előfizetésem
Hírlevél
Nem akarok gyereket – és ezzel nincs semmi baj
A „gyermeket vállalni vagy nem” dilemmája többé már nem csak a női életút egyik legfontosabb kérdése. Ma már társadalmi és gazdasági összefüggések összetett hálója határozza meg azt, hogy az adott személy tudatosan dönt-e a gyerekmentes élet mellett. Az ENSZ legfrissebb kutatása szerint, ahol 14 ország 14 ezer emberének véleményét kérdezték meg, a résztvevők 20%-a nem váltja valóra a kívánt gyermekek számát, aminek nagy része anyagi megfontolásból történik. A másik nagy problémát a munka bizonytalansága okozza, de sokaknak „csak” szimplán a megfelelő partnere nincs meg ehhez.
Az emberek többsége még mindig alig egy-két gyermeket szeretne. Pedig a kutatók hangsúlyozzák, hogy nem a vágy hiánya okozza a legfőbb problémát, hanem a korlátozott lehetőségek. Kimutatták, hogy a 25 és 44 éves korosztályban a gyermek nélküli nők aránya 2023-ban rekordmagasságot ért el.
Nem beszélve arról, hogy alig öt év alatt 37-ről 47 százalékra nőtt azon személyek aránya, akik önmagukat „gyermek nélküliként” definiálják. De nem csak a pénz a probléma, vagy az, hogy nem biztos a munkahely, sok nő dönt úgy, hogy az életében nagyobb szerepet kap a karrier, mint a család. De tényleg gond lenne ez? Törhetünk pálcát azok felett, akik tudatosan nem vállalnak gyereket?
Önkéntesen gyerekmentes
Az, hogy valaki nem szeretne szülni, nem egy új keletű dolog. A múlt ismeretének köszönhetően számos példát lehetne hozni erre a jelenségre. Peggy O’Donnell Heffington egyetemi történész évszázadokra visszanyúlóan megvizsgálta a nőket, és rájött, hogy amióta a nők munkába álltak, az egészségügy is fejlődött, valamint a jogok is megváltoztak, azóta az önkéntes gyerekmentesség folyamatosan jelen van a mindennapjainkban.
Ne kérdezzétek többet, mikor jön a kistestvér: miért nem elég, hogy egy gyermekem van?
Valahol persze teljesen mindegy, hogy ki és miért dönt így, de alapvetően két út létezik. Vannak az „aktív döntéshozók”, akik mérlegelnek, és tudatosan elutasítják az anyasággal járó kötelezettségeket. Illetve vannak a „passzív döntéshozók”, akik inkább a körülményeket figyelembe véve választják a childfree életmódot. Ők a támogatás hiányára, a munkahelyi flexibilitás korlátaira, valamint a párválasztás kiszámíthatatlanságára hivatkozva maradnak egyedül vagy egy párkapcsolatban, mindezt baba nélkül.
Fontos azonban felismerni, hogy sok nő az elvárások és a társadalmi nyomás miatt határozza el magát. Sajnos azonban ezeket az embereket gyakran egoistának, önzőnek, felelőtlennek tekinti a konzervatívabb réteg, akik szerint igenis minden nőnek szülnie kell, lehetőleg még 30 éves kor előtt.
A 33 éves Kinga szerint a gyerek veszélyezteti a női függetlenséget. „Egy gyerek beteg lesz, lemaradsz a munkából, ami rendkívül kockázatos. Én pedig nem akarok kockáztatni. Egyes nők számára a gyermek nem ösztön, hanem lemondással járó rizikó. Bár van párkapcsolatom, valahogy egyikünk sem érzi azt, hogy itt lenne az ideje bővíteni a családot. 8 éve vagyunk együtt, 4 éve házasodtunk össze, és bár tudom, sokan elmondták már, hogy változhat a véleményem, egyelőre jól érzem magam így a bőrömben.”
Sokszor azt vágják a gyermeket vállalókra, hogy önzők, csak a pénzt nézik, pedig mind ugyanarra vágynak, csak gyerek nélkül. „Nem a pénzhiány miatt nem vállaljuk. Megtehetnénk, de inkább utazunk, építkezünk, autót veszünk. Sok mindent megadok a két unokaöcsémnek, tudok nekik segíteni, tudok rájuk vigyázni, sőt, tavaly még nyaralni is elvittük őket.”
Egy lombikprogramos édesanya őszinte vallomása:„Elkeserítő volt, hogy csak egy átlagos protokollt próbáltak ránk erőltetni"
Kevesebb lelki teher, több megelégedettség
Az önkéntes gyerekmentesség nem csak arról szól, amit kívülállóként látunk ezeken az embereken. A Nebraska-i Egyetem (UNL) felmérése szerint ezek a nők kevesebb lelki terhet érzékelnek, mint az önkéntelenül gyermek nélküli sorstársaik, cserébe jóval nagyobb társadalmi nyomásnak vannak kitéve, főleg a család részéről.
Hiszen ki ne kapta volna már meg azt, hogy „Úgyis meggondolod magadat.” vagy a kedvencem: „Mi lesz, ha 50 évesen döbbensz rá, hogy egyedül maradtál?”. Nagy a valószínűsége annak, hogy azok a hölgyek, akik úgy döntenek, hogy nem szülnek, sokszor átgondolták már ezt a témát, és tudják, hogy mivel jár mindez. Érdekes, hogy
a childfree egyének gyakorta erős szociális hálót építenek maguk köré.
Közösségi szerepvállalásban, karriercélokban, baráti kapcsolatokban találják meg az önmegvalósításukat. Nem véletlen, hogy jóval nagyobb megelégedettségről számolnak be.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Megfigyelték azt is, hogy az idősebb korosztály nem feltétlenül él magányosabban öregkorukban. Sőt, a legtöbbjük szoros kapcsolatot ápol a távoli rokonokkal, unokatestvérekkel, barátokkal, családtagokkal.
Egyéni döntés vagy társadalmi nyomás?
Magyarországon, bár alacsony a termékenységi ráta, a childfree nők egyre láthatóbbak mind demográfiailag, mind pedig társadalmi szinten. A támogatások hiánya, mint a rugalmas munkarend vagy éppen a gyermekgondozási szolgáltatások, hozzájárulnak ahhoz, hogy nem minden nő gondolja úgy, képes biztonságos közeget teremteni egy csöppség számára. Sőt, sokszor hiába él valaki párkapcsolatban, ha abban nem érzi magát biztonságosan.
Mindig attól féltem, hogy megszülöm a gyerekemet, majd minden rám marad.
Sosem volt olyan párom, akire számíthattam volna, aki ugyanúgy kivette volna a részét a háztartásból, és tudtam, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor valószínűleg a baba körül sem segítene. Ezt nem akartam. Tudom, hogy mennyi küzdelemmel jár felnevelni egy gyereket, és ha az embernek nincs kire számítania, akkor miért szenvedjen vele egyedül? Inkább fordítok figyelmet a karrieremre, ahol tudom, hogy mire számíthatok.
„A gyerekvállalás nem verseny, és nem számháború” – mi történik, ha lejár a Babaváró türelmi idő, de még nincs baba? Szakértő válaszol
Nem tartom kizártnak, hogy később találok valakit, akivel végül úgy döntünk, hogy bevállaljuk a babát, de ha nem így alakul, akkor is teljesnek érzem az életemet.” – meséli Kitti, aki jelenleg a szinglik boldog életét éli. 35 évesen úgy gondolja, hogy még nem késett el, de rá sem akar görcsölni a témára. Szerinte egy gyereknek mind a két szülőre szüksége van, és ha ő ezt nem tudja neki megadni, akkor inkább nem is vág bele.
A nemzetközi trendek tükrében a hazai helyzet is sokat változott az utóbbi időben. Egyre többen beszélnek a svéd típusú családtámogatásról, az anya- és apasági szabadságok összehangolásáról, és a modern párkapcsolatok terhementesítéséről. A hazai társadalom azonban még mindig túlzottan pronatalista, és azok a nők, akik gyermek nélkül élik az életüket, gyakran találkoznak előítéletekkel. Sokszor az állam részéről is.
„Nem azért nem akarok gyereket, mert nem szeretném magam, vagy nem tudnám őt is legalább ennyire imádni, hanem mert nem akarom továbbadni a depressziót, ami végigkíséri a családunkat.” – mesélte röviden Gréta. Mert bizony ilyen is van. Nem mindenki akarja továbbadni a gyermeke számára a betegségeket, a mentális terheket.
Mindig az egyén dönt, de emögött ott van a politika, a kultúra, a gazdasági környezet, a nemi szerepek játéka. A gyermekvállalás nem csak egy biológiai esemény, hanem egy elköteleződés, legalább 18 évre, de inkább örökre. Azok a nők, akik úgy döntenek, hogy nem lesz gyermekük, gyakran többet vállalnak, saját karrierjük van, támogatják a közösséget, sokszor saját vállalkozásuk van, ahol éjt nappallá téve dolgoznak. A gyermekmentesség nem hiány, nem hiba, nem önzőség, hanem egy alternatíva. A kérdés az, hogy elfogadottá tudjuk-e tenni, vagy sem.
