Az utazás introvertáltként nem kompromisszum, hanem lehetőség: élj vele!

Az introvertáltak számára az utazás az életre szóló kalandok mellett kihívásokat is tartogathat, amelyekre érdemes időben felkészülni. Az elmúlt évek során kifejlesztettem és elsajátítottam néhány módszert arra vonatkozóan, hogy introvertáltként hogyan élvezhetem ki az utazásaimat, miként készülhetek fel szóló vagy csoportos utakra, illetve hogyan kerülhetem el, hogy az utazás során szerzett tapasztalatok ne lemerítsenek, hanem feltöltsenek.

Belül tágasabb?

Önismereti utamon haladva világossá vált számomra, hogy az utazás a(z egyik) lételemem. Az is kiderült még, hogy szívesen töltöm az időm nagy részét egyedül, csendes elfoglaltságokkal, főként saját belső világomra, gondolataimra összpontosítva, ez pedig – a szakemberek szerint – az introvertált személyiségtípusú emberekre jellemző leginkább.

Az introvertált kifejezés a latin „intro” (befelé) és „versum” (fordul) szavakból származik. A „befelé forduló” egyénekre az is jellemző, hogy a nagy közösségi események helyett inkább kisebb társaságban érzik magukat komfortosan – ami engem illet, még egy pipa. És hogy van-e baj ezzel? Nincs! A közhiedelemmel ellentétben introvertáltnak lenni nem hiányosság vagy negatívum, a fentiek természetes személyiségjegyek, akárcsak az extrovertáltak esetében a nyitottabb, közlékenyebb, társaságkedvelőbb viselkedés.

Fontos leszögezni továbbá, hogy sok ember nem tisztán egyik vagy másik típusba tartozik. Ők az ambivertáltak, akik az introvertált és extrovertált tulajdonságok kiegyensúlyozott kombinációját hordozzák személyiségükben. Helyzettől és környezeti tényezőktől függően magamon is tapasztaltam olyan jegyeket, amelyek mindkét személyiségtípusra jellemzőek, noha továbbra is inkább introvertáltként jegyzem magam, és ez jól van így.

Ezek a legritkább személyiségtípusok - hihetetlenül nehéz őket megfejteni

Egyedül a nagyvilágban

Dr. Jenna Kirtly klinikai pszichológus a The Travel Psychologistre írt What are the psychological benefits of travelling alone? (Milyen pszichológiai előnyei vannak az egyedüli utazásnak?) című cikkében kifejti, hogy az egyedül utazásnak számos előnye van a mentális egészségre nézve, személyiségtípustól függetlenül. Az egyedül utazás előnyei közé tartozik az önismeret és önbizalom növekedése, a stresszkezelési képesség javulása, valamint a mentális rugalmasság és önállóság fejlődése. Az egyedül utazók teljesebben élhetik meg a belső békét, kreatívabbak lehetnek, miközben lehetőségük nyílik a mélyebb önreflexióra.

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a szóló utazás „könnyen megy” az introvertált személyiségeknek. Tapasztalataim alapján ez az utazási mód valóban komfortosabb lehet egy zárkózottabb egyénnek, azonban érdemes néhány dolgot átgondolni, mielőtt egy ilyen utazásra adjuk a fejünket.

A kulcs a megfelelő tervezés

Amint elkezdtem önállóan megszervezni az utazásaimat, hamar rájöttem, hogy introvertáltként mi a legfontosabb egy-egy út során: tisztában kell lennem azzal, hogy mi a célom az adott utazással és mi az, ami maradandó élményt adhat számomra. Inkább a nyugodt, természetközeli helyek, vagy a nyüzsgő városok vonzanak? Extrém kalandokra is igent mondanék, vagy inkább a hagyományos, jól bevált úticélok a nyerők?

Introvertált utazóként kulcsfontosságú, hogy ne érezzem magam olyan tevékenységekre kényszerítve, amelyek nem rezonálnak az igényeimmel. Éppen ezért listát és táblázatot készítek azokról a dolgokról, amelyeket mindenképpen kipróbálnék, és azokról is, amelyeket szeretnék elkerülni. A szóló utazás lehetőséget ad arra, hogy teljesen a saját igényeim szerint alakítsam a programot és elkerülhessem azokat a szituációkat, amelyek feszültséget okozhatnak számomra introvertáltként.

Ugyanakkor az egyedüli utazás során a döntéseimért csakis én vagyok a felelős, úgyhogy igyekszem rugalmas lenni és nem szervezek túl sok programot egy napra, hagyok időt a pihenésre és a spontán felfedezésekre is. Sok digitális applikációt, eszközt használok, hogy elkerüljem a felesleges stresszt és naprakész legyek.

Csoportos utazásokra hangolódva

Ma már számtalan csoportos utazási lehetőség érhető el a turisztikai piacon és egyre népszerűbbek a tematikus utak (kalandtúrák, spirituális és gasztroutazások, egészség és wellness élmények, ökoturizmus és a többi) is. Meredith Hrebenak mentálhigiénés terapeuta az Introvertdear.com-ra írt, How to Enjoy Group Travel as an Introvert Without Burning Out (Hogyan élvezheted a csoportos utazást introvertáltként anélkül, hogy kimerülnél?) című cikkében rámutat, hogy az introvertált lét különösen nagy kihívást jelenthet a csoportos utazásokon való részvétel esetében.

13 dolog, ami csak a mentálisan erős emberekre jellemző

Az állandó interakciók, a közös programok és a kevés személyes tér által az introvertáltak stresszesnek, kimerültnek érezhetik magukat. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy introvertáltként kijelöljem a határaimat. Előre szoktam jelezni például, hogy néha szükségem van egy kis énidőre, és hogy nem mindig állok készen arra, hogy új emberekkel, dolgokkal ismerkedjem meg. Azt is megtanultam, hogy emiatt nem kell szabadkoznom, vagy kényelmetlenül éreznem magamat.

Ha tehetem, olyan csoportos utakat választok, amelyek lehetőséget adnak az egyénre szabott programokra is. Ha pedig úgy adódik, hogy a csoport dinamikája nem felel meg nekem, egy-egy program erejéig külön utakon járok, vagy olykor önálló, csendes elfoglaltságot is beiktatok. A nap végeztével szánok időt arra, hogy átgondoljam az aznapi élményeket, blogot vagy posztot írok az eseményekről, vagy csak zenét hallgatok egyedül a szobámban. Az utazás során könnyű elveszni az új ingerekben, de az introvertáltak számára elengedhetetlen, hogy legyen idejük önmagukra, hiszen az utazás úgy nyer valódi értelmet számukra.

Kapcsolódás saját szabályok szerint

Bár az introvertáltak gyakran kerülik a társas interakciókat, az utazás remek lehetőséget nyújthat arra, hogy a saját szabályaik szerint lépjenek kapcsolatba másokkal, akik új perspektívákat nyújthatnak számukra. Az utazásaim alatt többször kaptam azon magam, hogy szóba elegyedek egy pultossal, egy taxissal, egy túravezetővel, vagy egy workshop másik résztvevőjével, és ezekért a beszélgetésekért a mai napig hálás vagyok.

Ha a világ egyik leggazdagabb embere vállaltan szociális szorongással küzd, számodra miért lenne kínos?

Ha pedig mégis kapcsolatba lépnék több emberrel, jelentkezem helyi kreatív workshopokra, főzőtanfolyamokra, tematikus kirándulásokra vagy vezetett sétákra. Ezek által átélhetem a közösségben levés élményét egy sajátos kiruccanás keretében, miközben kevesebb emberrel találkozhatom egyszerre.

Ha introvertáltként valaki nehezen kezdeményez személyes beszélgetéseket, kereshet olyan fórumokat, Facebook-csoportokat, amelyek segítenek helyi emberekkel találkozni, vagy információt szerezni anélkül, hogy közvetlenül kellene kapcsolódniuk a helyiekkel. Ha pedig úgy érzi, hogy épp nem tudja a legjobb formáját nyújtani, bátran közölheti ezt. Úgy érzékeltem, hogy az emberek általában megértőek az ilyen esetekben, de ha nem, akkor sem dől össze a világ.

Belső és külső horizontok

Introvertáltként számomra az utazás nem csupán a távoli tájak felfedezéséről szól, hanem egyfajta belső utazás is, amely során lehetőség nyílik arra, hogy mélyebben megismerjem az igényeimet és határaimat. A saját szabályam szerint utazva más optikával láthatok rá a világra, miközben saját belső erőmet is megtapasztalhatom. Az utazás introvertáltként nem kompromisszum, hanem lehetőség arra, hogy csendes, felelősségteljes, egyénre szabott módon gyűjtsek maradandó emlékeket.