„Az egyedi kisugárzás és jó hozzáállás sokkal messzebbre visz, mint pusztán a külső”

Míg a kilencvenes években a modellkarrier beindításához egy ütős portfólió és egy nagy adag ambíció – kis túlzással – elég volt, ma már alaposan átgondolt közösségi jelenlétet, énmárkát és akár társadalmi kiállást is megkövetel. Annelise Arieli, a FACE modellügynökség alapítója és egykori modell, testközelből tapasztalta meg ezt az evolúciót, és ma már azon dolgozik, hogy a jövő generációi emberibb, biztonságosabb és támogatóbb közegben építhessék modellkarrierjüket.

Interjúnkban a változásokról, az iparág kihívásairól, a mentális egészség fontosságáról és arról is kérdeztük, hogy hogyan válhat valaki többé, mint egy „szép reklámarc”.

Hogyan kerültél kapcsolatba a modellszakmával, és minek hatására maradtál benne?

A kilencvenes években kezdtem modellkedni Izraelben. Akkoriban teljesen más világ volt: nem létezett közösségi média, minden a személyes jelenléten, a fizikai portfólión és a kapcsolatokon múlt. Leginkább a szakma kreatív oldala vonzott, az utazás, és az, hogy valami vizuálisan erőteljes, inspiráló dolog részese lehettem. A modellkedés lehetőséget adott arra, hogy egyszerre fedezzem fel a világot és önmagamat.

Milyen volt akkoriban elindítani egy modellkarriert? Tudatos építkezés volt, vagy inkább sodródtál az eseményekkel?

Kezdetben egyértelműen inkább csak sodródtam az eseményekkel. Az ember nem gondolta túl, egyszerűen ment az új lehetőségek után. De ahogy tapasztalatot szereztem és elkezdtem utazni, egyre tudatosabban tudtam irányítani a karrieremet és meghúzni a saját határaimat.

Vége a csendes luxusnak, a divat hangosabban kiabál, mint valaha

Hogyan nézett ki egy tipikus casting vagy fotózás akkoriban? Milyen elvárások voltak a modellekkel szemben a külső megjelenés vagy a személyiség, attitűd terén?

A castingok nagyon közvetlenül zajlottak. Egyszerűen csak megjelentél, bemutattad a portfóliódat, és pár másodperced volt arra, hogy jó benyomást kelts – az egész gyors és gyakran ijesztő élmény volt. A fotózások hosszúra nyúltak, intenzív koncentrációt igényeltek, de megérte. Mindez a folyamat szerves részét képezte, és megtanított a kitartásra.

Az elvárások nagyon szigorúak voltak, főként külsőleg: vékonynak, magasnak és kifinomultnak kellett lenned, a háttérben viszont az számított, hogy fegyelmezett, profi és rugalmas légy. Sokkal kevesebb teret kapott egy modell valódi egyénisége, mint manapság.

Milyen szerepet töltöttek be az ügynökségek akkoriban, és hogyan támogatták a modelleket a karrierjük során?

Az ügynökségeknek elengedhetetlen szerepük volt, főleg az internet előtti korszakban. Ők szervezték a munkákat, intézték a logisztikát, és gyakran a modell egész szakmai életét menedzselték. Visszatekintve azt mondhatom, hogy bár az ügynökségem sok lehetőséget nyújtott,

érzelmi és mentális támogatást ritkán kaptam, ez a hiányérzet pedig megmaradt bennem.

Amikor Magyarországra költöztem és megalapítottam a saját ügynökségemet, az egyik fő motivációm az volt, hogy ezt másképp csináljam. Hogy egy olyan ügynökséget építsek, ahol a modellek nemcsak fizikailag és szakmailag, hanem mentálisan és érzelmileg is támogatva érezzék magukat. Szerettem volna, hogy biztonságban, megbecsülve és a karrierjük egésze alatt támogatva dolgozhassanak.

Meglátásod szerint hogyan változtatta meg a social media a modellkedést? Mennyire vált fontossá az énmárka a modellek számára?

A közösségi média teljesen átalakította a modellvilágot. Régen a modellek inkább „néma vásznak” voltak, ma saját énmárkát képviselnek. Nem elég jól kinézni: saját hang, történet és személyiség is kell, amivel rezonálni tud a közönség. A személyes márka kulcsfontosságú, mert az ügyfelek olyan modelleket keresnek, akik értékeket, életstílust képviselnek, és biztos követőbázisuk van. Ez egyrészt felszabadító, másrészt megterhelő is, ugyanis állandó jelenlétet és érzelmi stabilitást igényel.

Lehetetlen egyféle hangból gyönyörű muzsikát komponálni; szükség van a sokféleségre

Ma már szinte bárkiből lehet „modell”. Szerinted milyen hatással van ez az iparágra és a szakmai mércére?

Ez a változás teret nyitott a diverzitásnak és szabad önkifejezésnek, ami fantasztikus, de közben elmosódott a határ a valódi szakmai modellkedés és a fotogén vagy népszerű online jelenlét között.

Az igazi modellkedéshez fegyelem, kitűnő alkalmazkodási képesség és profizmus kell – ezek nem mindig láthatók a közösségi médiában. Az ügynökségeknek most jóval keményebben kell dolgozniuk, hogy edukálják az ügyfeleket és a feltörekvő modelleket erről a különbségről.

A body positivity mozgalmak ma már jóval nagyobb figyelmet kapnak, mégis, a kifutókon és kampányokban továbbra is ritkán látunk valóban széleskörű testképreprezentációt. Szerinted mi az oka ennek és hogyan lehetne ebben előre lépni?

Igen, sok szó esik a befogadásról, de kevés a valódi lépés. A legtöbb márka még mindig fél kockázatot vállalni, vagy túllépni a látszatreprezentáción.