Hogyan jöttek divatba a sovány nők, és miért ilyen gyakori a testképzavar?
Gyakran éri a divatvilágot a vád, hogy nagyban hozzájárul a fiatalok testképének torzulásához. A kifutók és reklámok modelljei rossz példát mutatnak, ami arra sarkallja az őket csodáló fiatal lányokat, hogy egy olyan eszményképnek próbáljanak megfelelni, ami szinte csak egészségtelen életmóddal érhető el. Erről a kérdéséről nem lehet eleget beszélni!
Ezeket láttad már?
A soványság egészen az utóbbi időkig nem számított divatosnak. A tömegmédia, a szórakoztatóipar fejlődése azonban alaposan felforgatta az emberek gondolkodását. Anorexia, bulimia – olyan kifejezések, amelyek az utóbbi évtizedekben szinte ráégtek a modellszakmára. A divatipar már felismerte, hogy muszáj kitörnie a bűnbak szerepéből, de egyáltalán hogyan keveredett ilyen helyzetbe?
Fókuszban az arc
Az első igazi szépségideálokat a mozi adta a világnak. A némafilmek sztárjai a maguk korában az ideális szépséget jelentették. Esetükben azonban a szépség még inkább az arcra vonatkozott. Ennek kézenfekvő oka, hogy hang nélkül az arc, a tekintet, a mimika volt a filmszínészek legfontosabb kifejezőeszköze. A hangosfilm megjelenése már jelentős elmozdulást eredményezett, de lévén, hogy a film cenzurális okokból keveset mutathatott a testből, még mindig inkább az arc volt a szépség első számú fokmérője. A második világháború után a test egyre fontosabbá vált, és egyre hangsúlyosabb lett szépségideálok megjelenésében. A divat ebből aktívan kivette a részét; a magazinok a rajzos illusztrációit lassan teljes egészében felváltották a divatfotók. Kialakult egy szakma, a modelleké, akik már azzal kerestek pénzt, hogy jól mutatnak a fotókon, és a kifutókon többféle ruha is jól áll nekik. Jerry Hall, vagy a 70-es évek Vogue címlapjait uraló Karen Graham már egy új fogalmat, a modellalkatot testesítették meg. Magasak, vékonyak voltak, de emellett a megjelenésük nagyon nőies is volt. A divat számára egyértelműen ők a szépségideálok, de hogy a modellek a tömegek számára is azokká váljanak, ahhoz egészen a 80-as évekig várni kellett.
A test birodalma
Miközben a XX. század utolsó felére a divatvilág egyre fontosabb része lett szórakoztatóiparnak, elindul egy párhuzamos folyamat is, ami a testkép alapvető megváltozásához vezetett a 80-as évek második felére. A 70-es években egyre népszerűbbé váló testépítő mozgalmat követően a 80-as évekre kitört a fitneszláz, amely a 90-es években közepéig meghatározó marad; az edzőtermekben pedig már nemcsak a férfiak küzdöttek a vasakkal. Ekkoriban törnek be a modellek is a tömegmédiába, a zenei tévéknek hála rengeteg videóklipben bukkannak fel manökenek, akik aztán ismert zenészek, színészek barátnőiként, vagy műsorvezetőként a világ kedvencei válnak, ráadásul a fitneszhullámot is remekül kihasználják.
Minden idők egyik legsikeresebb edzésprogramját például a szupermodell-generáció sztárja, Cindy Crawford dobta piacra, Shape Your Body címmel. Szépség, test dolgában a modellek váltak etalonná, azonban alig vívták ki maguknak a címet, máris jelentkeztek a bajok. A divatszakma, talán ráunva, hogy a ruhák helyett inkább a modellekre figyelt mindenki, vagy, csak mert egyre terebélyesedett az ipar, és több manökenre volt szükség, az egymáshoz nagyon hasonló, már-már fiús alkatú lányokat kezdte alkalmazni a kifutón és reklámokban. A Linda Evangelista, Helena Christensen vagy éppen Cindy Crawford fémjelezte szupermodell-generáció nőiességével ellentétben a következő időszak modelljei, mint például Kate Moss a soványságukkal tüntettek.
Modellbetegség: anorexia
A 2000-es évek egyik legnagyobb visszhangot kiváltó, nagy részt fiatal nőket érintő betegsége az anorexia nervosa volt. Ekkoriban egyre több tanulmány vizsgálta, hogy mennyiben befolyásolja a média a fiatalok testképét, illetve annak zavarait. Nem meglepő, hogy az eredmények szerint a tévéműsorok, reklámok, magazinok által mutatott példák követése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy gyakoribbá váltak a fiatalok körében az étkezési zavarok. Az első számú bűnbak a divatipar lett, az anorexia veszélyeire felhívó kampányok egyenesen egyenlőségjelet tettek a divat és étkezési zavarok kialakulása közé.
Ugyan, ha szétnézünk az akkori kifutókon, akkor egyértelmű, hogy a probléma ott volt a tervezők orra előtt, hiszen számos láthatóan egészségtelenül sovány lány is megfordult a divatházak bemutatóin. Ezzel együtt is persze túlzás azt állítani, hogy a torzult testkép kialakulásáért csakis a divat tehető felelőssé, hiszen az ilyen problémák hátterében rendszerint más lelki traumák is állnak a rosszul megválasztott minták mellett. Az viszont tény, hogy a divatvilág egy darabig nem foglalkozott a problémával. Aztán 2006-ban két haláleset mindenkit rádöbbentett arra, hogy muszáj lesz változtatni a korábbi gyakorlaton. Előbb egy huszonkét éves uruguayi modell, Luisel Ramos, majd pár hónappal később a huszonegy éves brazil Ana Carolina Reston is az anorexia nervosa szövődményeibe halt bele. A madridi divathéten azonnal bevezették a testtömeg-index korlátot, hogy kiszűrjék a kórosan sovány lányokat. Az anorexia sötét árnyként telepedett a divatvilágra, pláne azután, hogy Olivieiro Toscani fotós No Anorexia című képe, - amelyen a francia modell és színésznő, a csontsoványra fogyott, és azóta ugyancsak elhunyt Isabelle Caro szerepelt -, valósággal sokkolta a világot. A divatheteken szigorúbb ellenőrzést vezettek be, de világos volt, hogy megújulásra van szükség.
Rövid plus size forradalom
A divatiparon egyre nagyobb volt a nyomás, hogy támogassa a kampányaiban az egészségesebb testképet. A kívánalomnak csak félig-meddig sikerült eleget tenni, azonban néhány éve a divatmagazinok és a márkák figyelme is az úgynevezett plus size szépségek felé fordult. Kisebb szépséghiba, hogy a hullám sztárjának kikiáltott Crystal Renn alig fogadtatta el magát gömbölyded alakjával a modellvilágban, szinte máris visszafogyott. Utóbb kiderült, hogy ő maga is étkezési rendellenességgel küzd. Egy másik plus size sztár, Robyn Lawley is borzolta a kedélyeket, amikor a leghíresebb bikinis mellékletben Sports Illustrated Swimsuit Issue-jában szerepelt. Ő volt ez első fecske, aki ilyen méretekkel a magazinba került, lehetett volna áttörés is, de inkább felháborodást váltott ki, hogy az ausztrál modell fotóin egyáltalán nem néz ki pluszos méretűnek. Miközben a divat igyekszik nyitni, a modellek ma már inkább szabadulnának a plus size kifejezéstől. Sokan úgy érzik, ez olyasmit sugall, mintha nem normális lenne az alakjuk, holott teltnek lenni egyáltalán nem abnormális. Egy biztos, manapság már nagyon meg kell válogatnia a szavakat a divatmárkáknak, mert a közösségi média korában a vásárlók sokkal gyorsabban reagálnak az üzenetekre, mint eddig bármikor. A világ legismertebb fehérneműcége, a Victoria´s Secret is megtapasztalhatta ezt, amikor előállt a The Perfect Body (A tökéletes test) szlogenű kampányával. Még mielőtt a reklámok tömegesen megjelentek volna, a márka közösségi felületeit ellepték a felháborodott kommentárok, amiért a reklámfotókon csakis tökéletesen formás és sovány modellek illegették magukat. Az imázsépítés helyett azonnal visszakozni voltak kénytelenek, miután a vásárlók egy része bojkottot hirdetett a Victoria´s Secret ellen.
Új testkép
Miközben a kifutókon a helyzet nem sokat változott, és a lányok testalkata még mindig fiús, a divatvilág igyekszik kiutat találni a helyzetből. Külön kollekciókat dobnak piacra a teltebb vásárlóiknak, és egyre többször hallani arról, hogy a hagyományos konfekciós mérettáblázatot újra kellene gondolni. A külvilág felé pedig azzal üzennek, hogy a kampányaikban, fontos eseményeiken rendre felbukkanna kerekdedebb alkatú nők. Így lett Marc Jacobs egyik múzsája Beth Ditto, és talán ezért is rajonganak a tökéletesen kerek fenekű Kim Kardashianért is és az isteni Lizzoért.
Ha önmagadon, vagy a környezetedben valakin a testképzavar jeleit véled felfedezni, mindenképpen fordulj orvoshoz. Itt olvashatod el , milyen jelenre kell odafigyelni!
