Mi van, ha nem hatékonyabb időbeosztásra vagy egy újabb motiváló podcastre van leginkább szükséged, hanem arra, hogy végre ne kelljen minden egyes nap bizonyítanod valamit? A folyamatos önfejlesztés és produktivitás mögött néha olyan szükségletek húzódnak meg, amelyekre nem egy újabb teendőlista adja meg a választ.
Ezeket láttad már?
Van az a pillanat, amikor már a kedvenc hobbidból is projektet csinálsz. Az olvasásból éves kihívás lesz, a sportból mérhető teljesítmény, a pihenésből pedig egy újabb lehetőség arra, hogy holnap még hatékonyabban működj. Még a szabadidődnek is produktívnak kell lennie. Aztán egy nap arra ébredsz, hogy kimerültél és nincs kedved optimalizálni. Nem akarsz új célokat kitűzni, fejlődni, előrébb jutni. Egyszerűen csak szeretnél anélkül létezni, hogy közben folyamatosan azon gondolkodnál, mit kellene még jobban csinálnod. Ha ismerős ez az érzés, ne siess ezt lustaságnak bélyegezni!
Lehet, hogy nem a motivációd szűnt meg, hanem elfáradtál abban, hogy az értékességedet újra és újra teljesítményeddel próbáld igazolni.
Amikor a produktivitás már nem téged szolgál, hanem te szolgálod őt
A produktivitás önmagában nem ellenség. Segíthet célokat elérni, kompetensnek érezni magad és értelmes változásokat létrehozni. A probléma akkor kezdődik, amikor már nem azért dolgozol keményen, mert valóban fontos neked valami, hanem azért, mert a megállás szorongást kelt benned.
A munkahelyi motivációról szóló kutatások szerint nem pusztán a motiváció mennyisége számít: annak minősége is összefügg a jólléttel, a munkával való elégedettséggel és a kiégés kockázatával. Gondolj arra, mi történik, amikor este leülsz a kanapéra. Ha az első gondolatod az, hogy „de még annyi mindent el kellett volna intéznem”, lehet, hogy nem egyszerűen több időre van szükséged. Talán nehezen engeded meg magadnak, hogy akkor is rendben légy, amikor éppen nem teljesítesz.
Nem feltétlenül a munkából van eleged, hanem a folyamatos bizonyításból
A túlhajszoltság és a testi-lelki kimerülés mögött néha olyan belső működési mechanizmusok állnak, amelyeket már annyira megszoktunk, hogy észre sem vesszük azokat. Ilyenek lehetnek például:
„Csak akkor vagyok értékes, ha hasznos vagyok.”
„Pihenni csak akkor lehet, ha mindennel végeztem.”
„Ha mások többet érnek el nálam, lemaradok.”
Ezek a gondolatok könnyen önfenntartó rendszert alakíthatnak ki. Minél többet teljesítesz, annál magasabbra kerül a mérce. Az eredmény rövid időre megnyugtat, de a megkönnyebbülés hamar szertefoszlik és máris új célra van szükséged.
Christiano Ronaldo esti szokása a legjobb dolog, ami az idegrendszereddel történhet
A perfekcionizmussal foglalkozó kutatások is felhívják a figyelmet arra, hogy nem minden magas elvárás egyforma. Más, ha azért törekszel a minőségre, mert fontos neked a munkád, és más, ha a hibázástól, a kritikától vagy az elégtelenség érzésétől próbálod megvédeni magad. Az egyik épít, a másik fokozatosan felőrölhet. Érdemes ezért nemcsak azt megkérdezned magadtól, mit szeretnél elérni, hanem azt is: mitől félek, ha ma nem érek el semmit? A válasz olykor többet mond el a motivációdról, mint a céljaid listája.
Mit tanulhatunk azoktól, akik újragondolták a siker fogalmát?
A teljesítmény-központú életmód megkérdőjelezése nem feltétlenül jelenti a karrier feladását. Néha éppen azt jelenti, hogy másképp kezdünk viszonyulni a munkánkhoz. Az amerikai írónő és újságíró, Arianna Huffington 2007-ben, a Huffington Post társalapítójaként végzett intenzív munka időszakában kimerültség miatt összeesett. Később a pihenés, az alvás és a jól-lét fontosságának egyik ismert szószólója lett. A története nem bizonyítja, hogy minden túlterhelt ember ugyanígy jár, de jól szemlélteti, miért nem érdemes a kimerültséget a siker szükségszerű árának tekinteni.
Másfajta példát kínál Carl Honoré, a Lassúság dicsérete című könyv szerzője. A lassú mozgalom egyik legismertebb népszerűsítőjeként azt vizsgálja, hogyan lehet a sebesség és a mennyiség hajszolása helyett a megfelelő tempóra, a figyelemre és az életminőségre helyezni a hangsúlyt. A lassúság ebben az értelemben nem a célok feladását jelenti, hanem annak felismerését, hogy nem minden helyzetben a gyorsabb a jobb. Mindkét példa egy fontos kérdéshez vezet: mi értelme van a sikernek, ha közben nincs időd megélni azt az életet, amelyért dolgozol?
A pihenés nem jutalom, amit ki kell érdemelned
A munkahelyi regeneráció kutatása szerint a munkától való pszichológiai eltávolodás, a kikapcsolódás és a szabadidős tevékenységek fontos szerepet játszanak a jól-lét és a munkaképesség fenntartásában. A regeneráció nem egyszerűen azt jelenti, hogy fizikailag nem dolgozol: az is számít, hogy fejben mennyire tudsz elszakadni a feladataidtól. Ha a tested a kanapén pihen, de az elméd közben a holnapi határidőket rendezi, nem feltétlenül tapasztalod meg a valódi szünetet.
Ezért a megoldás nem feltétlenül egy hosszú nyaralás vagy egy újabb wellness rutin bevezetése, mert ezeket is egy következő megvalósítani való projektként értelmezheted. Néha apró változtatásokkal érdemes kezdeni.
- Tarts tíz percet, amelynek semmilyen célja nincs. Ne hallgass közben önfejlesztő podcast-ot, ne tanulj nyelvet és ne próbáld maximalizálni az élményt. Sétálj, nézz ki az ablakon, vagy igyál meg egy kávét. Figyeld meg, milyen érzéseket vált ki belőled, ha semmit sem kell kipipálnod.
- Válaszd szét a vágyat és a kötelességet. Mielőtt belevágsz egy feladatba, kérdezd meg magadtól: „Ezt azért szeretném megtenni, mert fontos nekem, vagy azért, mert rosszul érezném magam, ha kihagynám?” Nem minden kötelesség kerülhető el, de a különbség felismerése segíthet tudatosabb döntéseket hozni.
- Legyenek olyan hobbijaid, amelyekből nem akarsz jobban teljesíteni. Nem kell minden könyvből tanulságot levonnod, minden edzést rekorddal zárnod, vagy minden kreatív projektből mellékállást csinálnod. Néha elég, ha valamit egyszerűen élvezel.
- Gyakorold a befejezetlenség elviselését. Válassz ki egy estét, amikor egy NEM sürgős feladatot tudatosan másnapra hagysz. Figyeld meg a bűntudatot anélkül, hogy azonnal cselekednél miatta. A cél nem a felelőtlenség, hanem annak megtapasztalása, hogy a pihenésednek nem kell minden feladatod teljesítésétől függenie.
A lusta emberek 6 apró szokása, ami a pszichológus szerint is javíthat az életeden
És mi van, ha már semmihez sincs kedved?
Fontos különbséget tenni aközött, hogy elfáradtál a folyamatos teljesítmény-kényszerben és aközött, hogy tartósan elvesztetted az érdeklődésedet szinte minden iránt. Ha a motivációhiányhoz hetek óta fennálló kimerültség, alvászavar, a reménytelenség érzése vagy örömtelenség társul, érdemes szakember segítségét kérni.
Talán most nem egy újabb produktivitási módszerre van szükséged. Talán arra, hogy újra megtanuld megkülönböztetni azt, amit valóban szeretnél, attól, amit csak azért hajszolsz, mert úgy érzed, muszáj.
Egy Stockholmban élő magyar elárulta, mennyibe kerül az élet a svéd fővárosban - GLAMOUR 
