előfizetésem
Hírlevél
Magolás helyett élményalapú oktatás: ez lehet a tudásátadás jövője
Az élményalapú tanulási környezetek meghonosításán dolgozik Turcsányi-Szabó Márta. A legújabb technológiák alkalmazásával szeretné elérni, hogy a diákok a bemagolandó lexikális tudás helyett olyan készségekkel gazdagodjanak, amelyek későbbi életük során is örömmé varázsolják a tanulást.
Az ELTE Informatikai Kar Média- és Oktatás informatikai Tanszék habilitált egyetemi docensével, valamint oktatási innovációért felelős dékáni biztosával, a STEAM Kuckó vezetőjével beszélgettünk.
Korai évek
„Gyerekként nagyon sok minden érdekelt, mivel kifejezetten kíváncsi voltam. Gyerek korom nagy részét Egyiptomban töltöttem, így az egyetemet is ott kezdtem, ahol az amerikai rendszerhez hasonlóan minden tárgyat fel lehetett venni. Annyi tantárgyat vettem fel, amennyit csak tudtam. A saját tanulmányaimon kívül a barátaimat is sokat korrepetáltam. Tudományos pályát szerettem volna választani, a diszciplínák és a professzorok szimpátiája alapján esett a választásom a matematikára” – meséli Márta. Az egyetemi évek alatt informatikát kezdett tanulni.
Művészeti pályán is gondolkodott, de azt nem találta eléggé biztos megélhetésnek. A tanítás és az informatika igazi szenvedélyként vannak jelen az életében. „Aki érdeklődő, az nem tud addig megnyugodni, amíg utána nem néz annak, amin gondolkodik. Ez az az alapvető tulajdonság, amely egy elhivatott embert előbbre visz. Nagyon sok matematikus mutat érdeklődést a művészetek iránt, mivel az is egy képzeletbeli világ, amely tele van talányokkal. Sokáig füzetet is tartottam az ágyam mellett, mert volt, hogy hajnali fél négykor jutott eszembe valamire a megoldás. Bizonyos gondolatokat fontos azonnal lejegyezni, hiszen reggelre az ember mindig elfelejti.”
Digitális gyermekkor: A mesterséges intelligencia és az online világ pszichológiai hatásai
Márta Egyiptomban nőtt fel és egészen az egyetemi évek kezdetéig ott élt családjával. Később Japánban töltött hat évet, így két teljesen különböző kultúra oktatási módszereivel is megismerkedhetett. „Mind a kultúra, mind a tanulás eltérő a két országban. Tisztelni és becsülni kell minden kultúrát, hiszen nagyon fontos, hogy mindenkit olyannak kell elfogadni, amilyen. Mindkét kultúrától azt tanultam meg, hogy nem szabad ítélkezni. Egyiptomban egy leányneveldébe jártam, és az ottani szigorú iskolai rendszert gyerekfejjel nem értettem.
Érdekes módon a fiam ugyanezzel a problémával szembesült Japánban. A saját tapasztalataimnak köszönhetően azonban már sokat tudtam neki segíteni. Számomra pont ez a tapasztalat mutatta meg, hogy józan paraszti ésszel megközelíteni valamit sokkal többet jelenthet, mintha köteleznek valakit valamire.” Azt vallja, a tanulóévek lényege, hogy felkeltse az érdeklődést a diákokban. Igazi tudást úgy lehet elsajátítani, hogyha az egy élmény, nem pedig kényszerítés eredménye.
Élményalapú technológiák nyomában
A docensnő 1979 óta tanít az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ahol ma már külön laborban kutatja az élményalapú tanulási módszereket, valamint az ehhez kapcsolódó technológiák alkalmazási területeit. Az óvodások és a számítógép kapcsolatáról tanulmányt is publikált. „Ha egy gyerek tudja, hogy mi van a kezében, és az mire jó, az hasznos is tud lenni, de csak egy bizonyos korlátig. Minden korosztálynak megvan ugyanis, hogy mire van szüksége.
Fontos, hogy a tanár el is tudja magyarázni, amire a tanulóknak szüksége van, vagy amit tanítani szeretne. Középsős óvodásoknak rajzot, zenét, valamint kezdetleges animációt is tanítottam már programozással. Ők persze nem tudták, hogy programoztak. A lényeg az volt, hogy a vizuális gondolkodást tanulják meg játékosan, hiszen ők játszani szeretnek. Azt tanítottam meg nekik egy rajzalapú programmal kísérletezve, hogy egy teknőst milyen irányban és hányszor kell elforgatni ahhoz, hogy a kívánt eredményt kapják.
Mit veszíthetünk és mit nyerhetünk az MI térnyerésével a mindennapokban?
A szög fogalma általában hetedikes tananyag, de rajzolási metaforák segítségé vel fejlesztettem a programozásról való gondolkodásukat. A metaforák használata segítette a megértést, hiszen azt tudták a saját mozgásukkal azonosítani.” Márta itthoni pedagógusokat is oktat alternatív tanítási módszerekre. „Tisztában vagyok azzal, hogy a sajátos felfogásom teljesen eltér a megszokottól. Japánban azt tapasztaltam szülőként, hogy az oktatási rendszer kezdetben arra összpontosít, hogy felkeltsék a gyerekek motivációját.
Ez nagyon tanulságos volt. Ez meg mutatja, hogy miért olyan kitartóak a japán emberek. Már egészen kicsi kortól arra irányítják a gyerekek figyelmét, hogy megfigyeljék a világ dolgait, majd erre építik az általános tapasztalatokat és tudást. Nem a lexikális tudásra összpontosítanak."
Komplex problémák megoldása
Az új és alternatív oktatási módszerek alkalmazásánál a gondolkodás fejlesztése a kulcsszó, amely komplex problémákra is megoldást nyújthat. „A pedagógusok egy megszabott kerettanterv szerint haladnak. Én viszont az óráimon a problémaalapú interdiszciplináris megközelítést alkalmazom. Például a hallgatóimmal közösen tíz éven keresztül minden évben egy-egy komplex problémakörre kidolgoztunk egy versenyt felsőtagozatosok számára.
Felső tagozatban ugyanis már lehet a gyerekeknek absztrakt gondolkodást tanítani számítógépes módszerekkel. Az unióhoz való csatlakozás alkalmával az Ismerd meg az Európai Uniót az interneten keresztül címmel indult a verseny, amelyen egy ötödikes csoport bizonyult a legjobbnak. A tanár elmondása szerint az oktatás tizedannyi időt vett igénybe, mint a hagyományos tanítási módszer segítségével. A gyerekek hétvégén és szünetekben is kérték a tanárt, hogy tanítson meg nekik szükséges ismereteket, mert annyira meg akarták oldani a feladatokat.
Szótár helyett mesterséges intelligencia - így tanul az új generáció
Amikor megkérdeztük őket, hogy miért tetszett nekik a játékban való részvétel, azt válaszolták, hogy azért, mert addig sem kellett tanulni. Holott rengeteget tanultak.” Úgy véli, hogy a következő nemzedék olyan problémákkal fog szembesülni, amelyekre a mai tudásanyag nem képes válaszolni. „Azokkal a készségekkel fognak lavírozni az életben, amiket ma tanítunk nekik, annak érdekében, hogy megértsék a körülöttük lévő világot és meg tudják oldani a felmerülő problémáikat.
Fontos lenne, hogy ne egy-egy alkalommal találkozzanak csak probléma alapú szemlélettel, hanem ez folyamatos legyen a tudásépítés során.”
Kontextus és érdeklődés
Márta hisz abban, hogy az oktatási rendszert át lehet úgy alakítani, hogy rugalmasabban lehessen kezelni a tananyagot. „Lehetőségem volt sok jó példát látni más országokban, de rengeteg szakpolitikai és kulturális tényezőtől függ, hogy mennyire lehet átalakítani egy rendszert. Hagyományosan egy kerettanterv mentén haladnak a tanárok, és kényszerré válik a témakörök megjelenítése, így a gyerekek sokszor csak a magolás vagy az alacsonyabb gondolkodási szintek mentén tudják elsajátítani az ismereteket.
Ha viszont a gyerekek érdeklődési köréből kiindulva vetünk fel releváns problémákat számukra, akkor jóval közelebb hozzuk számukra a témaközök megismerésének szükségességét. Én ugyanúgy megtanítok mindent, csak a meg közelítésem más. Erre minden tanár képes, amennyiben engedik őket alternatív módszerekkel dolgozni, hiszen hihetetlen kreatívak a pedagógusok.” Egy dolgozat megírása ma már a ChatGPT-nek köszönhetően nagyon megkönnyíti a diákok munkáját.
Ha nincs az apáca, talán ma nem használnánk mesterséges intelligenciát
A mesterséges intelligencia teljesen átalakítja a tanár és a diákok munkáját, amelyhez az oktatási rendszernek is alkalmazkodnia kell. „A tanár feladata, hogy segítse a tanulás folyamatát. A mai világban ugyanis már nem kizárólag a tanártól származik az információ. Egy diák sok különböző helyről be tudja szerezni azt. Ennek megfelelően sokféleképpen tud tanulni. A tanárnak kell tudnia orientálnia a diákokat az információ kritikus értékelésére és az abban való eligazodására. Nem baj, hogy a diákok használják a mesterséges intelligenciát, hiszen szükségük lesz rá.
Meg kell tanulnunk a technológiával együtt élni. Át kell alakítani a tudásszerzést úgy, hogy egy hatékony és aktív folyamat legyen, amelyben a diák saját érdeklődésének megfelelően fejlesztheti tudását – meg értve, hogy miért is kell tanulnia – és hogyan érdemes a technológiát segítségül hívni a már ismert folyamatok automatizálására. Meg lehet bízni a gyerekekben, komolyan kell őket venni és aktív részt vevőknek kell tekinteni rájuk jövőjük építésében.”
