előfizetésem
Hírlevél
Miért vonzódunk a veszélyes férfiakhoz a romantikus regényekben?
Kislányként nem ritka, hogy odáig voltunk egy-egy történetért, ahol egy szépséges hercegnőért sárkányokon, boszorkányokon és gonosz mostohákon át is megküzdött a királyfi. Felnőttként vannak, akikben továbbra is megmaradt a romantikus történetek iránti szeretet, így nem csoda, hogy az ACOTAR, magyarul Tüskék és rózsákként ismert könyvsorozat is ekkora népszerűségnek örvend. Utánajártunk, miért szeretjük annyira a romantikus regényeket, és miért éppen ez a történet ragadta meg sokak képzeletét.
A mesék, amiket gyerekként lefekvés előtt hallgattunk, gazdag szimbolikával és néha valós, máskor megkérdőjelezhető tanulsággal szolgáltak. Mindnyájan tudjuk, hogy sem a Grimm testvérek, sem Andersen történetei nem végződnek -mondjuk így- mesébe illően, a legtöbben így már a Disney által megalkotott verziókat ismerjük. A felnőtteknek szánt regények viszont számos alkalommal merítenek az eredeti történetekből. A szóban forgó sorozat szerzője, Sarah J. Maas is egy jól ismert történetet, A szépség és a szörnyeteget vette alapul.
Nem áll tőle messze a tündérmesék átírása, hiszen az írónő első könyvének, a Throne of Glassnak a cselekménye a Hamupipőke történetéből inspirálódott, igaz, egy különleges csavarral. Maas alapfeltevése a következő volt: mi lenne, ha Hamupipőke nem szolgáló lenne, hanem bérgyilkos? És mi lenne, ha nem azért menne el a bálba, hogy találkozzon a herceggel, hanem azért, hogy megölje őt? Nem a megszokott szerep fennállás, igaz?
A klasszikus mese, amit újra és újra elmesélünk
A Tüskék és rózsák szintén nem megszokott módon kezdődik. A tizenkilenc éves főszereplő Feyre (Belle megfelelője) az erdőben vadászva megöl egy farkast. Nem sokkal ezután egy másik szörnyeteg bukkan fel, aki jóvátétel gyanánt magával hurcolja egy mágikus vidékre, amit a lány csak a legendákból ismer. Feyre hamar rájön, hogy fogvatartója valójában nem állat, hanem Tamlin, egyike azoknak a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik egykor a világ felett uralkodtak.
A palotában raboskodó lány lassacskán itt is beleszeret a tündérbe, miközben a világ, amibe belecsöppent, is veszélybe kerül. Így az eredeti történethez híven, ami nem éppen egy egészséges kapcsolat mintáját festi le, a fogva tartott és a fogva tartó kapcsolata bontakozik ki. Az újragondolt tündérmesét már több mint 75 millió olvasó tartotta a kezében. Ezért érdemes mélyebbre ásnunk: miért szólítja meg ez a romantikus regény ekkora tömeget, és miről tanúskodik az eredeti történet.
Ughy Szabina: A könyvek tükröt tartanak és segítenek önmagunk mélyebb megértésében
A szépség és a szörnyeteg sötétebb oldala
A Szépség és a szörnyeteg jóval összetettebb történet annál, mint amit a Disney-változatból ismerünk. A mesét Jeanne-Marie Leprince de Beaumont írta 1756-ban, és számos pszichológiai értelmezés kapcsolódik hozzá. A teljesség igénye nélkül a szereplők közötti kapcsolatokban olyan pszichológiai folyamatok figyelhetőek meg, mint az Ödipusz-komplexus, a Stockholm-szindróma, a depresszió, valamint a visszautasítástól való kényszeres félelem.
A mese a legtöbb feldolgozásában bizonyos tanulságok és értékek egyaránt felfedezhetők, ezek közül a legszembetűnőbbek az önzetlenség, mások elfogadása és a belső szépség értékelése. Mindezek a tulajdonságjegyek összpontosulnak a főszereplő karakterében. Hasonlóan más, régen íródott hercegnős történetekhez, a hősnő itt is sokszor kedvességével, visszafogottságával és áldozatkészségével nyeri el a herceg szívét, a palotát, az álomszerű életét.
A kérdés továbbra is az: miért éljük magunkat bele felnőttként is sokszor ezekbe a történetekbe, és fel tudta-e dolgozni a Tüskék és rózsák úgy ezt a történetet, hogy Feyre ne csupán egy önmagáról lemondó, Stockholm-szindrómás lány legyen?
Jóleső delulu, avagy ezért olvasunk romantikus regényeket
A WordsRated adatai szerint a romantikus regények piaca egy évben nagyjából 1,44 milliárd dolláros bevételt termelt, így a romantikus regény a legnagyobb bevételt termelő szépirodalmi műfajjá vált. A statisztikák azt is mutatják, hogy a romantikus regények olvasóinak becsült teljes népességéből a nők teszik ki a 82%-ot.Első pillantásra a romantikus regények olvasása ártalmatlannak tűnhet. Csupán kikapcsolódást vagy átmeneti menedéket nyújtanak, egyszerű portálok, ha a valóságot csak úgy hátrahagynánk.
Azonban a menekülés élményén túl ezek a könyvek problematikus elképzeléseket is fenntarthatnak a szerelemről és a párkapcsolatokról. Az elnyomást pedig nem egyszer szenvedélyként csomagolják újra. Nem vitatható, hogy azok számára, akik olyan környezetben élnek, ahol az őszinte érzelmi kapcsolatok ritkák, a romantikus regények egyfajta menedéket nyújtanak. A rendkívül vonzó férfi főhőstől kezdve a szenvedélyes szerelmi történetig ezek a könyvek olyan elrugaszkodott képet festenek, amely szinte varázslatosnak tűnik.
Matteo Strukul: „Mikor írok, azokról a nőkről beszélek, akikre ma már nem is emlékszünk"
Vagy a mi romantikus fantáziabirodalmunkat nézve valóban az. Ez lehetővé teszi az olvasók – különösen a nők – számára, hogy olyan kapcsolatokat éljenek át képzeletben, amelyek mentesek a hétköznapok monotóniájától, az érzelmi terhektől és a valós élet gyakran beteljesületlen elvárásaitól. Mások pedig vigasztalást kaphatnak ezektől a karakterektől. Egy kutatása során Dr. Katrina Fong társas- és személyiségpszichológus is alátámasztotta ezt az álláspontot, hangsúlyozva, milyen előnyökkel jár, hogyha az olvasó azonosulni tud a történet szereplőivel.
Azt hiheted, hogy csak te mész keresztül egy bizonyos helyzeten, de ha olyanról olvasol aki hasonló körülmények között, ugyanazokkal az érzésekkel küzd, az segíthet abban, hogy kevésbé érezd magad egyedül
— mondta Dr. Katrina Fong a Self Magazinnak.
Mivel a romantikus regények középpontjában a nők érzelmi és pszichológiai szükségletei állnak – valamint azok a nehézségek, amelyeket a mindennapi életben gyakran figyelmen kívül hagynak vagy lekicsinyelnek –, ez a műfaj olyan megerősítést és elismerést nyújt, amely sok valódi társas kapcsolatból hiányozhat. Az, hogy a nők romantikus regényeket olvasnak azért, hogy elmeneküljenek a mindennapokból és érzelmi megerősítést találjanak, annak a jele, hogy a valós életbeli párkapcsolatok gyakran jelentős érzelmi terhet rónak rájuk.
Néha észrevétlenül ezek a dinamikák és elakadások újrajátszódnak ezekben a regényekben, nem nyújtva valós feloldozást. A Tüskék és rózsák rajongói szerint vajon túl tudott-e lépni a mérgező alapfennálláson a történet, vagy elmaradt az inspiráló női karakter?
A történet tanulsága
Számos hazai és külföldi visszajelzést is elolvastam, hogy ne egyedül az én véleményem visszhangozzon és legyen mérvadó. Akadtak elfogultak, akik szerint a könyv tökéletes, és semmit nem változtatnának rajta, mások üresnek és laposnak ítélték. Amivel talán nem vitatkozna egyik tábor sem, az az, hogy a főszereplőnk, Feyre nem azért győzedelmeskedik, mert különleges, hanem mert kitart, miközben elkerülhetetlenül olyan dolgokat kell megtennie, amelyek maradandóan károsítják önmagáról alkotott képét.
Ezzel a könyv felismer egy olyan igazságot, amelyet sok történet elkerül: az, hogy valaki a „helyes dolgot” teszi lehetetlen körülmények között, még mindig maradandó lelki sérüléseket okozhat. A szerelmi történet a legtöbb visszajelzés alapján azért működik jól, mert nem próbál meg mindent helyrehozni. A kapcsolat nem menti meg, Disney-mesébe illően, a párt. Inkább motiválja őket, bonyolítja a helyzetüket, és végül feltárja a repedéseket, ahelyett hogy eltüntetné azokat.
Pszichológiai szempontból mondhatni ez elkerüli a fantasy művek gyakori csapdáját, miszerint elég egy szerelmes csók: békából herceg, parentifikált lányból pedig olyan ember válik, akinek nem lesz bűntudata, ha önmagáról is gondoskodik. A könyv a szerelmet a túlélés egyik kontextusaként kezeli, nem pedig a gyógyulás helyettesítőjeként. Ez pedig összecseng azokkal a traumakutatásokkal, amelyek szerint a támogató kapcsolatok segíthetnek a stressz szabályozásában, de önmagukban nem képesek megszüntetni a traumát.
Ez egy finom, mégis jelentős döntés, amely miatt a szerelmi szál hitelesnek és földhözragadtnak hat, és túllép a gyermekded romantika felfogáson. A történetnek mára négy folytatása is megjelent, és szó volt élőszereplős adaptációról is. A fentiektől függetlenül igaz, vannak feminista perspektívákat jobban feldolgozó fantasyk és romantikus könyvek, de az ACOTAR világa sem fog senkit bántani, aki kritikusan tudja szemlélni a tündérek sötét birodalmát.
