Így vált Lizzo az az önszeretet és elfogadás nagykövetévé
Lizzo számára már nem kihívás a testpozitív szemlélet népszerűsítése, a következő lépés szerinte a női test abszolút normalizálása, elfogadása, és ha emiatt pár ember kényelmetlenül érzi magát, annál jobb.
Ezeket láttad már?
Lizzón kívül kevés olyan nemzetközi sztár van jelenleg, ráadásul még fekete is, aki ilyen büszkén vállalná a testét és aki tesz rá magasról, hogy ki mit gondol róla. „Fúj, ez hol példakép a lányok számára?”, „Bocs, én igazán díjazom az önelfogadást, de ez már a gusztustalan kategória”, „Nem értem miért ikon valaki, aki borzalmasan túlsúlyos, biztosan később nagyon komoly egészségügyi problémái lesznek, ha már most nincsenek” – mégis ilyen és ehhez hasonló hozzászólások lepik el mindig az Instagramunkat, ahányszor kiteszünk róla egy fotót – általában meztelenül.
Pedig valóban nincs is miért aggódnia, a háromszoros Grammy-díjas, funky-R & B énekesnő az egyik legmenőbbnek számít jelenleg a popzenében, gyakorlatilag nincs olyan híresség, aki ne rajongana a dalaiért, stílusáért, ráadásul tényleg egy ikon, hiszen őszinte, tudatos, felelős polgári viselkedésre buzdítja a követőit, az elnyomottak, kisebbségek szószólója, támogatója, és nemrég még saját inkluzív ruhamárkát is alapított. Tényleg úgy néz ki ezek után ez a harmincnégy éves nő, mint akiért aggódni kellene? Nagyon nem!
A testképzavarostól a testpozitív aktivistáig
Lizzo, becsületes nevén Melissa Viviane Jefferson Detroitban született, majd tízéves korában Houstonba költöztek, ahol fuvolázni kezdett és később rappelni is. A Lizzo nevet tizennégy éves korában kapta, a Lissa változataként. Érettségi után klasszikus zenét tanult, majd huszonegy éves korában eldöntötte, hogy zenei karrierbe kezd. 2019-ben megjött a várva várt nagy nemzetközi áttörés, és abban az évben már a Coachella fesztiválon is fellépett.
Amikor feltűnt sztriptíztáncos szerepben a kritikusok által is elismert A Wall Street pillangói című filmben, Lizzo már nyíltan testpozitív aktivista volt. Saját testével kapcsolatos problémái egészen fiatal korában kezdődtek, de az, hogy egyre népszerűbb lett és egyre többen ismerték a nevét, kellő megerősítést adott számára, hogy a félelmeit, szorongásait a saját fegyverévé alakítsa. Elkezdett őszintén beszélni a gondjairól, miközben az önelfogadás és az önszeretet fontosságára hívta fel a figyelmet. Nem véletlenül vált zenéje egyik fő témájává a sokszínűség, legyen szó testi, szexuális vagy bőrszínbeli sokszínűségről, Lizzo mindenkit elfogad és ezt várja el a követőitől, rajongóitól is.
Ennek megfelelően a háttértáncosai, a Big Grrrls kizárólag „plussize” táncosok, és amikor csak teheti, eleget tesz a plussize-divatot népszerűsítő kampányfelkéréseknek, de a Prideeseményeken is büszkén lép fel. Karrierje során számos alkalommal volt testszégyenítés tárgya az alakja miatt, de sajnos annak ellenére, hogy a testpozitív szemlélet és az önbizalom egyik kiemelkedő alakja, az internetes trollok negativizmusa őt is sokszor utoléri. Ezért ugyanolyan nyíltan beszél az online szégyenítés mentális terheiről, illetve arról, hogy ez milyen következményekkel jár a magánéletében és a karrierjében. Pont ezért hagyott fel egyelőre a twitterezéssel is, amit azóta már csak a csapata frissít, ő maga inkább csak Instagramon és Tiktokon aktív.
A közösségi média erejét nem vitatja, sőt véleménye szerint részben a közösségi médiának és az internetnek köszönhetjük úgy általánosságban azt, hogy a méret és a nagyobb súlyú nők körüli narratíva meg tudott változni és egyáltalán láthatóvá váltak ezek az emberek is. Emiatt is olyan fontos számára az őszinteség és ennek a testpozitív, önelfogadó narratívának az éltetése, hiszen ezáltal nemcsak egy elfogadóbb, szeretőbb világban élhetünk, hanem a saját (mentális) egészségünk is jobb lesz. Lizzo azonban itt nem áll meg.
A tespozitivitás már nem elég
Lizzo 2020 októberében szerepelt a Vogue magazin címlapján, ekkor már kijelentette, hogy úgy érzi, „már lustaság lenne csak azt mondani, hogy testpozitív vagyok. Ez könnyű. Testnormatív akarok lenni. Normalizálni akarom a testemet”. Szerinte a testpozitív szemlélet mára hétköznapivá vált, és hasznot húznak belőle, olyannyira átlagos dolog lett, hogy azonfelül, hogy kúl dolog, már nem ad teret a változásnak.
„Ha rákeresel a testpozitív hashtagre, akkor látsz kisméretű lányokat, kerekded lányokat, sok fehér bőrű lányt. Ez egyáltalán nem zavar, mert az elfogadás az üzenet, amit közvetítek, és örülök, hogy ez a párbeszéd a mainstream narratíva részévé vált. Amit nem szeretek, hogy azok a nők, akik számára ez a meghatározás létrejött, semmilyen előnyt nem élveznek már. Lányok hájas háttal, lógó hassal, összeérő combokkal, narancsbőrrel, striákkal, tudod, lányok, akik a 48 pluszos klubba tartoznak” – nyilatkozta a Vogue-nak.
Lehet, hogy a „testnormatív” nem hangzik olyan izgalmasan, de talán pont ez a lényeg: „Úgy érzem most, hogy tartozom azoknak az embereknek, akik miatt ezt elkezdtem annyival, hogy ne álljunk itt meg. Újra azt kell elérnünk, hogy az emberek kellemetlenül érezzék magukat, így tudunk tovább változni. A változás mindig kellemetlen, nem igaz?”
