Vasárnap délután van. Elhatározod, hogy végre pihensz egy kicsit, de közben eszedbe jut, hogy még nem voltál edzeni, el kellene olvasnod a következő fejezetet a könyvben, amit hetekkel ezelőtt kezdtél el, jó lenne találkozni a barátaiddal és talán az otthonodat is rendbe kellene tenni. Mire végiggondolod a lehetőségeket, már szorongsz attól, hogy mennyi mindent nem csináltál meg. Végül a kanapén ülsz, a telefonodat görgeted és még ezért is bűntudatot érzel.
A krónikus túlterheltségnek van egy kevésbé látványos, mégis egyre gyakoribb formája: amikor már nemcsak a munkánk, hanem a szabadidőnk is teljesítményprojektté válik. Amikor a kikapcsolódást is optimalizálni akarjuk, a hobbinkból fejlődési célt csinálunk, a pihenést pedig egy újabb kipipálandó feladatként kezeljük. De hogyan jutottunk el odáig, hogy már a semmittevést sem tudjuk igazán élvezni?
Amikor a pihenésből is teljesítmény lesz
A modern produktivitás-kultúra egyik sajátossága, hogy a teljesítmény-orientált gondolkodás lassan az életünk minden területére kiterjed. Nem elég hatékonynak lennünk a munkahelyünkön: szeretnénk tudatosan táplálkozni, rendszeresen sportolni, fejlődni, olvasni, ápolni a kapcsolatainkat, új készségeket tanulni és természetesen mindezt megfelelő mennyiségű alvással és énidővel kiegészíteni. Ezek önmagukban értékes célok.
A probléma ott kezdődik, amikor minden tevékenységünket egy elvárt eredményhez kötjük. Az edzés már nem mozgás, hanem eszköz a tökéletesebb testhez.
Az olvasás nem kikapcsolódás, hanem a havi könyvszám teljesítése. A baráti találkozó is egy újabb kötelezettség, amelyet be kell illesztenünk a naptárunkba. A szabadidő így elveszíti az egyik legfontosabb funkcióját: azt, hogy valóban szabadon dönthessünk arról, mivel szeretnénk azt tölteni. Pszichológiai szempontból ez azért különösen fontos, mert a regeneráció nem pusztán azt jelenti, hogy nem dolgozunk. Azt is jelenti, hogy mentálisan képesek vagyunk eltávolodni a teljesítmény-helyzetektől és átmenetileg elengedni az elvárásokat.
Nem elég abbahagyni a munkát, fejben is ki kell kapcsolnunk
A munka- és szervezetpszichológia egyik fontos kutatási területe az úgynevezett pszichológiai leválás vagy eltávolódás. Sabine Sonnenta német pszichológus kutatásai szerint a munkától való mentális eltávolodás a munka utáni regeneráció egyik meghatározó eleme. Ez azt jelenti, hogy nemcsak fizikailag hagyjuk magunk mögött a munkahelyünket, hanem gondolatban sem foglalkozunk folyamatosan a feladatainkkal, a problémáinkkal és a másnapi teendőinkkel. A kutatások összefüggést találtak a jobb pszichológiai leválás, a magasabb élettel való elégedettség és az alacsonyabb pszichés megterhelés között.
A lusta emberek 6 apró szokása, ami a pszichológus szerint is javíthat az életeden
Vagyis hiába zárjuk be este a laptopot, ha közben fejben továbbra is egy megoldatlan konfliktuson, egy el nem küldött e-mailen vagy a következő heti feladatokon gondolkodunk. A túlterheltség azonban akkor is velünk maradhat, amikor éppen nem a munkánkon jár az eszünk. Ha a szabadidőnket is folyamatos önfejlesztési célokkal töltjük meg, valójában ugyanazt a teljesítmény-logikát visszük tovább az életünk más területeire.
Amikor már a pihenés miatt is bűntudatod van
A jelenség egyik legfontosabb pszichológiai összetevője a belső teljesítménykényszer. Sokan nem azért nem tudnak pihenni, mert fizikailag nincs rá lehetőségük, hanem mert nehezen engedik meg maguknak.
A háttérben gyakran olyan belső szabályok állnak, mint:
- Mindig hasznosan kell töltenem az időmet.
- Ha van szabad órám, azt valamilyen fejlődésre kellene fordítanom.
- Csak akkor pihenhetek, ha minden feladatommal végeztem.
- Mások sokkal többet teljesítenek nálam, nekem sem szabad lemaradnom.
Fontos különbséget tenni a tudatos önfejlesztés és a kényszeres önoptimalizálás között. Az első támogatja a jóllétünket, a második viszont könnyen újabb stresszforrássá válhat. De vajon hogyan szerezhetjük vissza a szabadidőnket? A megoldás nem feltétlenül az, hogy még tudatosabban tervezzük meg a pihenésünket. Éppen ellenkezőleg: érdemes néhány dolgot levenni a napirendünkről.
1. Vezess be eredmény nélküli időt!
Hetente legalább néhány órát hagyj szabadon úgy, hogy nem rendelsz hozzá semmilyen célt. Nem kell olvasnod, sportolnod, tanulnod vagy produktívnak lenned. Dönthetsz spontán, de akár az is rendben van, ha végül nem csinálsz semmit.
2. Cseréld le a „kellene” típusú kérdéseket!
Amikor azon gondolkodsz, mit kellene csinálnod a szabadidődben, állj meg egy pillanatra. Kérdezd meg magadtól: „Mihez lenne most valóban kedvem?” „Mire lenne most valóban szükségem?” A kettő között jelentős különbség lehet.
3. Engedd meg magadnak egy hobbit teljesítménycélok nélkül!
Nem kell minden könyvet befejezned, minden edzésen fejlődnöd, vagy minden új érdeklődési körödből készséget fejlesztened. Csinálhatsz valamit egyszerűen azért, mert örömet okoz.
4. Gyakorold a mentális leválást!
A munkanap végén alakíts ki egy rövid lezáró rutint: írd le a másnapi legfontosabb feladataidat, zárd be a munkahelyi alkalmazásokat, kapcsold ki a munkahelyi telefonodat és tudatosan mondd ki, hogy mára végeztél. Ez segíthet abban, hogy ne vidd magaddal fejben is a munkát.
7 dolog, amit az érzelmileg intelligens nők másképp csinálnak
5. Tanulj meg bűntudat nélkül pihenni!
Ha a semmittevés közben feszültséget érzel, ne próbáld azonnal elnyomni vagy valamilyen hasznos tevékenységgel helyettesíteni. Vedd észre, hogy megjelent a bűntudat és emlékeztesd magad: a pihenés nem jutalom, amelyet ki kell érdemelned, hanem az egészséges működésed egyik feltétele.
A tartós túlterheltség természetesen nem kizárólag egyéni hozzáállás kérdése. A túlzott munkaterhelés, a kiszámíthatatlan elvárások és a munka-magánélet határainak elmosódása szervezeti szintű problémák is. Ha a kimerültség tartós, a mindennapi működésedet vagy az alvásodat is jelentősen befolyásolja, érdemes szakember segítségét kérni.

