előfizetésem
Hírlevél
Magyar kutatók eredményei igazolják: hamarabb tudod, ki a domináns, mint hogy ránéznél
Amikor belépünk egy ismeretlen térbe és körülnézünk, szemünk gyors, ugrásszerű mozgásokkal akaratlanul is végigpásztázza a területet. A társas helyzetekben ezáltal pillanatok alatt felmérjük, ki domináns és ki alárendelt a környezetünkben. Ezt a jelenséget vizsgálták az ELTE kutatói és érdekes eredményekre jutottak, amelyek a hétköznapjainkra is hatással lehetnek.
A hierarchiaviszonyok felismerésének képessége életünk elengedhetetlen eleme, amely a túlélést és a biztonságot is szolgálja. Nemzetközi együttműködés keretében az ELTE és az Arizonai Egyetem kutatói most elsőként tárták fel, hogyan kódolja az agy a társadalmi hierarchiát, és miként befolyásolja ez a vizuális figyelmet. Nádasdy Zoltán docenssel és Dormán Hanga tudományos munkatárssal beszélgettünk kutatásukról.
Hogyan indult a kutatás?
Nádasdy Zoltán: Az Arizonai Egyetemről Dr. Gothard Katalin keresett meg azzal a kéréssel, hogy az elektrofiziológia, vagyis az agyi elektromos jelek vizsgálatának szakértőjeként csatlakoznék-e ehhez a kutatáshoz. Katalin volt a kutatás vezetője, aki PhD-hallgatója, SeungHyun Lee projektjét fogta össze. Lee azóta a Harvard Egyetemen helyezkedett el.
A kutatás adatelemzési feladatkörére azért kértek fel, mert hosszú éveken át dolgoztam majmokkal, és ismerem azokat a modern módszereket, amelyekkel agyi folyamatokat lehet elemezni. Dormán Hanga tudományos munkatárssal kezdtem el a vizsgálatot, akivel már korábban is dolgoztam együtt számításokon alapuló idegtudományos projekteken.
Milyen korábbi információk álltak rendelkezésre?
N. Z.: Tudtuk, hogy az agyunk kiválasztja a releváns információkat, és arra irányítja a figyelmünket. Azt is tudtuk, hogy a társadalmi hierarchia rendkívül fontos tényező, hiszen a szociális rang egy adott közösségben az egyén egyik alapvető attribútuma, amely általában nem változik gyorsan. Amit nem tudtunk, az az volt, hogy az agyban hol és hogyan kapcsolódik ez a két funkció össze – erre voltunk kíváncsiak.
A NASA-val dolgozó magyar kutatónő, aki tojáshéjból fejlesztett csontpótló anyagot
Hogyan zajlott a kísérlet?
N. Z.: Két makákó majommal dolgoztunk, mivel az ő látó- és idegrendszerük nagymértékben hasonlít az emberéhez. Az állatokat arra tanítottuk be, hogy rövid videóklipeket nézzenek. A 15 másodperces felvételeken társas viszonyban lévő majmok szerepeltek, és infravörös szemkövető rendszer segítségével rögzítettük a szemmozgásaikat. A nekik vetített videókon számukra két ismeretlen egyed jelent meg: az egyik fenyegető, domináns viselkedést mutatott, míg a másik engesztelő, alárendelt jeleket adott. Ezzel párhuzamosan az arizónai kutatók mérték az amigdala – az érzelmi feldolgozás központja – és a hippokampusz – a korábbi tapasztalatok és új emléknyomok feldolgozásáért felelős terület – elektromos aktivitásait.
Hétköznapi szinten hogyan zajlik az agyban a környezeti felmérés?
N. Z.: Alapvetően az agykéreg feladata, hogy megjósolja a környezetünkben végbemenő változásokat. Minél pontosabban tudjuk előre jelezni ezeket a változásokat, annál könnyebben alkalmazkodunk hozzájuk. Bárhová megyünk, az agyunk folyamatosan különböző forgatókönyveket állít fel arra vonatkozóan, hogy ott mi várhat ránk. Amikor ismeretlen helyre érkezünk, az agy fokozottabban működik: erősebben fókuszál, és több szemmozgást végez annak érdekében, hogy gyorsan felmérje a lehetséges helyzeteket.
Dormán Hanga: Ez a fajta jóslás nem feltétlenül tudatos, sokkal inkább az agy alapvető működésének része, amely idegrendszeri szinten zajlik. Idegrendszerünk jelentős része ugyanis előre szeretne felkészülni arra, hogy milyen ingerek fogják érni, és ennek megfelelően optimalizálja a viselkedésünket.
A vizsgálatoknak mi a legfontosabb eredménye?
D. H.: Most tudtuk először kimutatni, hogy társas helyzetben szemmozgásunkat a szociális státusznak megfelelően koordináljuk. Az eredmények azt mutatták, hogy az agy már előre felkészül arra a helyzetre, amikor egy domináns egyedre tekintünk. A társadalmi státusz felismerése meghatározó képesség, hiszen biztonságot vagy akár veszélyt is jelenthet az egyed számára. Amikor a majmok egy domináns, magasabb rangú egyedre készültek ránézni, az érzelmekért felelős amigdala már aktiválódott, és még a szemmozgás megkezdése előtt megváltozott az aktivitása.
Ezzel szemben, amikor a pillantás a domináns egyedről egy alárendeltre vándorolt, az idegi válasz csak a szemmozgás után jelentkezett. Ez arra utal, hogy az amigdala nem pusztán a látványt dolgozza fel, hanem előre „felcímkézi” a társas szempontból fontos szereplőket, és felkészíti a vizuális rendszert a megfigyelésükre. Már azelőtt dönt arról, ki fontos, mielőtt a szemünk ténylegesen ránézne az illetőre.
N. Z.: Érdekes módon az is számít, hogy a domináns egyed hová, illetve kire néz. Az ő figyelme ugyanis lényeges információt hordozhat. A vezető egyed egyrészt védelmi, másrészt információszerzési szempontból is integrálja a környezetből származó adatokat. A domináns egyedek figyelmi fókuszának átrendeződése minden más egyed számára is fontos lehet. Korábbi tanulmányokból már tudjuk, hogy a gyerekek is másképp dolgozzák fel azokat az információkat, amelyeket ismerős, bizalmi személytől kapnak, mint azokat, amelyeket idegenektől hallanak.
Ezért boldogabbak az orángutánok, mint mi – és ezt tanulhatjuk tőlük
Mi alapján értékelhet egy majom dominánsnak egy másik egyedet?
N. Z.: A természetben ennek nagyon egyértelmű jelei vannak: ilyen például a hangadás, a fogvicsorgatás, valamint az is, ha egy egyed a legmagasabb fizikai pozíciót foglalja el, például egy fa tetején.
Emberi közegben hasonló vizsgálat vajon milyen eredményt hozna?
N. Z.: Ezek a jelek árnyaltabban jelennének meg. Az emberek között ugyanis sokszor egyértelmű, hogy ki van kinevezve vezetőnek, így nincs szükség ilyen direkt dominanciagesztusokra. Ugyanakkor egyes külső, fizikai dominanciára utaló jegyeket sokan tudatosan elsajátítanak annak érdekében, hogy vezetőnek lássák őket mások.
D. H.: Mélyen, tudat alatt bizonyos szignálok alapján kategorizáljuk az embereket. A társas helyzetekben való érvényesülés érdekében sokan alkalmaznak felvett domináns gesztusokat, de fontos, hogy ezek jelentését tudatosan átgondoljuk. Előfordulhat ugyanis, hogy a figyelem automatikusan arra irányul, aki ilyen domináns jeleket küld, akkor is, ha nem az ő mondanivalója a legrelevánsabb vagy legfontosabb. Ez a kódolt mechanizmus óhatatlanul bevonzza a figyelmet, amely természetes működésünk egyik árnyoldala. Az információk befogadása ezért tudatos átgondolást és újrakódolást igényel tőlünk, emberektől, hogy elkerüljük a manipulálhatóságot.
Mit tanulhatunk ebből a kísérletből?
N. Z.: Az agykéreg egyik alapvető szerepe az előretekintés vagy jóslás. Evolúciós érdekünk, hogy minél pontosabban ki tudjuk számítani, majd meg tudjuk tervezni a jövőnket. A testbeszéd és a mozgás valóban sokat elárul arról, hogy ki esendőbb, gyengébb, vagy éppen kihasználhatóbb. Az már emberi attitűd kérdése, hogy valaki segítő vagy ártó szándékkal használja fel ezeket az információkat. Társas helyzetekben rendkívül érzékenyek vagyunk, és már óvodás korban is megfigyelhető, hogy ki milyen irányba fejlődik emberileg.
Kik a legérzékenyebbek ezekre a jelzésekre?
N. Z.: A pszichopaták rendkívül jó dekódoló képességekkel rendelkeznek ezeknek a jeleknek a felismerésében. Gyorsan észreveszik, kik a gyenge láncszemek egy csoportban, vagy mely embertípusok vezethetők meg könnyebben, és kikkel szemben lehet hatékonyan hazudni.
Mi Önöknek a következő lépés?
N. Z.: A megszerzett információk birtokában további vizsgálatokat tudunk végezni társas közegekre vonatkozóan. Laboratóriumi körülmények között, újabb videók segítségével komplexebb társas interakciókat szeretnénk bemutatni majmoknak. Ez a kutatási irány akár pszichiátriai betegségek terápiás kezeléséhez is útmutatást adhat.
D. H.: A következő lépésben az agy célzott manipulációjával lehetne bizonyítani az oksági kapcsolatokat. Úgy gondoljuk, hogy az általunk kidolgozott módszerekkel az amigdala működését az agyban és szerepét a társas viselkedésben a közeljövőben sokkal jobban meg fogjuk érteni.
