előfizetésem
Hírlevél
Az életkor fontos, de nem a legfontosabb, ha az anyává válás a kérdés
Folyamatosan emelkedik az első gyermeket vállaló édesanyák életkora, ezért jogosan merül fel a kérdés: vajon mikor a legjobb gyermeket vállalni? Illetve, mikor lesz a legjobb a kapcsolatunk a gyermekünkkel: ha huszonévesen, vagy ha idősebb korban, negyvenesen vágunk neki az anyaságnak? Stranigg-Csaba Dóra gyermekpszichológussal és Laskóy Noémi influencerrel elemeztük ezeket a kérdéseket.
Fiatalabb anyukának lenni menő, mert fitt és energikus vagy, hamar „összenősz” a mini me-del, testvéreknek fognak hinni benneteket, legjobb barátokká válhattok, hasonló szettekbe öltözhettek és még sorolhatnánk. Idősebb anyukaként viszont olyan élettapasztalatod, tudásod, karriered és pénzügyi stabilitásod lehet, mint sokaknak nem, amiből a gyermeked is profitálhat. Nem? Hát nem. Bármelyik verzió előfordulhat bármelyik életkorban, ezért hiába állítjuk szembe őket, mind a fiatalabb, mind az idősebb anyaságnak vannak előnyei és hátrányai.
Mégis felmerül bennünk a kérdés: vajon a fiatalabb anyukákkal tényleg szorosabb viszonyban lehetnek a gyerekek, mint egy idősebbel? Vagy pont fordítva, a negyvenesek nagyobb empátiával fordulnak a gyermekük felé, mint a korai huszonévesek?
„Az anyaság a legnagyobb motiváció minden egyes nap”
Laskóy Noémi influencer két kislány anyukája, akik a húszas évei elején születtek – bár a gyermekei már nagyobbak, iskoláskorúak, ő mindig is biztos volt benne, hogy fiatalon szeretne édesanyává válni. „12 és fél éves voltam, amikor kisebbik öcsém megszületett, emiatt már sokszor bíztak rám igazi anyuka feladatokat is. Például etetés, pelenkacsere és kivihettem őt babakocsiban tologatni a zsákutcába, ahol laktunk... Az egyik ilyen séta alkalmával emlékszem, hogy tényleg elképzeltem, hogy én vagyok az anyukája.
Lényegében onnantól fogva vált egyértelművé számomra, hogy szeretnék gyereket, ráadásul minél előbb” – mondja Noémi, aki tudja, hogy a babázás miatt kimaradt a fiatalságának egy része, de még mindig fiatal, energikus, tele van ötletekkel, lehetőségekkel és még bőven meg tudja váltani a világot. Szakít időt arra, hogy legyen saját énideje, hobbija, ahogyan arra is, hogy találkozzon a barátaival vagy akár el is utazzon nélkülük – de az anyaság olyat ad neki, amit más nem. Ez pedig soha nem is fog változni.
Dr. Almási Kitti: Ha egy férfi tart a gyerekvállalástól, pedig szereti partnerét, akkor nem látja még benne az anyát
„Az anyaság az, ami a legnagyobb motiváció minden egyes nap és igazából az egész életben. A legrosszabb/legnehezebb napon is miattuk van értelme felkelni, dolgozni, előre lépni, küzdeni. Számomra ők a mozgatórugók az életemben és lényegében azért élek, hogy nekik jobb legyen” – meséli az influencer, akinek jó tapasztalatai vannak a fiatal anyaságról; ennek ellenére az újdonsült anyukák életkora folyamatosan tolódik ki. Ha hinni lehet a felméréseknek, tíz éven belül akár 35 év is lehet az az átlagéletkor, mikor az első gyermeküket vállalják a nők.
Ez pedig nem is olyan elképzelhetetlen, hiszen Spanyolországban és Olaszországban már most is 32 év körül van az első gyermeküket váró nők átlagéletkora. Egyre hétköznapibb negyvenéves kismama, a tizenévesek és a korai húszasok gyermekvállalása pedig ritkul – úgy is mondhatnánk, hogy rekordalacsony.
Sokan szeretnének fiatalon anyukák lenni, de ez sokaknak lehetetlen kihívás
Az, hogy a gyermekvállalás miért tolódik ki, egy rendkívül összetett kérdés. Egyrészt sok fiatal szeretne előbb tanulni, utazni, világot látni, tapasztalatot szerezni, mások pedig a karrierépítést helyezik előtérbe. „Mindezek mellett az anyagi stabilitás, a biztos anyagi háttér, a saját ingatlan, valamint az egzisztencia megteremtése is fontos, ami a fiatalok számára gyakran jelent lehetetlen kihívás. A stabil párkapcsolat hiánya, a társadalmi normák változása és a nők szerepének átalakulása pedig szintén hozzájárulhat a késői családalapításhoz” – mondja Stranigg-Csaba Dóra gyermekpszichológus.
A szakértő azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyermekvállalás idejének kitolódása nem minden esetben tudatos döntés. Sok pár küzd ugyanis reprodukciós vagy meddőségi nehézségekkel, ami miatt egy-egy gyermek születésére lehet, hogy hosszú éveket kell várni – és bizony ez is közre játszhat abban, hogy későbbre tolódik a gyermekvállalás. De vajon van különbség a fiatal(abb) és az idős(ebb) édesanyák között? Nem biológiai szempontból, hanem ahogyan hozzáállnak az egész gyerekneveléshez, a szülő kérdéshez és ahhoz, hogyan kommunikálnak a gyermekükkel.
Egyedül maradtam a gyermekemmel, és jó lett volna, ha valakihez fordulhatok
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
A legnagyobb különbségek talán egzisztenciális viszonylatban lehetnek szembetűnők, de ezen kívül nem minden esetben van jelentősége az anya életkorának a gyermekével való kapcsolatára – ezt pedig a gyermekpszichológus is így gondolja. Arra viszont elég nagy az esély, hogy minél idősebb az édesanya, annál nagyobb érzelmi érettséggel rendelkezik. „Az idősebb édesanyák gyakran nagyobb érzelmi érettséggel, tudatossággal, képzettséggel és tapasztalattal rendelkeznek a fiatalabb anyáknál, ami stabilabb és kiegyensúlyozottabb gyermek-szülő kapcsolatot eredményezhet. Azonban azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy 20-as éveiben járó nő lehet, hogy nagyobb fizikai aktivitással tud belevágni az új élethelyzetbe, mint egy negyvenes édesanya, ami szintén hatással lehet erre a kapcsolatra.”
Különbségek tehát vannak, de nem lehet száz százalékig azt állítani, hogy egy negyvenes éveiben járó anyuka tudatosabban, nagyon érzelmi elővigyázatossággal neveli a gyermekét, mint egy huszonéves anyuka; ahogyan az is előfordulhat, hogy egy fiatalabb édesanya sokkal rosszabb fizikummal rendelkezik, mint egy idősebb kismama.
A negyvenes vagy a húszas anyuka empatikusabb a gyermekekkel?
Stranigg-Csaba Dóra szerint azonban vannak olyan tényezők, melyek sokkal nagyobb befolyással rendelkeznek a gyermek-szülő kapcsolatra, mint az édesanya életkora: ilyen például az empátia. „Számos előnnyel járhat, ha az édesanya nagy empátiával fordul a gyermeke felé. Ez elősegítheti a gyermek szociális és személyiségfejlődését. Előnyt jelenthet továbbá, ha a nagyszülők is aktívan be tudnak kapcsolódni a gyermek mindennapjaiba, ami a fiatalabb szülők körében gyakoribb. Ilyenkor is vannak azonban kihívások (pl. kevesebb élettapasztalat), ami szintén befolyásoló tényező lehet.”
Vannak olyan kutatások, melyek egyértelműen kimondják, hogy a negyvenes édesanyák kevesebbet aggódnak és stresszelnek, mint a korai húszas éveikben járó anyák, ami miatt a gyermekük is sokkal lazább, pozitívabb és magabiztosabb lesz. Más felmérések az idősebb kismamák és az okosabb gyermekek között találtak összefüggéseket – ami szintén az érzelmi érettséghez vezethet vissza. Ha ugyanis a szülő érzelmileg éretten viselkedik, azt a gyermek is látja, vagyis kevesebb ebből fakadó viselkedésbeli problémája lesz a későbbiekben. Ezek a felmérések viszont nem csak és kifejezetten az anya életkorára vezethetőek vissza, hanem inkább az életkorból (is) eredhető más faktorokra, melyeket muszáj figyelembe venni.
„Fontos kiemelni, hogy ezekben az esetekben nem az anyák idősebb életkora eredményezte a jobb készségeket a gyermekeknél, hanem azok az egyéb tényezők (magasabb képzettség, jobb anyagi helyzet, nagyobb tájékozottság, tudatosság, érzelmi állapot), amik jelen voltak az idősebb életkorú édesanyáknál. A kettő tehát nem összekeverendő.”
Nem korfüggő, hogy ki milyen éretten vág bele az anyaságba
Lehetséges tehát, hogy az idősebb édesanyák azért teljesítenek jobban ezeken a teszteken, mert több olyan megfelelő faktor van az életükben, ami a harmonikus gyermekneveléshez elengedhetetlen. Nem feltétlenül azért, mert idősebbek, hanem mert egy bizonyos életkorra meg tudták teremteni azokat a feltételeket, amik a legideálisabbak a gyermekneveléshez.
Ilyen a stabil(abb) anyagi háttér, a megfelelő erőforrás, a biztos párkapcsolat, a kiegyensúlyozott családi háttér, a képzettség és még sorolhatnánk. Persze, ezeket fiatalabb korban is meg lehet teremteni, csak valószínűleg ritkábban, ezért nem is találkozunk vele olyan gyakran. Ezek után felmerülhet benned a következő kérdés: mikor a legjobb?
A válasz egyszerű: amikor neked a legjobb.
Ehhez sok szempontot kell figyelembe venned. Elsőként ott is van a biológiai óra, ami elég sok mindent behatárol, de szerencsére már egyre több olyan módszer létezik, amivel ez az óra kicsit lelassítható. A mentális, a fizikai és egészségügyi állapot is rendkívül fontos, akárcsak a megfelelő érzelmi- és felelősségtudat, de az sem árt, ha nem napról napra élsz, hanem rendelkezel egy olyan biztos anyagi háttérrel, amibe nyugodtan tudsz gyermeket vállalni. Lehet még sorolni a szerető párkapcsolatot, a kertes házat játszótérrel, a támogató családi-baráti háttérrel és a többit…
De ha mindenki arra várna, hogy minden tökéletes, filmbeillő legyen, akkor az emberek felének nem lenne gyereke. A szakember szerint „a gyermekpszichológia szempontjából nincs ideális életkor, sokkal inkább megfelelő érzelmi érettség. A biológia álláspontja szerint ez 24-30 év. Azt azonban fontos látni, hogy az életkor csupán egy tényező a sokból, mert nagyon sok minden számít ilyenkor. Abban pedig, hogy a nők milyen életkorban jutnak el erre a szintre, óriási különbségek lehetnek.”
A baba első percei: mit jelent az Apgar-érték, és mikor kell aggódni?
Van ideális életkor a gyermekvállalásra?
Így gondolja Laskóy Noémi is, aki szerint egyáltalán nincs jó vagy rossz időzítés az anyaságra. Bár örül annak, hogy fiatalon lett anyuka, magabiztos benne, hogy ez a döntés mindenkinél egyéni és máskor jön el: „Mindenki akkor vágjon bele, amikor saját magát és az élethelyzetét elég érettnek ítéli meg hozzá! Az én lányaim most 7 és 9 évesek, én meg még mindig csak 33 vagyok, tele energiával, motivációval. Nekem akkoriban kimaradt a barátokkal való időtöltés, a bulizás és a világkörüli utak, ezért ezeket az elmúlt években próbáltam pótolni.
És mivel fiatalok a nagyszülők is, ezért ők óriási segítséget jelentenek: bármikor szívesen és aktívan vigyáznak a lányokra, így lehetőségem volt megélni a második fiatalkoromat is. Nem mondom, hogy ezt nem lett volna jobb 20-25 évesen megtenni, de akkor nem erre vágytam, hanem csak az anyaságra” – mondja Noémi, aki jelenleg is egy új szakmát tanul, nem zárja ki, hogy a jövőben még gyermeke legyen és körbe tudja utazni a világot is.
„Mostanában (így, hogy a nagyobbik lányom 9 éves) kezdem azt érezni, hogy milyen jó, hogy én a gyerekkorom ezen időszakára még élénken emlékszem, hiszen át tudom érezni a problémáit, megértem a gondolatait és a kis világát is. Az általános iskola hangulata, a barátokkal való kapcsolatok/konfliktusok és a témák, melyek foglalkoztatják nagyon hasonlóak arra, amiket én is átéltem” – meséli, és sokszor úgy érzi, hogy mivel ő is nemrég élte át ezeket az érzéseket, jobban tud kötődni és naprakészebb tanácsokkal tudja ellátni a nagyobbik lányát.
„Néha inkább a barátnőjének érzem magam, mint az anyukájának. És (bár nem ezen múlik, de) nagyon remélem, hogy idősebb korában is őszinte, mély, titkok nélküli anya-lánya kapcsolatunk lesz majd, ami a kölcsönös bizalmon alapul.” A gyermekvállalásnak pedig ez a lényege. Sikeressége, eredményessége nem attól függ, hogy fiatalon vagy idősebb korban válsz anyává, ahogyan a szülő-gyermek kötelék erősségét, a gyermek intelligenciáját, magatartását, valamint személyiségét sem ez fogja befolyásolni. Az viszont sokkal inkább, mennyire tudsz kapcsolódni vele, mennyire tudod éretten kezelni a sokszor kihívásokkal teli helyzeteket és milyen példát tudsz neki mutatni a saját életeden keresztül.
