Kultúrák összevarrása – magyar hímzések japán kimonókon Pór Andrea kezei nyomán

Pór Andrea néhány évvel ezelőtt költözött Kiotóba, ahol azóta nemcsak egy japán cégnél dolgozik HR-esként, de idegenvezetőként is tevékenykedik, szabadidejében pedig különleges szenvedélyének hódol: használt kimonókat gyűjt és magyaros hímzésekkel díszíti azokat. Miért pont secondhand kimonók és miért pont hímzés? Na, és milyen az élet Kiotóban? Többek között ezekről is kérdeztem Andreát.

Hogyan kerültél Japánba és mit csinálsz kint pontosan?

2019 tavaszán jutottam ki. Állami ösztöndíjas voltam és a mesterképzést szerettem volna Japánban befejezni. Nemzetközi kapcsolatokon végeztem, és diploma után elhelyezkedtem egy japán cégnél (Suzuki). Azóta már munkát váltottam, most egy japán IT cégnél vagyok HR-es, onboardinggal foglalkozom. Másodállásban pedig idegenvezető vagyok Kiotóban és a környező városokban. Nem titok, hogy az idegenvezetést sokkal jobban szeretem, mint a HR-eskedést.

És mindezek mellett van egy szenvedélyed is, a kimonóhímzés…

A kimonók rögtön megfogtak a kijövetelem után. Először üzletekben, múzeumokban találkoztam velük, és rögtön beléjük szerettem. Persze, kezdetben csak nézegettem őket, nem is gondoltam arra, hogy vegyek vagy hordjak is kimonót. Kiotóban minden hónapban szokott lenni piac, és ott futottam bele használt, kicsit gyűrött, néhol esetleg foltos, de még gyönyörű kimonókba, amiket olcsón kínáltak. Vettem egy-két darabot, csak úgy dekorációnak.

Később találtam ugyanúgy piacon haorit, ez a kimonó felett viselt kardigán jellegű darab. Ezt már hordtam is, és rá kb. fél évre jött az ötlet, hogy mi lenne, ha a térd alatt foltos kimonókat levágnám haori méretre és szoknyával viselném? Azóta szinte minden nap ilyen módon hordom a kimonóimat, azóta több mint száz ilyen darabom van. Tavaly elhatároztam, hogy megtanulom rendesen felvenni és hordani a kimonókat, amolyan hivatalos módon. Az a fajta viselési mód sokkal komplikáltabb, nehezebb benne mozogni, úgyhogy inkább csak hétvégente mászkálok így.

Mérő László: „A mesterséges intelligencia mindent elintéz helyettünk – és ez veszélyesebb, mint hinnénk”

Említetted, hogy secondhand kimonókat szoktál vásárolni a piacon, jó áron. Hogyan lehetséges, hogy egy-egy tradicionális darabhoz ilyen könnyen és olcsón hozzá lehet jutni?

Újonnan venni egy kimonót a hozzá szükséges kb. tíz másik kiegészítővel, mint az obi (övszerű darab – a szerk.), a dzsuban (a kimonó alatt hordott kimonó, ami kell lennie minimum még egy rétegnek – a szerk.) egy vagyonba kerülne. Nagyjából félmillió forinttól kezdődnek az új fazonok. Viszont használtat akár két-háromezer jenért, vagyis úgy tízezer forintért lehet venni. Vannak használt kimonókra specializálódott üzletek, a piacokon is árulják őket, sőt, online is lehet venni secondhand variációkat.

Két oka van annak, amiért ilyen könnyen és olcsón lehet hozzájuk jutni. Egyrészt a fiatalok már nem igazán hordanak kimonót, esetleg kétszer-háromszor az életük folyamán. Két generációval korábban viszont még viszonylag gyakran viselték ezeket a ruhadarabokat. Hagyaték kimonókat is lehet találni – a japánoknak az örökölt darabokra sokszor nincs szükségük.

Másrészt a legtöbb kimonó selyem, így ezeket nem lehet mosni, ezért, ha egyszer bekoszolódtak, vagy a magas páratartalom miatt bepenészedtek, akkor azoknak annyi. (Van persze pamut kimonó is, például a yukata, a nyári kimonó vagy a hétköznapi gyapjú változat). A selyem változatokat is lehet tisztítani speciális kimonótisztító szalonok segítségével. Ott szétszedik a varrást, feltekerik egy nagy gőzhengerre az anyagot, kitisztítják, majd a legvégén újra összevarrják. Így nem megy össze, nem veszti el a selyem a ragyogását, nem folyik el a festék stb. Ez az eljárás azonban nagyon drága.

Olyan kimonót pedig természetesen nem illik hordani, amin valami kosz vagy folt van, tehát marad a drága tisztíttatás, vagy kuka. Ezeket a darabokat szokták olcsón árulni másodkézből, de egyébként gyakran bele lehet futni szinte új állapotú kimonókba is az ilyen vásárokon. Szinte minden nagyobb városban lehet találni secondhand kimonó boltot, ez egyáltalán nem ritkaság.

Milyen típusú kimonókkal dolgozol főleg, és miért pont ezekkel?

Nem csak kimonókra, hanem a hozzájuk tartozó különböző apró-cseprő kiegészítőkre is hímzek. A kimonó valójában egy összefoglaló kifejezés, kb. annyit jelent, hogy ruha, amit hordunk. Ezen belül van hétköznapi (komon), formális (houmongi), nagyon formális (tomesode), olyan, amit hivatalosan csak a hajadonok viselhetnek (furisode), és a már említett nyári egyszerű darab (yukata) és a többi.

A kimonót, mivel legtöbb esetben selyemből van, nem lehet mosni, így alá rengeteg réteget szoktak felvenni, minimum kettőt. A közvetlenül kimonó alatt hordott réteget úgy kell hordani, hogy a nyaknál, mint egy gallér, kilátszódjon néhány centit (haneri). Ezekre szoktam még hímezni, vagy a japán kimonópapucs szalagjára, és így tovább.

Honnan jött a magyaros hímzés ötlete?

A covid előtt kicsivel jöttem ki Japánba, és a teljes mesterképzést a vírus alatt csináltam, nyári szünetben sem tudtam hazamenni Magyarországra. Kicsit honvágyam lett. Kezdett hiányozni valami igazán magyaros. Ekkor olvastam egy újságcikket, hogy a tokiói olimpiára a japán államnak volt egy olyan projektje, hogy a résztvevő országokat képviselő kimonókat készíttet, mindegyiket nagy tudású szakemberek segítségével. Így született egy Magyarországot képviselő kimonó is, amire a Parlament, a Hunyadi vár és a többi szimbólum mellett kalocsai hímzésminta is került.

Ez nagyon megtetszett nekem. Mivel ebből a kimonóból csak egyetlen egy van a világon, és valószínűleg soha életemben nem fogom látni élőben, mert annyira speciális helyzetekben kerül csak elő (nagykövetség ünnepségén), ezért eldöntöttem: ha a festés részét nem is tudom utánozni, a hímzés részét megpróbálom. Tehát

az olimpiai magyar kimonó volt a fő inspirációm.

Milyen mintákkal dolgozol leggyakrabban?

Én személy szerint három tájegység hímzését kedvelem: kalocsai, matyó és furtai. A mintákat nem én rajzolom szabadkézzel, hanem a múzeumokban, tájházakban fényképezetteket montázsolom össze úgy, hogy jó helyre kerüljenek a jó méretű minták. Például egy abroszterítő sarokhímzéséből és egy párnahuzat hímzéséből kiveszek néhány motívumot, összerakom, és úgy születik meg maga a montázs.

Az ikigai nyomában: a boldogság japán titka

Ha jól tudom, korábban a mintáknak, színeknek nagy jelentősége volt a kimonókon. Mennyire „zavar be” egy-egy magyaros hímzés ezekbe?

Igen, bizonyos mintáknak van jelentésük manapság is a kimonókon, például a teknős a hosszú életet, a daru a hosszú házasságot szimbolizálja. A minták inkább az évszakhoz illő motívumokat jelentik, nem annyira a jelentésük a fontos. Az 1920–30-as években elkezdtek Japánba beáramlani a nyugati mesék - mint például a Hamupipőke -, és ekkor divat lett, hogy a kimonókra nyugati várakat festettek, hímeztek.

Spirituális jelentőségű mintákat csak az esküvői kimonókra rajzoltak, hímeztek, a többi esetében inkább a divat határozza meg a mintákat. A színek szabályai pedig hasonlóak a magyarországi szokásokhoz: minél idősebb valaki, annál sötétebb színeket visel.

Mit látsz, Japánban milyen szerepe van napjainkban a tradicionális viseleteknek, technikáknak?

Sajnos kihalófélben vannak. A gépesítés mindig olcsóbb, és egyre kevesebb ember értékeli az emberek szaktudását, a kézzel készült dolgokat. Egyre kevesebbszer hordanak kimonót a japánok, inkább csak életük különböző fordulópontjain. Például a gyerekek a 3-5-7 éves korukig szentélylátogatás során (shichigosan), a huszadik életévük betöltésének ünnepén, amit általában a városházán tartanak, és az esküvőjükön. Ezekre az alkalmakra a legtöbbjük csak kölcsönzi a kimonót.

Egyébként a covid után nagyon felkapott lett a kimonóbérlés a turistahelyeken. A japánok is be szoktak öltözni, de inkább a külföldiek kölcsönöznek néhány órára. A népszerű látványosságoknál rengeteg kimonós ázsiai embert lehet látni – ők első ránézésre japánoknak tűnnek, de általában inkább igazából a környező ázsiai országokból idelátogató turisták beöltözve. Ezek legtöbbször poliészter kimonók, így moshatóak, nem selyemből készült darabok.

Mesélj egy kicsit Kiotóról, milyen a város a te szemszögedből?

Kiotó egy nagyon élhető város, kb. másfél millióan lakják, biciklivel is lehet közlekedni. A világörökségek környékén persze mindig nagy a tömeg, de hacsak nem idegenvezetek arrafelé, akkor nem járok azokon a részeken, így nem zavar vagy akadályoz. Metróvonala csak kettő van, nem tudnak újat kialakítani, mert akárhol ásnának fel, több éves régészeti kutatásokat kellene végezniük, hiszen nagyjából 1100 évig ez volt a főváros, 794–től 1868-ig.