előfizetésem
Hírlevél
„Diamonds Are a Girl's Best Friend” - Egy évszázad eljegyzési gyűrűkben
Az ötvösmesterség és specifikusan az ékszerészet a 2020-as években abszolút virágkorát éri, sorra bukkannak fel a jobbnál jobb alkotók nemzetközi és hazai színtéren egyaránt. Az aktuális vezető trend a színes drágakövekkel kombinált organikus befoglaló formában mutatkozik meg.
De hogyan jutottunk el idáig 100 év alatt az Art Deco tiszta, geometrikus vonalvezetése után?
1920-1930-as évek
Az 1920-as évek társadalmi változásai – a nők függetlenségének átalakulása, a modern életvitel térnyerése – az ékszerek megjelenésében is markáns fordulatot hoztak. Az Art Nouveau és az Edward-kor organikus, finoman megmunkált, romantikus jegyeit hirtelen geometrikus kompozíciók, éles vonalak és szimmetrikus kontúrok váltották fel (helyenként továbbra is finom növényi ornamentikával lazítva a szigorú egységet).
Miért feminista tett 2024-ben kiállni a testünk mellett?
Ugyan leginkább a tiszta, fehér gyémántok domináltak, leggyakrabban kék zafírral, smaragddal és rubinnal egészítették ki a kompozíciókat. A korábban ismert foglalatokhoz becsatlakoztak a forradalmian új pavé, halo és „invisible” kőrögzítési megoldások, amelyek lehetővé tették a kövek finom, mozaikszerű elrendezését. A centrumban elhelyezett fő követ apró drágakövek seregével ölelték körül vagy éppen filigrán díszítéssel, amely jelentősen kiszélesítette a gyűrű területét.
A korábbi (általában Old European) csiszolású kerek gyémánt helyét Emerald és Asscher csiszolás vette át, de ebben az időszakban jöttek divatba a kiegészítő szomszédos, szigorúan geometrikus baguette (és trapéz baguette) csiszolatok, valamint a mesterséges korundok. Bár ismerünk kiváló 18 karátos sárga-és fehérarany példákat is, a platina alkalmazása rendkívül népszerűvé vált kivételes tartóssága miatt. A korszak egyik legjelentősebb platinabányájának felfedezése tovább növelte a fém elérhetőségét, így egyre szélesebb körben alkalmazták a luxusékszerek készítésében.
Azonban az 1930-as évek gazdasági világválsága változást hozott, és ismét az arany került előtérbe, mint kedvezőbb árú alternatíva. Később, a II. világháború idején, a platina stratégiai jelentőségű anyaggá vált, ezért az Egyesült Államokban korlátozták a fém ékszeripari felhasználását és a gyémánt felhasználása is jelentősen megcsappant.
1940-1950-es évek
A '40-es és '50-es évek eljegyzési gyűrűi a háborút követő gazdasági és társadalmi változások lenyomatai voltak, ahol a funkcionalitás, a takarékosság és az elegancia egyensúlyára helyezték a hangsúlyt. A háborús években a platina hiánya miatt a sárga arany dominálta az ékszerpiacot, míg a kisebb drágaköveket apró, részletesen kidolgozott motívumokkal – levelekkel, masnikkal, virágokkal és szívekkel – bolondították.
Egyre gyakrabban készült illúziófoglalat, amelyek optikailag nagyobbnak láttatták a fronton, középen elhelyezett követ – ez a megoldás visszafogottabb, mégis látványos összképet eredményezett. Az 1948-ban indított „A diamond is forever” kampány egészen új korszakot nyitott a gyémánt eljegyzési gyűrűk történetében.
Az évtizedekig tartó stratégiai marketing hatására (amelyet a gyémánt időtállóságára hegyeztek ki) a gyémánt eljegyzési gyűrű fogalma végleg összefonódott az örökkévalóság, a szerelem és a luxus eszméjével, miközben az újonnan nyíló afrikai gyémántbányák lehetővé tették a drágakő elérhetőségét. A '50-es évek elején megjelent a modern briliáns csiszolás, amely minden korábbinál ragyogóbb fénytörést idézett elő – ezt azóta is a leggyakrabban alkalmazott gyémántcsiszolási megoldásként tartjuk számon.
Íme a filmtörténelem legikonikusabb eljegyzési gyűrűi
A korszak ékszerdivatját jelentősen befolyásolta Hollywood aranykora és annak ikonikus alakjai. A hangsúlyosabb darabokat halo foglalatban körülölelt színes drágakövek, konvex formák, bombé gyűrűk és rácsos, áttört szerkezetű, magasra emelt drágakőfoglalat jellemezték, míg a baguette csiszolású oldalkövek finom eleganciát kölcsönöztek a klasszikus szoliter foglalatoknak.
1960-1970-es évek
Az 1960-as és 1970-es évek eljegyzési gyűrűi a korszak merész divatját és változó esztétikai irányzatait tükrözték. A ’60-as években újraéledt az Art Deco hatása, amely a geometrikus vonalvezetés és a letisztult, modern elegancia iránti vágyban nyilvánult meg. A szögletes kontúrokból álló Asscher, emerald és bagett csiszolású gyémántokból úgynevezett "végtelen tükörterem" hatású kompozíciókat állítottak össze (például Elizabeth Taylor ikonikus eljegyzési gyűrűjében).
Ezzel párhuzamosan megjelentek a túlméretezett, organikus formák, ahol a sárga arany rücskös, szinte nyers felületei és a természetes drágakövek domináltak – ez az irány pedig abszolút összekapcsolható az aktuális, vezető ékszertrendekkel.
A '70-es években az ékszerek tovább távolodtak a korábbi merev szabályoktól. A halmozott (stacked) gyűrűk és a jegygyűrű–karikagyűrű kombinációk szintén ekkor szöktek be az ékszertrendekbe, valamint a sárgaarany és a rózsaarany is egyre intenzívebben hódított, és letaszította a trónról a fehér nemesfémeket. Divatba kerültek a rétegzett, többszintű foglalatok, például a „ballerina” kompozíció, amelyben egy központi követ trapéz baguette gyémántok sugárszerű elrendezése ölelt körbe.
Emellett megjelentek a csepp-és marquise csiszolású gyémántok, valamint a De Beers tiszta fehér és élénk színekben pomoázó drágakövek után üdítően hatottak a pezsgő-és konyakszín tónusok, amelyek lágy, homogén egységet teremtettek a szintén meleg árnyalatú nemesfémekkel kombinálva.
1980-1990-es évek
Az 1980-as és 1990-es évek eljegyzési gyűrűi élesen eltérő esztétikai irányokat képviseltek. A ’80-as évek a túlzás és a fényűzés időszaka volt: a vastag sárga arany foglalatok, a látványos klasztergyűrűk és a színes központi drágakövek – elsősorban zafírok, rubinok és smaragdok – domináltak az eljegyzési gyűrű piacon. Diana hercegnő ovális briliánsokkal körülölelt Ceylon zafírját a korszak legikonikusabb gyűrűjeként jegyzik – ekkor nemcsak maga a kompozíció, hanem a színes drágakő trend is visszakerült az ékszerpalettákba.
Az 1990-es években ismét a visszafogott elegancia került előtérbe, finomabb geometrikus formák, egyköves foglalatok és letisztult vonalak képében, leváltva a ’80-as évek grandiózus, drámai stílusát. A sárgaarany helyét újra a fehérarany és a platina vette át, az ékszerek formavilága letisztultabbá, már-már egészen minimalistává vált.
Egy egyszerű gyűrűsínre helyezett klasszikus szoliterfoglalat, amely egy alacsony karátszámú brillt tart a „karmaiban” – voilá, már kész is a tökéletes eljegyzési gyűrű. A kecses marquise csiszolású gyémántok különösen a ’90-es évek végén kaptak nagy figyelmet – majd 2024 végén ismét, Selena Gomez eljegyzésével.
2000-2010-es évek
A 2000-es és 2010-es évek eljegyzési gyűrűi tovább folytatták a ’90-es években megkezdett klasszikus és egyszerű csapásirányt, amelyet lágy, romantikus szálakkal fűztek tovább. Az ezredforduló egyik meghatározó trendje a halo foglalat volt: a központi kő körül apró, szikrázó pavé gyémántok sorakoztak, amelyek a gyűrűsín teljes felületén folytatódtak. A 2000-es évek elején a fehérarany és platina dominált, míg a gyémántcsiszolási típusok közül a négyzetes princess cut, valamint ismét az emerald cut és az Asscher cut kerültek előtérbe.
A korszak egyik formatervezési újítása az East-West foglalat volt, amelyben a gyémántot vízszintesen helyezték el a tradicionális függőleges beállítás helyett (amely nagy valószínűség szerint Zendaya eljegyzésével a 2020-as évek ékszertrendjeit is jelentősen befolyásolják majd), valamint a háromköves (trilógia) foglalatok is újra hódítani kezdtek.
A 2010-es években az eljegyzési gyűrűk egyre kecsesebbé és finomabbá váltak. A fókusz a központi gyémántra és a vékony, elegáns gyűrűsínekre került – a legnépszerűbb csiszolás a lágyan ívelt, négyszögletű cushion cut lett, de az ovális és körte csiszolású gyémántok is egyre több figyelemre tettek szert. És persze nem feledkezhetünk meg a rose gold térhódításáról sem, amely mind az eljegyzési, mint a jegygyűrűk terén óriási sikernek örvendett (ez az a tendencia azóta visszaesett, de nem kizárt, hogy a következő két évtizedben ismét visszaszökik az ékszerészek termékpalettájába).
2020-as évek
Az egyedi megrendelések aranykora. Szinte lehetetlen egyetlen vezető trendet meghatározni – az eljegyzési gyűrű lényege sokkal inkább a személyre szabott tulajdonságokban, mintsem egy általános vizuális megjelenésben mutatkozik meg. A Toi Et Moi típusok (két nagyméretű kőből álló kompozíciók) határozottan egyre több ötvösnél bukkannak fel, a hollywoodi eljegyzések pedig kétségkívül óriási befolyást gyakorolnak a piacra.
Klasszikus vonalon ovális, emerald-és radiant csiszolások (gyakran East-West elrendezésben) és tiszta fehér, pezsgőszín, valamint kanárisárga gyémántok uralkodnak, gyakran fenntartóbbnak titutált, laborban előállított alternatívákkal helyettesítve a bányászott követ.
Aktuálisan újrahasznosított fémből készült, organikus, texturált felületek, a színes, szemszínhez igazított (akár szintetikus, akár természetes) kövek és a pecsétgyűrű fazonok sorakoznak a portfóliókban – a portfólió kifejezés pedig ez esetben kimondottan lényeges, hiszen nem egy termékcsaládot vagy árukészletet, hanem a kézművességet, valamint az ékszer egyszeri és megismételhetetlen jellegét hangsúlyozza.
