ivást.
Hosszú lenne felsorolni, milyen sokrétű az alkohol pusztító hatása. Addiktológiai szempontból ezért nevezik a „normál mértékű” ivást alacsony kockázatúnak, mert jelenleg tudományosan nem igazolható, hogy lenne olyan csekély mennyiségi szintje az alkoholnak, ami biztosan nem káros hosszú távon sem. Mindenesetre, ha valaki átlagosan napi maximum 1-2 italt (1 italnak az számít, amely 8-10 g tiszta etil-alkoholt tartalmaz, azaz például kb. 3 cl tömény, 2,5-3 deci sör, 0,75-1 deci bor) fogyaszt, betartja az ideálisan heti két absztinens napot, egyszerre sosem iszik meg egy alkalommal 3-4 italnál többet, és rizikóhelyzetben (pl. terhesen, vezetés előtt) sosem iszik, az általában alacsony kockázattal számolhat az alkoholfogyasztását illetően.
Ugyanakkor egyéni jellemzőket is figyelembe kell venni, mint például a májat érintő megbetegedéseket, vagy éppen olyan tényeket, minthogy már egészen kis mennyiség rendszeres fogyasztása is növelheti nőknél a mellrák kialakulásának esélyét.
Napi hány pohártól számít valaki alkoholfüggőnek?
Akik ide tartoznak, azok napi 2-3 italnál nem isznak többet, látványos káros testi hatások még nem jelentkeznek náluk, de hosszú távon már biztosan veszélyes az egészségükre ez a fogyasztás – emellett pedig veszélyeztetettebbek az alkoholfüggőség kialakulására is. A problémaivóknál már általában mind testi, mind lelki szinten is jelentkeznek a káros hatások, de még nem érték el a kontrollvesztés szintjét. A köznyelvben általában őket hívjuk nagyivóknak. Ilyen lehet például az, aki heti kétszer munka után beül a barátnőivel, és megiszik 2-3 koktélt, pénteken és szombaton pedig rendszeresen berúg, ennek következtében pedig már kialakultak olyan testi tünetek, mint mondjuk a magas vérnyomás, illetve előfordultak családi, munkahelyi gondok az ivászat miatt.
Alkoholfüggőnek vagy alkoholbetegnek azokat nevezzük, akik kontrollvesztő módon isznak, tehát ha elkezdik, akkor nem tudják abbahagyni, és elveszítették az irányítást az alkoholfogyasztásuk felett – az ő esetükben már szinte biztos, hogy testi károkat is okozott az ivás, a családi, munkahelyi gondok pedig általában gyakoriak és rendszeresek.
Az addiktológiai megközelítés szerint, aki egyszer a kontrollvesztő kategóriába került, annak csak a teljes absztinencia a járható út, azaz az, ha teljesen felhagy az alkoholfogyasztással, és semmilyen mértékben nem iszik – ilyen esetekben az etil-alkohol bármely formája, egy konyakmeggy sem fér bele, és igazából az illető ki van téve annak, hogy bármely más szerrel vagy viselkedéssel kapcsolatban is függőség alakulhat ki nála.
Stresszoldásként indul, szokás lesz belőle
A fentiekből is látszik, hogy az „alkoholproblémáknak” rengeteg fajtája van, és akkor még nem beszéltünk az olyan egyénre szabott problémákról, mint hogy adott esetben valaki nem lépi át még az alacsony kockázati ivó kategóriát sem, de mégis kóros jelleggel használja az alkoholt, mert mondjuk minden alkalommal, mielőtt a főnökével tárgyal, meg kell innia egy felest, különben képtelen úrrá lenni a szorongásán.
Ezekkel a viselkedésformákkal többek között az a baj, hogy évek alatt a szokásból könnyen fejlődhet ki komolyabb szerhasználati zavar, illetve az is, hogy maga a valódi probléma – például a szociális szorongás, alacsony önértékelés – nincs megfelelően kezelve, csak elfedve (hosszú távon így tovább súlyosbítva) az alkohol által. Mindenki tudja, aki ivott már, hogy az alkohol oldja a gátlásokat, eufórikus hangulatot okoz, könnyebbé teszi a beszélgetést, ismerkedést. Hatását a központi idegrendszerre fejti ki, annak működését csökkenti.
A pszichés hozzászokás nagyrészt annak köszönhető, hogy ez a letompított, eufórikus érzés, az aggodalom, szorongás megszűnése, a gátlások oldódása rendkívül vonzó lehet. Sajnos az alkohol egy idő után csökkenti a szervezetben más, természetes megerősítők hatását. Egy alkoholbeteg számára tehát egy idő után már a sport, a szex, a szerelmes összebújás sem okoz olyan örömet, mint korábban, és főleg nem olyat, mint amit egy berúgás.
A nők szervezete rosszabbul reagál rá
Azt is fontos tudni, hogy a nők szervezete rosszabbul reagál az alkoholra, esetükben hamarabb következnek be a fogyasztás kellemes és kellemetlen hatásai is, illetve a szervezetüket is gyorsabban és nagyobb mértékben teszi tönkre a huzamosabb ideig tartó, nagy mennyiségű alkoholfogyasztás.
A száraz november – vagy bármikor máskor alkoholfogyasztás nélkül eltöltött 30 nap – során tehát először is arra érdemes figyelni, mikor és mennyire hiányzik az alkohol. Vannak-e testi vagy pszichés elvonási tüneteink?
- Rosszabb-e alkohol nélkül az általános hangulatunk, kevesebb örömet élünk-e meg a mindennapokban?
- Milyen helyzetek válnak kényelmetlenné vagy rettenetesen nehézzé a hiányában?
- Nem mindegy például, hogy hirtelen folyton üvöltözik valaki a gyerekeivel, mert nem ihatja meg a családi vacsora közben azt a két pohár bort, vagy a buliban kicsit nehezebben megy a táncolás a sima tonikkal.
Ez utóbbi például szinte mindenkinél előfordul, aki az alkoholt akár csak kis mértékben is, de oldódásra, feszültségcsökkentésre használta társaságban, és még nem jelzi azt feltétlenül, hogy kóros viszonya lenne az iváshoz. Tartósabb absztinencia esetén pedig örömmel fogja észrevenni, hogy sokkal inkább a társaság, a beszélgetés és a jó zene az, ami meghozza majd a kedvét a tánchoz, és akár hajnalig is képes lesz józanul szórakozni – tehát azt, hogy az alkohol igazából csak gyorsította a folyamatot, vagy helyettesítette azokat a természetes gátlásoldókat, amelyek a rendelkezésünkre állnak társaságban.
A 30 nap elteltével is mindenképpen törekedni kell arra, hogy alacsony kockázatú ivók maradjunk, és ha azt vesszük észre, hogy rendszeresen szorongásoldásra, a stressz és a feszültség csökkentésre, illetve egyéb lelki probléma vagy mentális zavar „kezelésére” használjuk az alkoholt, kérjünk pszichológiai segítséget még akkor is, ha egyébként nem számítunk kockázati ivónak.
Az absztinensek nem hangulatgyilkosok, hanem felnőttek, akik hoztak egy döntést
Az alkoholfogyasztás csökkentését, és főleg a teljes absztinenciát sajnos Magyarországon (és persze sok más országban is) alaposan megzavarhatja az, hogy az alkoholfogyasztás, akár nagyobb mértékben is, sok társaságban, családban nem csak teljesen elfogadott, de kívánatos is. Ezt mindenki tudja, aki próbált már visszautasítani egy italt ünnepekkor, születésnapkor. Ez jobb esetben csak megütközött tekinteteket, rosszabb esetben sértettséget, kirekesztést von magával. Az absztinensek gyakran élhetik meg azt, hogy bármilyen vidámak és bármennyire pezsegnek, úgy kezelik őket, mintha hangulatgyilkosként duzzognának egy sarokban az egész esemény alatt.
Ennek ellenére fontos kitartani, hiszen míg az alkoholfogyasztásnak számos káros következménye lehet, addig az absztinenciának csak pozitív hatásai vannak. Nyilván sokan nem szeretnék teljesen letenni az alkoholt, és láthatjuk azt is, hogy lehet okosan, mértékletesen, a káros egészségügyi hatásokat minimális szinten tartva inni – de azért semmiképpen sem kell szégyellnie magát senkinek, aki nem iszik.
