Örökségből jövő: mit tanulhat a világ az afrikai slow fashion márkáktól?

Afrikában már évtizedek óta virágzik a lokális alapokra épülő, kreativitással és fenntartható szellemiséggel átitatott divatkultúra, amelyre a szcéna nemzetközi szereplői is felfigyeltek. Miből merít az afrikai fenntartható divat, kik a legfőbb képviselői és melyek az érzékeny pontjai?

Helyi gyökerek, globális kitekintés

Afrikában a textilipar egykor virágzott, ám többek között a globalizáció, a fast fashion terjedése és a helyi viszonyok visszavetették a helyi gyártás ütemét. A 2000-es évekre számos üzem bezárt, munkahelyek szűntek meg, és olcsó importtermékek árasztották el a piacot. Ma azonban egyre több márka tér vissza a gyökerekhez, és próbál a slow fashion felé húzni, mintegy mozgalomba foglalva a kis, kézműves, a fenntarthatóságra és a közösségi értékekre hangsúlyt helyező kezdeményezéseket.

Az afrikai slow fashion színtere ugyan még viszonylag kis méretű, de évről évre nő. Egyre többen választják ezeket a brandeket a fast fashion kínálattal szemben, nemcsak az országon és kontinensen belül, de nemzetközi szinten is.

Divat, ami visszaad a Földnek – Mi az a regeneratív textilipar?

A kolonizáció és a kulturális kisajátítás

Az afrikai öltözködési hagyományokat az évszázadokon átívelő történelmi események is formálták. A gyarmatosítás és a misszionáriusok térnyerése nemcsak a vallási és gazdasági struktúrákat, hanem a testhez, meztelenséghez és öltözködéshez való viszonyt is gyökeresen átalakították. Ahol korábban a forróság miatt természetes volt a félmeztelenség, ott hamarosan európai értelemben vett „illemszabályokat” vezettek be – többek közt olyan törvényekkel, amelyek megtiltották a nőknek a köztereken fedetlen felsőtesttel való megjelenést.

Ez nemcsak a testképhez, de a spiritualitáshoz, a női szerepekhez és a közösségi identitáshoz való viszonyt is visszavonhatatlanul átírta. (Manapság a klímakrízis nagymértékben sújtja a kontinenst, ezért egyre több márka egyre nagyobb mértékben veszi figyelembe a hőmérséklet emelkedését a tervezéskor, például Nigériában.)

Az afrikai divatot nem pusztán a globalizáció formálta, hanem a kolonializmus okozta kulturális agresszió is – ennek hatásait pedig még ma is viselik a közösségek. Mégis, az olyan tradicionális textíliák, mint a ghánai kente vagy a mali bogolan, a kulturális büszkeség hagyatékai, miközben új jelentésrétegeket kapnak a kortárs helyi slow fashion révén.

A fenntarthatóságra törekvő koncepciók mellett számos példát láthattunk már arra is, amikor „nyugati” márkák és fogyasztók úgy használják fel a különböző afrikai mintákat, sziluetteket vagy viseleti elemeket, hogy figyelmen kívül hagyják azok történelmi és/vagy spirituális jelentését. Ezt hívják kulturális kisajátításnak, ami nemcsak a kontextust veszi el, de a mögötte álló közösségek láthatóságát is, eltorlaszolva azok előre lépési lehetőségeit.

Kantamanto piac: a körforgásos gazdaság reménye és kihívásai Ghánában

Afrikai márkák mennek szembe a fast fashionnel

Fókuszban a kézművesség és az edukáció: a ghánai Studio 189 Rosario Dawson és Abrima Erwiah közös projektje, amely nemcsak helyi mesterek keze munkáját viszi a nemzetközi kifutókra, de oktatási és képzési programokat is finanszíroz. A márka szorosan együttműködik az Ethical Fashion Initiative-nel, és több száz kézműves számára biztosít tisztességes munkakörülményeket. Hasonló küldetést teljesít a ruandai Indego Africa is, amely nonprofit modellben működik, és női kézműveseket támogat táska- és ékszerkészítő programokkal, miközben technológiai és üzleti képzéseket is kínál.

Tradíció és kortárs design találkozása: Sindiso Khumalo nevét viselő dél-afrikai márka gazdag mintázatú, természetes textíliákkal dolgozik, és textilmaradékok újrahasznosításával is igyekszik csökkenteni a környezetterhelést. A Kahindo kongói tervezője szintén a helyi batik- és wax-technikák újraértelmezéséből építkezik, miközben különféle ösztöndíjakkal támogatja a női alkotók érvényesülését. A Sophie Zinga kollekcióiban szenegáli gyökerű kézi hímzések és a batik technika köszön vissza letisztult, modern megoldásokban.

Fenntartható táskák és kiegészítők bűvöletében: A AAKS élénk színű, kézzel font raffiatáskáit Ghánában készítik. A márka célja nemcsak a kézműves technikák megőrzése, hanem a női munkavállalók támogatása is. A malawi Dorovee kézzel szőtt cipőket és ékszereket készít helyi anyagokból egy társadalmi vállalkozás keretében, a ruandai Mille Collines pedig a hagyományos fonási technikákat hozza újra helyzetbe modern táskák által, bevételeit pedig egészségügyi és oktatási célokra is fordítja.

Az újrahasznosítás úttörői: A szenegáli-mali székhelyű XULY.Bët már a 90-es évek óta újrahasznosított anyagokkal dolgozik – kollekcióiban egyaránt megjelennek régi farmerek és katonai hálózsákok „utódai” is. A nigériai NKWO saját fejlesztésű „Dakala” textilje újrahasznosított farmeranyagból készül, és modern, letisztult szabásvonalakkal ölt testet a ruhadarabokon. A soleRebels etióp márka újrahasznosított gumiabroncsokból készít cipőtalpakat – az alapító, Bethlehem Tilahun Alemu több mint ezer főt foglalkoztat, így a brand a régió gazdasági fejlődésének egyik motorja.