előfizetésem
Hírlevél
Dívák: „Hármunk kapcsolata nemcsak barátság, hanem szövetség is”
Irigylésre méltó kapcsolat köti össze őket, szavak nélkül, egy pillantásból, a rezgéseikből is értik egymást. Három erős nő, akik, ha úgy hozza az élet, tudnak és mernek gyengék is lenni. Bár a kérdésem inkább költői volt, egyszerre vágják rá, hogy nem történhet velük semmi olyan, amiben ne lennének támaszai egymásnak. A Dívákat, azaz Détár Enikőt, Fésűs Nellyt és Ladinek Juditot kérdeztük.
A találkozónkra Fésűs Nelly érkezik elsőként, és amíg várjuk a többieket, salátát és smothie-t rendel. Munkakapcsolatból indult a közös történetük, ahogy Détár Enikő fogalmaz, még a Krisztus előtti időkben. Ladinek Judittal a Madách Színház ikonikus darabjában, a Macskákban játszottak együtt, Nellyvel később, különböző tévés show-műsorokban találkoztak.
Csak humor legyen!
Az egyik fontos, közös pont mindhármukban a remek humorérzék, de a triójuk születése egy ártatlan blöffnek köszönhető. Akkoriban csúcsra volt járatva a Moulin Rouge, ahol Nelly már egy ideje fellépett, majd Juci és Enci is kapott ott feladatot, és nem sokkal később közös produkciójuk is lett.
„Érkezett egy céges felkérés, amelyben konkrétan hármunk együttes produkcióját kérték. Ilyen egészen addig nem volt, de rávágtuk, hogy rendben, és mivel a Moulin Rouge-ban Dívák néven futott a műsorunk, adta magát a névválasztás is” – mesélik a kezdetekről. A hirtelen összerakott program jóval nagyobbat szólt, mint ahogy ők elsőre gondolták, óriási igény volt a revüre, rengeteg helyre hívták őket, az első vidéki fellépésükre még egy tévéstáb is velük tartott.
Enikő anyukája Amerikából hozott anyagokat, abból készültek az első közös fellépőruhák, de ezek soha nem voltak egyformák, csak hasonlóak, hogy ne három teljesen egyforma nőt lásson a közönség.
Völgyesi Gabi: „Már nemcsak eredményeket tudok felmutatni, hanem élvezni is tudom, amit elértem”
A munkán túl
Abszolút igaz rájuk a mondás, hogy jókor voltak jó helyen, és az is sokat hozzátett a produkció sikeréhez, hogy abban az időben jött ki a mozikban a Moulin Rouge című film, így szinte kuriózumnak számítottak. A munkakapcsolatból észrevétlenül, de teljesen természetesen alakult ki a barátság, mert hamar kiderült, hogy nagyon jók a közös rezgések. „Ezt enélkül nem is lehetne ilyen régóta csinálni, van, hogy öt-hat órát ülünk összezárva egy autóban.”
Ahogy az utazás kerül szóba, egyszerre kezdenek nevetni, hogy milyen jó, hogy az autó nem tud mesélni, mert az elmúlt évek során több tucat bestsellert írhattak volna az ott elhangzott sztorikból. Vagy amikor többen megkérdezték tőlük, hogy költöznek-e, mert mindhárman annyi ruhával indultak fellépni, amire külső szemlélő nem talált más magyarázatot. A szoros barátságnak azonban nem az adja az alapját, hogy hasonló személyiségek lennének, sőt bizonyos tekintetben nagyon eltérőek.
„Minden kapcsolatnál vannak halmazok, ezeknek pedig közös metszéspontjuk. Ez a fontos, és a másik elfogadása. Nem gáncsolni, hanem mindig erősíteni akartuk egymást. Köztünk a legkisebb mértékben sincs irigység vagy féltékenység, és ez nem jól felépített marketingduma. Előfordult, hogy valamelyikünk elfelejtette a színpadon a szöveget, olyankor azonnal aládolgozunk, a közönség észre sem veszi, hogy valami nem a tervek szerint halad. És ezek után sincs számonkérés, nem üvöltjük le egymás fejét, hiszen ez bármelyikünkkel előfordulhat” – mesélik.
Az elmúlt években nemcsak ők, a családjaik is kiválóan összecsiszolódtak. Bár a gyerekekkel, párokkal is van egy közös nyaralás, abból is hagyományt teremtettek, hogy csak hármuknak, munka nélkül is legyen együtt időtöltése. Ahogy az évek múlnak, az ő igényeik is sokat változtak.
Az eget rengető bulik helyét átvette a wellness, és voltak már együtt léböjttáborban is.
„Egy ilyen pár napos elvonulás maga a csoda! Nem csak a testünket tisztította meg, az idegszálainkat is kisimította” – meséli Judit, aki az első három napot nehezen viselte; a szilárd ételekről való átállás nem könnyű feladat. Cserébe sokkal energikusabbnak érezték magukat, a napi két jógaóra mellett meditálni is volt idejük a csodálatos környezetben.
Ők az Eurovíziós Dalfesztivál magyar tehetségei, akik a hazai zenei piacra is betörnének
Figyelnek egymásra
Az utóbbi időben az étkezési szokásaikon is változtattak, tisztában vannak vele, hogy egy bizonyos kor után nem lehet büntetlenül bármit enni. „Enci és Juci az élelmezésvezetők, minden fellépéskor hozzák a gyümölcsöket, zöldségeket. Régebben beértük a benzinkutas szendvicsekkel, ma már ezekkel nem annyira szeretünk élni”.
Otthon odafigyelnek az egészséges étkezésre, egyre gyakrabban kerülnek zöldséghasábok vagy cézársaláta az asztalra, de a fellépések után előfordul, hogy elcsábulnak, nem mindig könnyű ellenállni a sok házi finomságnak, amivel a vendéglátóik kedveskednek nekik. A süteményektől, édes falatoktól egyikük sem esik kísértésbe, inkább a sós pogácsákkal kell vigyázniuk.
A Dívák produkciójának szerves része a tánc is, de ma már nem érik be ennyi mozgással. „Főleg, hogy manapság már a gyógytornát is igénylem” – nevet Enikő, aki igyekszik rendszeresen tornázni, és nemcsak a vasalni valók tárolása miatt kerül elő nála a szobabicikli. A sok fellépés és az azzal járó rengeteg utazás már csak azért is megterhelő néha, mert nem mindig tart velük a menedzserük, ilyenkor pedig a vezetés is rájuk hárul. Van, hogy felosztják egymás között, ha messzebbre mennek, vagy az vezet, aki aznap kevésbé fáradt. Emiatt is különösen fontos számukra, hogy a mentális egészségükkel is foglalkozzanak.
Enikő megtanult egy huszonegy perces meditációt, és igenis, ennyi időt kell szánnia rendszeresen magára. Nem titkolja, hogy voltak olyan nehezebb periódusok az életében, amikor szakember segítségét is kérte. Nelly a legszerencsésebb ebben a tekintetben, ő azt a sokak által vágyott képességet tudta tökélyre fejleszteni, hogy be sem engedi a negatív embereket, gondolatokat. Amikor minden kötél szakad, akkor félrevonul, és egy óriási ordítással kiadja magából a felesleges indulatokat. Juditnak gyerekkora óta lételeme a tánc, ami kiváló feszültségoldónak is bizonyul.
„Sosem akartunk szexik lenni – csak önmagunkat adni” – Falusi Mariann szabadságról, túlélésről és zenéről
Erős kötelék
Nagyon nagy ajándéknak tartják az élettől, hogy a szakmájuk egy terápiával egyenértékű. „Ha felmegyünk a színpadra, olyan szeretetet kapunk mindenhol, ami teljesen feltölti a szívünket, lelkünket. Másrészt a színpadon arra is van lehetőségünk, hogy kiadjuk magunkból azokat a dolgokat, amiket sokaknak nincs lehetősége, vagy nem mernék. Van olyan darab, amiben hisztis, klimaxos nőket játszunk, ebben mi is ki tudjuk fújni magunkat.
Az életünkben megtörténő szituációkat szerencsére sokszor nem a hozzánk legközelebb állókon vezetjük le, hanem kiventilálljuk magunkból a színpadon. Ez nemcsak a negatív, a pozitív helyzetekre is igaz, és ilyenkor kiadjuk magunkból a felgyülemlett energiákat. Ennek köszönhetően sokkal kevesebb az otthoni konfliktus” – magyarázzák. Ha már a konfliktus szóba került, felmerül a kérés, hogy egymásnak mennyire a kritikusai.
„Sok mindent megéltünk együtt és egymás mellett, így azt biztosan állíthatjuk, hogy mindhárman nagy túlélők vagyunk. Nelly a legtudatosabb közöttünk, ő tényleg ki tudja zárni a rossz dolgokat, de szerencsére az én fejemre is rá koppint, ha azt látja, hogy a másokon való segítés szívja el az energiáimat. Fontos, hogy nem bántóan, de kritizálni is tudjuk egymást. Kitől is várhatnánk el jobban az őszinteséget, ha nem egymástól? Hármunk kapcsolata nemcsak barátság, hanem szövetség is. Ebbe pedig nemhogy belefér, hanem kötelező is a jószándékú kritika” – mondja Enikő.
Fő az egészség!
A reflektorfényben élőkön mindig nagyobb a figyelem, emiatt a megjelenéssel kapcsolatban az elvárások is sokszor nagyobbak. „Viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, mert talán nem a lepukkant kategóriába tartozunk, de meg is teszünk mindent azért, hogy az idő múlását lassítsuk. Nincsenek irreális elvárásaink, nem vagyunk plasztikafüggők, azt azonban fontosnak tartjuk, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és ezt tükrözzük a külvilág felé is. A kozmetikai kezelések széles tárháza által nyújtott opciókkal szívesen élünk, de nem szeretnénk Sylvester Stallone anyukájára hasonlítani” – vallja mindhármuk nevében Nelly.
Nem foglalkoznak napi szinten a korral, az idő múlásával, sokkal inkább az egészség az, ami az elmúlt években a fókuszba került. „A fellépések után beszélgetünk a közönséggel, és sokszor kapjuk azt a visszajelzést, hogy azért vagyunk hitelesek és példaképek, mert nem vagyunk megközelíthetetlenek. Hétköznapi nők vagyunk, de jó érzés, hogy másoknak is erőt adhatunk”.
Halász Judit: Az tartott életben, hogy szükség van rám, várnak valahol
Soha nem vették magától értetődőnek a sikert, mindig igyekeztek újratervezni, a megalkuvás, elkényelmesedés soha nem volt számukra opció.
Haladnak a korral, de nem mindenáron.
Pontosan tudják és látják, hogy jelen kell lenni a közösségi médiában. Nelly szükséges rossznak tartja, ha van ideje, inkább a kertjével foglalkozik. Judit szívesen fogyasztja az igényesen elkészített tartalmakat, de ő maga nincs jelen aktívan. Enikő elfogadta, hogy ez a szakmájukkal jár, de nem erről szól az élete.
Úgy gondolják, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy a virtuális világban éljenek. „Az életünk fontos pillanatait nem megörökítjük, hanem megéljük” – mondják szinte egyszerre. Jó társaságban tényleg repül az idő, egyre sűrűsödnek a telefonhívások, a másnapi fellépéssel kapcsolatban keresik a Dívákat. Bár régóta ismerem őket, egy ponton túl érzem, hogy kívülálló vagyok.
Elbúcsúzunk, és arra gondolok, hogy mennyivel jobb hely lehetne a világ, ha mi, nők a sok felesleges acsarkodás helyett, legalább negyedennyire támogatnánk, lelkesítenénk vagy csak megértenénk egymást – mint ők. Jó volt velük, mert nemcsak az idejükből, az erejükből, az energiájukból is kaptam.
Stylist: Tóth Linda Rita, Smink: Kozian Fanni, Haj: Szanyi Zsuzsa, Szepeshelyi Gabriella
