„Nem romlottam el, nem vagyok selejtes – vaginizmusom van”
Léteznek nők, akiknél egy tamponfelhelyezés is akadályba ütközik, annyira szorosan bezárnak mindennemű behatolás előtt a hüvely-izmaik. Másoknál a tampon talán nem jelent gondot, a szex viszont igen. Ezt a jelenséget vaginizmusnak hívják, és hiszem, hogy létezik belőle kiút!
Ezeket láttad már?
Azóta foglalkoztat a téma, mióta hallottam, hogy létezik vaginizmus. Valószínűleg azért, mert érintett vagyok benne én is, különösen nagy empátiával viseltetek azon nők felé, akiknek ennyire lezár a hüvelyük. Az NHS definíciója szerint a vaginizmus a szervezet automatikus reakciója a hüvelyi behatolás bizonyos, vagy valamennyi típusától való félelemre. Amikor megkísérelik a behatolást, a hüvelyi izmok maguktól feszülnek meg, anélkül, hogy mi képesek lennénk kontrollálni azt. Két típusát különböztetik meg:
- amikor valaki egész életében ilyen nehézségekkel küzdött,
- és azt, amikor az adott nő korábban képes volt élvezni a szexet, de valamiért már nem megy neki.
Egyeseknél mindennemű behatolás lehetetlen a nőgyógyászati vizsgálatokkal együtt, másoknál kizárólag szex közben jelentkezik ez a probléma. Mindennek számtalan fokozata lehetséges.
Hol kezdődik a vaginizmus?
Amikor először hallottam a problémáról, elgondolkodtam rajta, vajon én is megkapnám-e diagnózisul, ha orvoshoz fordulnék vele. Igaz, eszem ágában sem volt nőgyógyászhoz menni ezzel a problémával, mert egy kivételével még sosem találkoztam olyannal, aki előtt értelmét láttam volna megnyílni a szexuális problémáimmal. Emellett pedig nem is hiszem, hogy ezen (az esetek jelentős részében) egy orvos tudna segíteni.
Az én hüvelyembe gond nélkül fel tudom helyezni a menstruációs kelyhet, és a nőgyógyász is fájdalommentesen meg tud vizsgálni. Szex során viszont sokszor nagyon nehezen engedem magamba a párom péniszét. Ilyenkor úgy tűnik, mintha belül tág lenne a hüvelyem, de a bejárat lezár, befeszül.
Biztos vagyok benne, hogy az én tesetemben mindennek lelki okai vannak. Nem egy gyógyszer, gyógytorna vagy a tágítás tudna ezen segíteni, hanem az, ha megnyugodna a lelkem, teljesen feldolgoznám a traumáimat (vagy legalább jobban, mint most), és még többet tennénk a partneremmel azért, hogy ne féljek. Valójában nem is igazán érdekel, hogy orvosi értelemben ez most vaginizmus-e vagy sem. Mert mindegy, milyen nevet aggatunk rá, a lényeg az, hogy ez fájdalmat okoz (főleg lelkileg), és szeretnék rajta változtatni. Nem is hiszem, hogy az ilyen címkézés sokat segít azon, aki ezzel küzd. Sőt, aki kap egy diagnózist, az könnyen benne tud ragadni abban az identitásban, hogy ő most „beteg”, elromlott, selejtes. A diagnózisok ugyanis egyfajta véglegesség-érzést keltenek, mintha innentől ez már örökre kőbe lenne vésve.
Mi miatt alakul ki?
Szex-edukátorként azt gondolom, nagyrészt valamilyen rossz élmény, trauma okozza ezt a hüvelyi reakciót. Nagy valószínűséggel az ettől szenvedő nővel valaki nagyon rosszul bánt valamikor: lehet, hogy erőszak áldozata volt, de az is lehet, hogy megalázta egy nőgyógyász, vagy olyan üzeneteket kapott a neveltetése során, ami miatt retteg a behatolástól. Még az is eredményezhet vaginizmust, ha valakinek az édesanyja a rossz tapasztalatai miatt rettenetesen félt a férfiakról, és ez a lányára is átragadt.
Nálam szerintem arról van szó, hogy egész egyszerűen túl korán jutunk el odáig, hogy a hüvelyembe kerül a pénisz. Az életemben átélt aktusok szinte száz százaléka még azelőtt vette kezdetét, hogy én valójában készen álltam volna a befogadásra – vagyis még nem voltam eléggé felizgulva. Ezzel most nem is a férfiakat szeretném hibáztatni, inkább a szex-edukáció hiányának rónám fel mindezt. Sem a partnerem, sem én nem tudtunk arról, hogy érdemes tovább játszadozni. Nem csak a férfi közeledett túl korán – én is rendszeresen döntöttem a testem ellen, és kezdeményeztem a közösülést azért, mert abban a tévhitben éltem, hogy ez az igazi szex, és idáig el KELL jutni. Mivel nem volt túl élvezetes a szex, túl akartam esni rajta. A testem pedig ebből arra következtetett, hogy őt kvázi minden alkalommal megerőszakoljuk, és egyre jobban bezárt.
Mit okoz a vaginizmus?
Menstruációkor még uszodába se tudnak elmenni azok, akiknél a betét az egyetlen opció, ahogy nem képes rendesen megvizsgálni őket a nőgyógyász sem. A fájdalmas szex mellett pedig még rengeteg külső és belső konfliktus is a velejárója a vaginizmusnak. Képzelj el egy olyan párkapcsolatot, ahol a behatolás fizikai fájdalommal jár, ami lelki kudarcélményt is okoz. Mivel az a káros kép alakult ki a társadalmunkban a szexről, hogy ez egyenlő a közösüléssel, és ehhez képest minden más csupán előjáték (azaz az igazi, nagybetűs szex előszobája), ezért a legtöbb pár így már nem is képes élvezni a szeretkezéseket, hisz minden más csak B-verizónak tűnik. Keserű szájízzel, a kudarctól félve látnak neki az együttlétnek. Sokszor mindkét fél magára veszi, az önvád pedig tovább öli a gyönyört, hiszen aki épp azzal van elfoglalva, hogy magát hibáztatja, az nehezen tud felszabadult lenni az ágyban.
Van megoldás?
A dilátorok, amik segítenek tágítani a hüvelyizmokat, bennem viszolygást keltenek. Nehezen tudom elképzelni, hogy annál a nőnél, aki fél a behatolástól, és emiatt lezár a hüvelye, a feszegetés lenne a valódi megoldás. Lehet, hogy léteznek olyanok, akik így szépen fokozatosan meg tudják tanítani a testüknek az ellazultságot, de az én esetemben ez inkább kárt okozna. Én, aki mindig is sürgettem magam, nem tiszteltem a testem határait, szerintem nem így tudnám megoldani ezt a problémát, hanem úgy, ha végre türelmes lennék magamhoz, és rátalálnék a saját tempómra.
Mostanra rengeteget lassultam, és szerencsére a párom is támogató. Sokszor ő a türelmesebb: én már elmarasztalom magam gondolatban, hogy „miért vagyok ilyen béna, hogy nem nyílok könnyebben”, ő pedig megáll a bejáratnál, és nem megy tovább még akkor sem, ha nagyon nehéz megállnia. Még nem mindig megy ez, de már egyre inkább tudja, hogy többet érünk vele, ha megtanítjuk a testemet, hogyan érezze magát mindig biztonságban, és végre fel tudjon engedni, mert már biztosan érzi, hogy többet nem fogják bántani. Ez pedig úgy lehetséges, ha nem tesszük önmagunk számára kötelezővé a behatolást, hanem „ér” az is, ha valahogy máshogy okozunk gyönyört egymásnak.
PoliLili felnőtteknek szóló szexedukációs tevékenységével már nem csak az Ébredő Szexualitás blogon és YouTube csatornán találkozhatsz, hanem itt, a Glamourban is!
