„Nem azért szeretnénk elismerést, mert nők vagyunk, hanem azért, amit csinálunk" - interjú a Zsirai Pincészet vezetőivel

Zsirai Kata és Zsirai Petra ma már saját elképzeléseik szerint formálják a pincészetüket, miközben hűek maradnak azokhoz az értékekhez, amelyekre édesapjuk építette a birtokot. Többek között a testvéri együttműködésről, a borvidékek karakteréről, a klímaválság kihívásairól, a női borászok szakmai megítéléséről és a kompromisszummentes minőségről beszélgettünk a Zsirai Pincészet szőlész-borász vállalkozóival.

A bor számukra nem csupán ital, hanem történet, örökség és felelősség. Miközben továbbviszik édesapjuk munkáját, saját hangjukat is megtalálták a magyar borászatban.

A Zsirai Pincészet családi örökségre támaszkodik. Ti személy szerint mikor éreztétek először azt, hogy a borászat már nemcsak az édesapátok álma, hanem a tiétek is? Milyen út vezetett idáig?

Petra: Én ezt az utat nem egy egyenesnek, inkább hullámvölgyesnek látom (mosolyog – a szerk.). Nehéz egy konkrét pillanathoz kötnöm, de bennem például nagyon élénken él a vendégházunk megnyitójának ünnepsége. A ház tervezését még Apukánk kezdte, majd a projektet mi vittük végig. Maga a megnyitó csodaszép napsütéses időben volt, teljesen véletlenül pont Apu születésnapján. Azt éreztük, hogy a rendezvény éppen olyan, mint amilyet szerettünk volna, tökéletesen meg tudtuk mutatni, hogy kik és milyenek vagyunk. Nagy örömünkre végül közösségépítő szerepe is lett, több barátság is született ekkor.

Kata: Nekem azt hiszem, ennél kicsit több idő kellett. Borászként fontosnak tartom a saját hangunkat, és kellett pár plusz év, hogy végre megtaláljam. Az első évjárat, ahol már szabadon és biztosan mozogtam, az 2017 volt. A családból én vagyok az, aki Hegyalján él, és 2013 volt az első szüretem. Minden szüret, minden év egy új tapasztalás és kihívás is egyben. Kellettek ezek az élmények, hogy teljesen beleszeressek a munkába, és ténylegesen azt tudjam mondani, hogy benne van a szív és a lélek.

A vállalkozásotokban a testvéri kapcsolat és a munkakapcsolat szorosan összefonódik. Melyek azok a közös pontok vagy akár nézetkülönbségek, amik végül jobb borásszá vagy vezetővé, tesznek/tettek benneteket ezen az úton, vagy amikből sokat tanultatok? Hogyan formál benneteket az, hogy testvérként dolgoztok együtt?

Petra: Talán klisésen hangzik, de úgy érzem, hogy az értékrendünk és a világról alkotott képünk az, ami igazán összetart minket. Pont emiatt a fontos dolgokban és döntésekben hasonló a véleményünk, én nem is igazán emlékszem nagyobb konfliktusra vagy egyet nem értésre köztünk. Ha volt is véleménykülönbség, azt mindig hamar áthidaltuk, vagy találtunk közös metszetet. Hogy ez jobb vezetővé formál-e, azt nehezen tudom eldönteni, de nekem nagyon sokat ad, hogy a Katával közösen dolgozunk és törekszünk arra, hogy maradandót alkossunk.

Kata: Mindezeken túl szerintem az is nagyon jól működik közöttünk, hogy bár az alap értékeink azonosak, de két teljesen más személyiség vagyunk. Talán mindketten meg tudtuk találni azt a részét a munkának, amit szívesen végzünk, és ez egy óriási előny a mi esetünkben, hiszen más-más dolgokban vagyunk erősek. És nagyon szépen kiegészítjük egymást.

A Zsirai Pincészet egyszerre van jelen Tokajban, Somlón és Villányban. Melyek ezeknek a borvidékeknek a legfőbb jellemzői, és hogyan egészítik ki egymást a ti boraitok esetében?

Kata: Tokaj egy nagyon összetett és nagyon különleges borvidék. A másik kettőhöz mérve arányaiban sokkal nagyobb, és változatos. Fehér szőlőkkel dolgozunk, viszont szerteágazó stílusban. Itt tudunk természetes édesborok mellett száraz, dűlőszelektált borokat készíteni. A Somló az egyik legkisebb borvidék itthon, a különleges talajadottságai és főleg a fehérborai miatt híres. Nekünk itt is csak fehér szőlőfajtáink vannak. Villány pedig a vörösborairól ismertebb, ez a mediterránnak nevezett déli borvidék.

Ez az egyik oka, hogy mi is inkább vörös szőlőkkel dolgozunk ezen a tájon. Tokaj és Somló vulkanikus talajon fekszik, ez az egyik fő különlegességük, és mi is ezt szeretnénk a borainkon keresztül bemutatni. Azért tudnak jól működni egymás mellett, mert más-más karaktereket adnak a borhoz, nagyon szépen elkülöníthetőek, attól függetlenül, hogy több egyforma szőlőfajtánk van itt is, ott is. És természetesen a sok fehér száraz, illetve egy kis édes bor vonal mellett mindig jóleső érzés, hogy vörösbort is az asztalra tudunk rakni.

Manapság egyre több szó esik a klímaválságról. Mit tapasztaltok ebben a tekintetben, akár az időjárás kiszámíthatatlanságával, akár más következménnyel összefüggésben?

Kata: Nem mezőgazdaságban dolgozóknak is valószínűleg feltűnt már, hogy az időjárás rengeteget változott az elmúlt években. Mivel számunkra ez az egyik legfontosabb tényező egy-egy évjárat esetén, nekünk ez hatványozottabban feltűnik: kiszámíthatatlan, hektikus, jelentősen kevesebb és furcsább eloszlású esőzésekkel tarkított. Ahogy változik az időjárás, úgy alkalmazkodik ehhez minden. Vannak új szőlőbetegségek, új élőlények, amikkel eddig még nem volt dolgunk.

Igazából egy folyamatos megfigyelés mostanság az élet, és megpróbálunk ezekhez az új dolgokhoz minél gyorsabban és jobban alkalmazkodni. Van mit tenni.

Így fedezd fel Budapestet Mautner Zsófi kedvenc helyein keresztül

Hogyan tekintetek a natúrborok világára, illetve mennyire törekedtek a fenntartható termelésre a Zsirai Pincészetnél?

Kata: Én személy szerint szeretem a natúr borokat, természetesen abban az esetben, ha azok szakmailag rendben vannak. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon izgalmas irány is lehet, de sok odafigyelést igényel. Mindig is célunk volt a fenntartható termelés, és az is marad. Bár nem indultunk el ezen az úton, de gyakorlatilag a kezdetek óta a low-intervetion típusú borászkodásban hiszünk, és ebben a szemléletben készítjük a borainkat.

Feltételezem, a borkészítés tele van olyan – nem egyszer nehéz – döntésekkel, amelyeket kívülről senki sem lát. Van olyan kompromisszum, amit soha nem vagytok hajlandók meghozni, még akkor sem, ha üzletileg egyszerűbb vagy kifizetődőbb lenne?

Petra: Ha engem kérdezel, túl sok is. Viccet félretéve, a minőség tényleg az, amiből nem engedünk, akár a szőlőben, akár a borkészítés folyamatában.

Kata: Igen, a minőség mindig az első. És igen, nem mindig sikerül minden tökéletesen, főleg ilyen borkészítési stílus mellett. Nem tagadjuk, hogy ez előfordul, de nem engedjük ki a pincéből. Valóban fájó döntések tudnak ezek lenni, hiszen minimum egy teljes év munkájára mondunk ilyenkor nemet, de inkább ez, mintsem, hogy olyan bor kerüljön ki a pincéből, ami mellé nem tudunk teljes vállszélességgel állni.

Kijelenthető, hogy a borvilág inkább férfiak által uralt közeg (volt). Ti éreztétek valaha, hogy nőként többet kellett bizonyítanotok, hogy elismerést vívjatok ki akár a szakma, akár a fogyasztók szemében, vagy mára ez már teljesen megváltozott?