Sokunk életében legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor valami, ami egykor ideálisnak tűnt, egyszer csak túl szűkösnek és korlátozónak érződik. Talán egy kapcsolat az, amely már nem tükrözi azt, aki ma vagy. Talán a baráti köröd az, amely inkább visszatart, mint inspirálna. Lehet, hogy az a karrier, amely valaha lelkesített, ma már inkább kimerítő, és az is megtörténhet, hogy nem is igazán tudod szavakba foglalni, egyszerűen csak úgy érzed, hogy önmagad egy korábbi verziója — amelyben évekig éltél és működtél — ma már nem kényelmes a számodra.
Ezeket láttad már?
Hogy mi történik ilyenkor? Valójában megfejlődted önmagadat vagy az aktuális élethelyzetedet. Ezekben a szituációkban a lelkesedés és a pozitív új irányok és távlatok helyett gyakran mégis inkább a bűntudat érzése ragad magával. Elgondolkozol azon, vajon önzővé tesz-e, ha többre vagy csak másra vágysz. Attól félsz, hogy a fejlődésed fájdalmat okozhat másoknak, vagy több kellemetlen helyzetet hozhat magával, ezért megkérdőjelezed, hogy nem kellene-e egyszerűen hálásnak lenned mindazért, amid van, ahelyett hogy valami új felé indulnál és akár drasztikus változtatásokat kezdeményeznél.
Ha ismerős ez az érzés, érdemes emlékeztetned magad valamire: ha kinövöd a környezetedet és a régi önmagadat, az nem jellemhiba vagy önzés. Sok esetben éppen annak a jele, hogy pontosan úgy fejlődsz, ahogyan fejlődni lehetséges és érdemes.
A fejlődés nem árulás
A pszichológusok régóta tudják, hogy az ember evolúciósan is a fejlődésre van programozva. Abraham Maslow amerikai pszichológus szerint az önmegvalósítás iránti vágy természetes emberi szükséglet, amikor törekszünk arra, hogy önmagunk legteljesebb verziójává váljunk. Erik Erikson pszichológus fejlődés-elmélete szerint pedig a felnőttkor különböző szakaszai újabb és újabb fejlődési feladatok elé állítanak bennünket.
A kihívás az, hogy a fejlődés gyakran feszültséget és diszkomfort érzést teremt. Az a környezet, amely korábban segített eljutni oda, ahol ma vagy, nem feltétlenül az a környezet, amely segít eljutni az életed következő szintjére. Téged mégis gyötör a bűntudat, amikor a szintlépésre helyezed a fókuszt.
Ilyenkor felteheted magadnak a következő kérdést: egy növény eláruja a cserepét, amikor kinövi azt? Nem.
Egyszerűen csak több helyre és más környezetre van szüksége. Mégis sokan éreznek bűntudatot, amikor túlnőnek a korábbi szerepeiken és félnek attól, hogy hálátlannak, túl ambiciózusnak, nehéz természetűnek tartanak minket, esetleg megkérdőjelezik a lojalitásunkat. Pedig a valóságban gyakran sokkal károsabb olyan helyeken megmaradni, amelyek már nem támogatják a fejlődésünket.
Egy pszichológus jó tanácsa azoknak, akik változás és nagy lépés előtt állnak
A pozitív pszichológia kutatásai rendre azt mutatják, hogy azok az emberek, akik életüket az értékeikkel, az erősségeikkel és fejlődési céljaikkal összhangban élik, magasabb szintű jól-létről számolnak be. A stagnálás rövid távon biztonságos választásnak tűnhet, hosszú távon azonban frusztrációhoz, érzelmi kimerüléshez és a céltalanság érzéséhez vezethet.
A fejlődés természetes igényünk
A változás egyszerre izgalmas és félelmetes, mert rendkívül intenzív idegrendszeri folyamatokat aktivál. A neuroplaszticitásnak — az agy egész életen át fennmaradó alkalmazkodó- képességének — köszönhetően jóval rugalmasabbak vagyunk, mint azt korábban gondolták.
Valahányszor új készséget tanulsz, új környezetbe kerülsz vagy megkérdőjelezel egy régi hiedelmet, az agyad új idegi kapcsolatokat épít ki és erősít meg. Ez azt jelenti, hogy a fejlődéssel járó kényelmetlenség nem annak a jele, hogy rossz irányba haladsz. Épp ellenkezőleg! Sokszor éppen azt jelzi, hogy az agyad pontosan azt teszi, amire képes: alkalmazkodik.
A pszichológiában gyakran alkalmazott technika a kognitív átkeretezés. Ennek lényege, hogy tudatosan új jelentést adunk egy helyzetnek. Például ahelyett, hogy a változást veszteségként értelmeznéd, tekinthetsz rá növekedésként vagy ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Mit hagyok magam mögött?”, felteheted inkább ezt a kérdést: „Kivé válok éppen ebben a folyamatban?” Ez az apró szemléletváltás jelentősen csökkentheti a bizonytalanságot és a bűntudatot a nagy életesemények idején.
Adj engedélyt magadnak a fejlődésre
A legtöbb személy, akire ma inspirációként tekintünk, nem azért vált sikeressé, mert örökké a komfortzónájában ragadt. Gondolj Oprah Winfrey-re: A szegénységből indulva olyan életet épített magának, amely messze túlnőtt a körülményein. Sikere nem abból fakadt, hogy megtagadta a múltját, hanem abból, hogy nem hagyta, hogy az határozza meg a jövőjét.
Vagy vegyük Beyoncé példáját. Egy sikeres lánybanda tagjából kulturális ikonná vált. Karrierjének minden új szakasza megkövetelte, hogy maga mögött hagyja korábbi önmagát. Adele, a brit énekesnő pedig többször beszélt arról, milyen érzés kinőni mások elvárásait és a sajátjait is. Művészként, anyaként és nőként is folyamatosan újradefiniálta önmagát.
A közös pont ezekben a sikeres nőkben nem a félelem hiánya, hanem az, hogy engedélyezték saját maguk számára a változást és a szintlépést.
Engedélyt adtak maguknak arra, hogy új emberré váljanak.
Ezért érezzük bizonytalannak az életet közvetlenül a következő szintlépés előtt
Miért jelenik meg egyáltalán a bűntudat?
A bűntudat nem mindig azt jelzi, hogy valamit rosszul teszünk. Néha egyszerűen csak annyit jelent, hogy valami szokatlan történik. Evolúciós szempontból a csoporthoz tartozás létfontosságú volt a túléléshez. A közösségből való kirekesztődés veszélyt jelentett, emiatt az agyunk rendkívül érzékennyé vált minden olyan helyzetre, amely fenyegetheti a kapcsolódást.
Ma ugyanez a mechanizmus akkor is működésbe léphet, amikor fejlődünk. Bűntudatot érezhetünk, mert többet keresünk, mint a környezetünk, mert határokat húzunk a családunkkal kapcsolatban, mert kilépünk egy kapcsolatból, mert pályát váltunk vagy egyszerűen azért, mert többre vágyunk. A fejlődés és a kapcsolódás nem zárják ki egymást. A cél nem az, hogy elhagyjunk másokat, hanem az, hogy ne hagyjuk el önmagunkat.
Az önegyüttérzés szerepe
A fejlődéssel járó bűntudat egyik legerősebb ellenszere az önegyüttérzés. Dr. Kristin Neff, amerikai kutató és egyetemi professzor kutatásai szerint az önegyüttérzés magasabb szintű érzelmi rugalmassággal, mentális jól-léttel, nagyobb kitartással és alkalmazkodó-képességgel jár együtt. A közhiedelemmel ellentétben az önegyüttérzés nem gyengévé tesz, hanem bátrabbá. Amikor abbahagyjuk önmagunk hibáztatását a változásért, megteremtjük azt az érzelmi (és idegrendszeri) biztonságot, amelyből új lehetőségeket fedezhetünk fel.
Hogyan fejlődhetünk fenntarthatóan anélkül, hogy a pszichológiai alkalmazkodás teljesen lemerítene minket?
Az önegyüttérzés így hangzik:
- „Hálás lehetek a múltamért, miközben valami másra vágyom.”
- „Törődhetek másokkal anélkül is, hogy feláldoznám a saját fejlődésemet.”
- „Lehetek bizonytalan és közben haladhatok előre.”
Íme öt módszer, hogyan lépj tovább bűntudat nélkül.
1. Vizsgáld meg az értékrendszeredet!
Kérdezd meg magadtól a következőket:
- Mi a legfontosabb számomra jelenleg?
- Mi lelkesített öt évvel ezelőtt?
- Mi lelkesít ma?
- Mi jelentene minőségi szintugrást az életemben?
Sokszor már ebből a néhány kérdésből láthatóvá válik, mennyit fejlődtél és hová tartasz.
2. Figyeld meg, hol kicsinyíted le magad!
- Melyek azok a helyzetek, amelyekben úgy érzed, hogy visszafogod magad?
- Mikor és hol viselkedsz csendesebben vagy kevésbé önazonosan?
Ezek gyakran azok a közegek, amelyeket már kinőttél, és ahol érdemes változtatnod.
48 óra alatt radikálisan jobbá teheted az életedet, íme egy magyar pszichológus 3 módszere
3. Tegyél meg egy bátor lépést!
Nem kell egyetlen nap alatt felforgatnod az életedet, de megtehetsz egyetlen lépést az új éned felé.
- Jelentkezz arra a képzésre.
- Küldd el azt a pályázatot.
- Kezdeményezd azt a beszélgetést.
A magabiztosság ritkán előzi meg a cselekvést. Az esetek többségében a magabiztosság a cselekvés következménye.
4. Építs magad köré egy támogató közösséget!
Vedd körül magad olyan emberekkel, akik ünneplik a fejlődésedet, nem pedig félnek tőle. Ha pedig van olyan érdeklődési köröd vagy hobbid, amiben szívesen elmélyednél, keress hozzá egy támogató online vagy személyes közösséget, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel veszed magad körbe. Nem kell, hogy ugyanaz az egy vagy néhány ember elégítse ki valamennyi kapcsolódási igényedet. Teljesen rendben van, ha több, különböző barátod, szakmai partnered vagy közösséged van, attól függően, milyen szerepben vagy.
5. Engedd meg megadnak a változatos érzéseket!
Érezhetsz egyszerre hálát, motivációt és bűntudatot is. Szeretetet és távolságtartást. Félelmet és izgatottságot. Eltökéltséget és bizonytalanságot. A fejlődés ritkán egy rendezett folyamat, főleg, ha az érzelmekről van szó.
Nem kell összezsugorítanod magad csak azért, hogy mások kényelmesen érezzék magukat. Nem kell azon a helyen maradnod, amit már kinőttél, csak azért, mert valaha otthon érezted ott magad. Emlékezz: az életben egyetlen állandó van, az pedig a változás.
