„Nem korai menopauza volt, hanem egy baba a szívem alatt„
Egy jól működő kapcsolatban, ahol egy ideje már készülnek a családalapításra, nincs csodásabb annál, mint amikor megfogan az első gyermek. Te hogyan jelentenéd be a nagy hírt a párodnak?
Ezeket láttad már?
A reggeli kávéja mellé tett terhességi teszt vagy egy sokat mondó ultrahang fotó - melyik út tetszik jobban, ha arról van szó, hogy a párod tudtára adod, hogy úton van a babátok? Olvasóink kalandos, hihetetlen vagy épp szívet melengető történeteket osztottak meg velünk az ő nagy bejelentésükről.
Ez most komoly
„A férjemmel rögtön az esküvő után belevágtunk a babaprojektbe, de sajnos egy év alatt sem lettem terhes. Kivizsgáltattuk magunkat, de minden rendben volt, és néhány hónap múlva várandós lettem. Majd kiugrottunk a bőrünkből az örömtől, de sajnos két hónap múlva elveszítettük a babát. Rettenetes időszak következett ezután, még enyhe depresszióval is kezeltek. Újra eltelt egy év, és eldöntöttük, hogy megpróbálkozunk a lombikkal. A férjem azonban kapott egy állásajánlatot külfödön, így fél évre el kellett utaznia. Úgy határoztunk, utána kezdjük a lombikot. Egy hazalátogatásakor azonban megfogantam. Mivel tudtam, hogy ha elmondanám neki, azonnal otthagyna csapot-papot, plusz rettegtem, hogy ez a baba is elmegy, és nem akartam, hogy ő is féljen, úgy döntöttem, a 12. hétig nem szólok neki. A 12. heti ultrahangon minden rendben volt, mérhetetlenül boldog voltam, de még egy hetet kellett várnom, mire hazajön a férjem. Aznap este amikor fölhívott, nem bírtam tovább, és azt mondtam neki: mindketten nagyon várjuk már, hogy gyere. Egy perc néma csönd után beoldogságtól megrészegült hangon belekiáltott a kagylóba: ez most komoly?? Rohanok hozzátok!" Babett (34)
Nem menopauza
„A párommal nyolc évig hiába vártunk a babára. Mivel mindketten nagyon fatalisták vagyunk, úgy döntöttünk, a sorsra bízzuk magunkat, nem vágunk bele semmilyen mesterséges kezelésbe. Ezen rengeteg ismerősünk meg volt ütközve, de mi úgy voltunk vele, hogy szeretjük egymást, ketten is boldogan élünk majd, ha úgy alakul. 38 éves voltam, amikor az addig is rendszertelen mensesem ismét késett, és mindössze egy napig tartott, a következő pedig teljesen kimaradt. Mivel semmilyen egyéb tünetem nem volt, nagyon megrémültem, hogy ez már egy korai menopausa előjele, és elmentem orvoshoz. Őszintén mondom, hogy sem én, sem a párom egy percig sem gondoltuk, hogy gyereket várok. Amikor kijöttem az orvostól - aki közölte, hogy tíz hetes terhes vagyok - a párom egy padon várt. Szép tavaszi nap volt, üldögéltünk ott kicsit. Izgatottan kérdezte, mi volt. Mondtam, nem korai menopauza. "Akkor jó" - mondta ő. Aztán odafordultam hozzá, és azt mondtam: "viszont nagyon úgy fest, hogy még vagy hét hónapig nem fog megjönni." Kellett pár perc, hogy leessen neki, de végül örökönnyekben tört ki." Viki (39)
Vannak csodák
„24 éves voltam, amikor beleszerettem egy nálam tizenkét évvel idősebb férfiba. Amikor komolyra fordult a dolog, elmondta, hogy egy orvos szerint neki csak mesterséges megtermékenyítéssel lehet gyermeke, mert egy más okból elvégzett vizsgálat nagyon alacsony spermiumszámot mutatott ki még pár évvel korábban. Megkérdezte, hogy így is vele akarok-e maradni. Nem gondolkodtam egy percig sem, hiszen még nem akartam gyereket, úgy voltam vele, majd ha odajutunk, úgyis mindent megoldunk, a szerelem a legfontosabb. A védekezést viszont nem vettük komolyan, hiszen nem volt "veszély". Egy évvel később egy este hazaértem a munkából, és amikor megtudtam, hogy nem maradt már a tegnapról félretett bolognaiból, hisztériás rohamot kaptam. Ott bőgtem a konyhapultra rogyva, amikor a párom falfehér arccal megkérdezte: mikor jött meg utoljára? Kiderült, hogy ő már két nővérénél végignéze a terhesség első jeleit, és napok óta gyanús voltam neki, de mivel úgy tudta, terméketlen, elhessegette a gondolatot. Nos, másnap reggel kiderült, terhes vagyok. Nem ilyen fiatalon terveztem gyereket, de boldog voltam, és az is nagyon megható volt, hogy tulajdonképpen csodával határos módon ajándékozhattam meg a páromat egy babával." Orsi (28)
