előfizetésem
Hírlevél
Igazi 21. századi mese a garázsból a párizsi divathétig szárnyaló Jacquemus sztorija
A Jacquemus nevét mindenki ismeri. Ez az a francia márka, ami rövid idő alatt a legnagyobb divatházak közé emelkedett a brutálisan jó közösségi médiás kampányai miatt – és akinek táskájából a legtöbb replikát adják el a világon. De vajon, hogy csinálta Simon Porte Jacquemus? Ki ez a tervező, aki 35 éves korára megváltoztatta az egész francia divatot?
Ha a Jacquemus-ra gondolunk, általában azok a kis pink színű táskák jutnak az eszünkbe, amik pár évvel ezelőtt meghódították a divatipart és jelenleg ezekből a táskákból adják el a legtöbb replikát a világon. Még a fast fashion üzletek is csináltak koppintást belőle, annyira menő: a Le Chiquito-ról van szó, arról az avantgárd, modern értelmezésű táskáról, ami 2018-ban teljesen megkérdőjelezte a klasszikus kézitáskák modelljeinek arányát. Hihetetlenül kicsi pakolós felület, extra nagy fogantyúk és pöttöm méret jellemzi, és egy csapásra meghódította a divatrajongók szívét.
Olyan hírességek hordták, mint Kim Kardashian, Lizzo vagy épp Bella Hadid – ám a Jacquemus [zsák-müsz] sokkal többé nőtte ki magát egy szimpla egynyári trendi táskánál. Konkrétan megreformálta az egész francia divatot, pedig a mediterrán hangulatot árasztó, egyszerű darabjai cseppet sem hasonlítanak a legnagyobb divatházak termékeihez. A Dior, a Chanel és a Louis Vuitton mellett egészen eltörpül a Jacquemus divattörténelme, annyira fiatal márka, de ma már abszolút helye van közöttük. Pedig az egész csak egy kis garázsból indult.
Édesanyja tiszteletére
A Jacquemus márkát Simon Porte Jacquemus alapította meg egy dél-franciaországi kisváros apró garázsában. 2009-et írunk ekkor, a tervező 19 éves volt. Egy évvel azelőtt hunyt el szeretett édesanyja, akinek tiszteletére felvette lánykori nevét, a Jacquemust. Mindketten rajongtak a divatért, édesanyja pedig támogatta abban, hogy a divattervező legyen: ezért amikor a fiatal férfi elhatározta, hogy márkát alapít, nem volt kérdés, milyen nevet adjon neki. Bár korábban tanult tervezést és divatmenedzsmentet, nagy tapasztalat nélkül kezdett bele a divatipari munkába, és csak az hajtotta, hogy édesanyját büszkévé tegye.
Nem akart évekig szabászatot és varrást tanulni, ezért inkább a tettek mezejére lépett és rövid időn belül Párizsba utazott. A párizsi divathéten aztán felöltöztette barátait különböző Jacquemus kreációkba: a Vogue Fashion Night Out rendezvényén pedig olyan feltűnést keltettek a darabjai, hogy hamarosan felkérték a divathéten való szereplésre is. Innen már egyenes út vezetett a sikerig, színes, játékos és avantgárd felfogású darabjait ugyanis mindenki szerette.
Így lett Victoria Beckham pophercegnőből stílusnagykövet, majd sikeres divattervező
Egyedi stílusa kifizetődött
Soha nem akarta megváltani a divatvilágot, inkább olyan darabokat akart tervezni, amik menők, egyediek és képviselik a stílusvilágát - később aztán kiderült, hogy mindenki másét is. Amikor ugyanis a modern trendhullám berobbant a 2010-es évek közepén, egyre kevesebben akartak a részletekkel, flitterekkel és csipkés csodákkal foglalkozni, a letisztult, újhullámos ruhák iránt viszont egyre többen érdeklődtek. Mindez ahhoz vezetett, hogy 2012-ben ő lett a legfiatalabb tervező, aki a párizsi divathéten bemutatta a ruháit.
Azt mondták róla: Jacquemus nemcsak tehetséges, hanem övé a jövő. Ez pedig hatalmas motivációt jelentett neki ahhoz, hogy tovább folytassa a munkát. Elképesztő sikersztori ez három év alatt, főleg úgy, hogy mindenféle professzionális tapasztalat nélkül vágott bele a munkába. Az anyagi siker azonban nem jött azonnal, eleinte annyira nem volt nyereséges a Jacquemus, hogy a tervezőnek két évig kellett a Comme des Garçons márkának dolgoznia azért, hogy meg tudjon élni, és, hogy finanszírozni tudja a „hobbiját”: a tervezést, a varrónőket és a bemutatókat.
Azonban a Comme des Garçons-nál tett kitérő sem volt mellékút a számára, itt ismerkedett meg Rick Owens tervezővel, aki először a tanítójává, mentorává, később pedig a jó barátjává vált. Többek között ő javasolta Jacquemus-nak azt is, hogy
ne azt tervezzen, amit szeretne, hanem azt, amit tud.
A még mindig nagyon fiatal, földműves családból származó dizájnernek ugyanis nem volt pénze több méteres selymekre, tüllanyagokra, sem drága francia csipkékre. Fogta magát, és egyszerű munkaruha-anyagokból tervezett ruhákat. Szolid, letisztult és részleteket teljesen mellőző kreációit eleinte nemcsak a modern trendhullámnak, hanem a szükségnek is köszönhetőek voltak. Úgy, ahogyan a legelső tervezéseit is a zseniális marketingötletével vitte be a párizsi köztudatba, úgy a további kollekcióit is különböző fogásokkal népszerűsítette – ez is hozzátartozik a nagy Jacquemus-titokhoz.
Gerillamarketing a javából
Barátaival például sorra járták a párizsi divathetek bemutatóit kartontáblákra firkantott „Jacquemus-t akarjuk!” szlogenekkel, amiket persze mindenki látott: sztárok, celebek, tervezők, modellek és a tévé is. Csakhamar elterjedt a köztudatban márka neve, a közösségimédia-platformok növekvő befolyását kihasználva pedig olyan divatkampányokat gondolt ki, amelyek korábban senkinek a fejéből nem pattantak ki.
Ötvözte az élelmiszerek látványát a divattal - pirított kenyérbe égette, vajtömbökbe és görögdinnyébe karcolta a brand logóját, majd azt fotóztatta le az utcán. Drága stúdiók kibérlése helyett a dél-franciaországi utcákon, a piacokon és a mindennapi emberek között lőtte a kampányképeit a kollekcióihoz. Aztán jött a nagy kalap ötlete. Miután 2015-ben megkapta a nagy francia divatdíjat, az LVMH nemzetközi divattervezői verseny különdíját, a ruhák mellé elkezdett lábbelik és különböző kiegészítőket is tervezni. Az egyik ilyen egy gigantikus szalmakalap volt, a „Le (Grand Chapeau) Bomba”, ahogyan mindenki hívta, és teljesen taccsra vágta vele az egész divatvilágot.
Senki sem értette, hogy miért akar egy olyan gigantikus karimájú kalapot tervezni, ami (elvileg) teljesen képtelen az árbevétel növelésére, és lehetetlen eladni. Jacquemus azonban a virális pillanatok megalkotására akarta építeni a márkáját, és ez be is jött neki. Szalmakalapja hiába súrolta a hordhatatlan kategóriát, a „le chic” mindenkit elvarázsolt. Az Instagramot elárasztották a szupernagy kalapot hordó sztárok képei: Bella Hadid és Emily Ratajkowski, Rihanna, Julia Roberts, Dua Lipa, Ariana Grande és Jessica Chastain is pózolt a fejfedővel.
Ezek után, a divatlapok szinte összes kiadása is címlapra tette azt, melynek köszönhetően nemzetközi elismertségre tett szert a márka. Végre nem kellett más márkának dolgoznia a tervezőnek, Simonnak azért, hogy valamerre haladjon a saját márkája. Elkezdetett cipőket, férfiruhákat és táskákat is alkotni – ez utóbbi volt a nagy vágya. Mikor aztán 2017-ben képbe jött a „Le Sac Rond” táska a nagy, kerek fogantyúival, majd a „Le Chiquito” és a valamivel visszafogottabb mása, a „Le Bambino” retikül, már mindenki ismerte a Jacquemus nevet.
Ha New York divat lenne: így vitte sikerre Donna Karan a DKNY-et
Senki sem csinál olyan szép divatbemutatókat, mint ő
Aztán jött a pandémia. A koronavírus kezdetekor ünnepelte a márka a 10. évfordulóját egy csodálatos, dél-franciaországi levendulamezőn rendezett divatbemutatóval, amire száz csak vendég, a száz legfontosabb érkezett. A show csodás volt, utána pedig még egy tucat különleges divatbemutatót rendezett, el is nevezték a kifutók királyának. A palotakertekben, a búzamezőkön, egy hawaii homokos tengerparton, az Alpok hegységebein, egy modern villa rooftopján, valamint a versailles-i palotában megrendezésre kerülő show-k fotói bejárták az egész világot.
Többek között ezért is kérte fel őt a Nike egy közös kollekció megtervezésére, ami tényleg a végső löketet jelentette a világhírnévhez. Közben Simon megkapta az egyik legmagasabb divatkitüntetést, a Couture Council-díjat. A díj átvétele után az amerikai Vogue legendás főszerkesztője, Anna Wintour is méltatta a tervező vállalkozói szellemét és a kultikussá vált kiegészítőkhöz való érzékét, ami már önmagában is hatalmas elismerés.
Most ott tartunk, hogy a szebbnél szebb új táskák (Le Calino, Le Bambimou, Le Salon, Le Valérie) piacra dobása mellett egy szépségápolási vonallal is készül a márka, melyet a L’Oréal Paris szépségipari csoport fog felügyelni és legyártani, feltehetőleg két éven belül. Nem semmi eredmények ezek egy olyan független francia divatmárkától, ami a semmiből, nulla tőkeinjekcióból indult, ma már pedig több, mint 250 ember foglalkoztat. Olyan sikersztorija van a Jacquemus-nak, ami csak keveseknek – főleg a XXI. században, amikor a pénzügyi válságok egymás után döntik össze az előkelő divatházakat.
