előfizetésem
Hírlevél
Met-gála, Prada, Shein: Ilyen, amikor a divat a politikai fegyverévé válik
Az öltözködés sosem csupán a külsőségekről szólt, mindig is volt egy sor mögöttes jelentése, még ha ez első pillantásra nem is egyértelmű. Üzenünk a színekkel, anyagokkal, formákkal és a kultúrák tipikus ruházkodási jellegzetességeivel. Kiállunk értékek mellett, és ledöntünk korlátokat, beszélgetést kezdeményezünk, és megbotránkoztatunk. A divatipar fenntarthatatlan – ez mára sokak számára világossá vált.
Akkor mégis hogyan válik a gardróbunk a társadalmi egyenlőtlenségek szócsövévé, így egy politikai eszközzé is? Túl tud-e lépni a popkulturális szemfényvesztésen, és valódi eredményeket elérni?
Beszédes öltözékek
A gimnáziumban, ahová jártam, egyenruhát kellett viselnünk, pontosabban egy köpenyt, ami takarta, vagy csak egész kis részben mutatta meg, mit is viselünk aznap. Hogy ez mire is volt jó? Egységesítette a megjelenésünket, növelte volna a közösséghez tartozás élményét, vagy csupán a márkák láthatatlanná tétele által kevésbé számított, ki miben van? Így vagy úgy, de korlátozták a szabadságunkat az önkifejezésben. A megjelenésünk egy sor vizuális szimbólumot takar, amivel akarva vagy akaratlanul is üzenünk a környezetünknek.
A történelemből egy jó példa, amikor is a feminista Amelia Bloomer megalkotta a beszédes elnevezésű bloomerst, ami kényelmes, hosszú, buggyos nadrág lévén gyorsan a mozgalom egyik emblémájává vált. A bloomers ezáltal több volt egyszerű nadrágnál: társadalmi normák elleni kihívás és divatnyilatkozat volt egyben. A divat kettős funkciója mellett tüntetett, hogy a nők ruhatárát ne pusztán esztétikai szempontok alapján határozzák meg.
Kutatások bizonyítják: a barátság sokkal fontosabb az életedben, mint egy szerelem
Vannak azonban kevésbé sikeres példák is. Egy fast fashion pólóra nyomtatott „Save Our Oceans” inkább tűnik ízléstelen poénnak az évente több milliárd hulladékot termelő divatipartól. És a Victoria’s Secret 2017-es divatbemutatóján felbukkanó, a „Nomád kalandok” című szegmensben bemutatott Nadine Leopold modell által viselt, tollas harci főkötővel kiegészített ruhája is hatalmas mellényúlásnak volt elkönyvelhető a divat mint aktivizmus oltárán.
A ruhát ugyanis a (divatbemutatón, ami hálaadás – az őslakos amerikai kultúrát földbe tipró amerikai telepeseket magasztaló ünnep – közelében esett) törzsi és indián öltözékek ihlették.
Ez pedig egy szőke, kék szemű modellen inkább tűnt kulturális meggyalázásnak, mintsem a tisztelet megadásának egy ízléses módjának.
Azonban a mai napig találunk az elkövetkezendő trendeket meghatározó divatheteken olyan show-kat, amelyek egy-egy aktuális társadalmi problémát igyekeznek kihangosítani. A június végén a milánói divathéten bemutatott Prada 2026-os férfikollekciója reflektál korunk viharos, háborúkkal teli mindennapjaira. Persze, egy divatmárka, aki zsebből vásárolta fel a Versace-t, kérdés, egyáltalán el tud-e jutni azokhoz az emberekhez, akiknek valóban szüksége van a reményre és az összefogás erejére.
Talán még vannak, akik emlékeznek Alexandria Ocasio-Cortez amerikai kongresszusi képviselő „Tax the Rich” (azaz: Adóztassák meg a gazdagokat - a szerk.) feliratú ruhájára, amit a 2021-es Met-gálán viselt. A Met-gála pedig nem más, mint a gazdagok és a meggazdagabbak éves divatbemutatója, amelyet mindenki, akit kicsit is érdekel az öltözködés, figyelemmel kísér.
A politikusnő megjelenése parázs vitát szított, amely alapján az emberek két csoportra osztódtak: egyrészt dicsérték, hogy egy olyan helyen viseli ezt a konfrontatív üzenetet, ahol a résztvevők is joggal magukra vehetik azt. Másrészt kritizálták, és hipokritának bélyegezték, hisz továbbra is részt vett, és együtt szórakozott azokkal, akik ellen részben az elitellenes és antikapitalista kampánya irányul.
A divat kétélű kardja ezen keresztül válik nyilvánvalóvá: a divat hatásos képessége, ha rossz emberek kezébe kerül, a kulturális érzéketlenség eszközévé válik – vonja le a következtetést Sarah Ben Tkhayet is, a Yale-en végzett A divat politikája: A ruházat összetett szerepének feltárása társadalmi-politikai létezésünk szövetében című esszé szerzője. Milyen az, amikor emberek összefogásán keresztül válik a divat egy társadalomformáló eszközzé?
Tudtad, hogy az Alkonyat menyasszonyi ruháját Jackie Kennedy kedvenc dizájnere tervezte?
Ez nem ruha - ez aktivizmus
„Ironikus módon sokan azok közül, akik azt mondják, hogy a divat nem politikai, ugyanazok, akik kényelmetlenül érzik magukat, amikor úgy öltözködöm, hogy az identitásomat tükrözzem. Ez önmagában is bizonyítja, hogy a divat mennyire politikai.” – mondta a 24 éves Michael Anthony N. Gonzalez, aki, habár Amerikában született, felmenői révén mexikói származású, ezt pedig öltözködésén keresztül is szeretné megmutatni.
A divat kulturális közvetítő szempontja nem elhanyagolható. Napjainkban az Egyesült Államokban vállalni a Dél-Amerikából jövő identitásodat korántsem veszélytelen, de ez is gyönyörűen mutatja: egy pár karika fülbevaló, hagyományos fonatok és a padlásról előszedett szoknya viselőjének erőt ad, a világnak pedig reményt, hogy vannak, akik nem adják fel azt, akik – csak mert mások elvárják. Nemcsak saját kultúránk hagyományait viselhetjük büszkén, ha külsősként egy másik elnyomott csoportot támogatunk, az szintén azt mutatja, hogy a másságaink ellenére képesek vagyunk emberként szeretettel fordulni a másik felé.
Nemrégiben „Protect the Dolls” feliratú pólóban jelent meg nemcsak Pedro Pascal, de Troye Sivan és Addison Rae is, ezzel pedig ellepték a közösségi médiát. A „Doll” az LMBTQ-berkeken belül a transznemű nők kedves becézése. A dizájn Conner Ives divattervező keze nyomán született, aki így szerette volna felhívni a figyelmet a transz nőket érintő diszkriminációra és erőszakra, amellyel nap mint nap szembesülnek. Az eredeti felső dizájnját követő másolatokat ma már potom összegekért megrendelhetjük bármelyik nyereségorientált webshop oldalán.
De hogyan válhatna társadalmilag felszabadító eszközzé az öltözködés, amikor a divatipar továbbra is a környezet és a posztkoloniális társadalmak kizsákmányolására épít? Talán ennek köszönhető, hogy egyre gyakoribbá válik, hogy azok, akik a fast fashion márkák pazarló életmódjával szemben tiltakoznak, kivágják, vagy más módon kitakarják a brandek logóit. Ezzel próbálják elérni, hogy habár a ruhatárukat képezik ezeknek a márkáknak a darabjai, ne buzdítsanak másokat felesleges vásárlásra. Így néz ki, amikor a divat alulról jövő összefogás, mely valós értékeket közvetít.
A mozgalom egyik jelentős képviselője Venetia La Manna brit aktivista, aki a divat őszinte szerelmese, és rendszerint tesz közzé second hand vagy fenntartható kisvállalkozások által készített ruhákból összeállításokat. „Say No to Shein”, avagy „SheIn, SheOut” című kampányában az ultra fast fashion hatásaira igyekszik felhívni a figyelmet. Emellett rendszeresen a divatvilág óriásait leleplező anyagokat posztol közösségi médiáján, ami a humor forrásán keresztül késztet cselekvésre.
Több megmozdulásán keresztül is felhasználja a divat aktivizmusra indikáló szerepét. Nemrégiben az Oxford Streeten, ami London hatalmas bevásárlóutcája, eresztett szabadjára egy több méter magas ruhatornyot, ami a túlfogyasztást igyekezett szimbolizálni. Az akció keretein belül az aktivista a fast fashion márkákhoz intézett kérdést: ők tudják-e pontosan, évente hány darab ruhát gyártanak?
A divat sosem volt üres vagy jelentés nélküli, éppen ezért gondoljuk át, mi az a fenntartható mód, amellyel ki tudunk állni a számunkra fontos értékek mellett. És történjen bármi, ne Temu-s felsőben üzenjünk békét a világnak.
