előfizetésem
Hírlevél
Tudtad, hogy a nőiesség szimbólumát egykor kizárólag a férfiak hordták?
Férfiak viseletéből vált a nőiesség szimbólumává a magassarkú cipő, melyből ma már annyiféle szín és fazon létezik, hogy felsorolni sem lehet. A Magyarország legszebb cipőit tervező Vágó Réka segítségével jártunk utána, mi a magassarkú cipők titka.
Sok lábbeli vált már ikonikussá az évek során – legyen szó sneakerekről, tornacipőről vagy éppen a Tisza-cipőről – abban azonban megegyezhetünk, hogy a magassarkúnak olyan varázsa van, ami semmilyen más lábbelinek nincs. Szebbé, formásabbá teszi a lábakat, esztétikusabbá a megjelenést, mindenhez megy, mindent elegánsabbá tesz, a nők pedig rajonganak érte. Nemhiába vált a nőiesség szimbólumává az 1950-es években, de azt kevesen tudják, hogy nem ekkor bukkant fel az első magassarkú a világon, hanem sokkal korábban.
Nézzünk is bele a cipők evolúciójába, idézzük fel az első történelmet író darabokat és tekintsünk egy kicsit a jövőbe a folyamatosan megújuló, de mindig izgalmas cipőipar világába Vágó Réka cipőtervező segítségével.
Meglepő: eredetileg a férfiak hordták
Az első jelenleg is ismert cipő kb. 5500 évvel ezelőttről származik, Örményországban találtak rá a régészek. Egyetlen darab marhabőrből készült, melyet elöl és hátul is varrások szegélyeztek: állítólag azért volt rá szükség, hogy a hosszú gyalogláskor védje a lábat hidegtől, az egyenetlen talajtól, valamint a szúrós növényzettől. A magassarkút sokkal később, a 10. századi Perzsiában fedezték fel, de akkor is használati tárgyként, nem pedig díszes topánként tekintettek rá.
Kezdjük ott, hogy nem is a nők, hanem a férfiak hordták, egyszerűen praktikai okokból. A katonáknak a lovagláshoz olyan cipőre volt szükségük, ami megakadt a nyeregben, a magassarkú pedig ilyen volt. Kitalálták, hogy megemelik a cipő hátsó részét, amit kengyelbe tudnak fogni, a plusz extra centikkel pedig erősen meg tudják „karcolni” (lényegében tehát irányítani) a lovakat. Innen ered maga a cowboy-csizma is.
A cowboyimidzs kulturális jelentései a Disney-hősöktől a Hadid-klánig
Évszázadokon át csak ezért használták a magassarkú cipőket, végül a kereskedelem beindulásával a XVI. században Európába is eljutott a megemelt sarokkal rendelkező lábbeli ötlete – a nyugati arisztokraták pedig imádták ezt a fajta a cipőt. A nemesek azonban nem praktikus, hanem esztétikai okokból rajongtak a cipőért. Elsősorban a magasságuk megemelésére használták őket, mert úgy tartották, hogy minél magasabb egy férfi, annál feljebb való és annál rangosabb a többieknél.
Kiváló példa erre XIV. Lajos király esete, akit gyakran örökítettek meg a festményeken 10-12 centis magassarkúkban. Ő annyira érzékeny volt a lábbelijére, hogy elrendelte: csak ő és a legszűkebb nemesi köre hordhat piros színű magassarkút – így lényegében csak meg kellett nézni a férfiak cipőjének színét és már lehetett is tudni, ki mennyire jómódú. A piros sarok szimbolikus volt: azt hivatott mutatni, hogy viselője elég gazdag ahhoz, hogy ne mocskolja azt be sárral, de elég erős ahhoz, hogy ellenségei vérén is áttaposson – nem látszana az ugyanis meg a cipőjén.
A XVII. században aztán egyre több nő kezdett el magassarkút viselni; végül ahogy az lenni szokott, az alacsonyabb társadalmi rétegekhez is eljutott ez a fajta cipő. Ekkor a gazdagok kitalálták, hogy még magasabb sarkakat akarnak, ezért hamarosan már párhuzamot lehetett vonni a cipősarok magasságával és a jövedelem mértékével kapcsolatban.
Minél magasabb volt a sarok, annál gazdagabb volt a cipő tulajdonosa
A magas sarkakat a rá nehezedő súly miatt meg kellett erősíteni, ezért a férfiak egyre vastagabb, már-már platformszerű változatokat, a nők pedig vékonyabb sarkú darabokat kezdtek el viselni. Végül Napóleon betiltotta a lábbeli viselését a férfiaknak, akik eljutottak arra a pontra, hogy már egyáltalán nem is akartak a nőkhöz hasonló cipőt viselni. A férfi magassarkúk szépen fokozatosan bekerültek a süllyesztőbe: a XVIII. században például már kifejezetten megvetették azt a férfit, aki ilyen cipőben jelent meg.
Ezzel egy időben a harisnyáról, a színes cipőkről, a palástoktól és a díszes ruhákról is elkezdtek lemondani a férfiak. A saras, macskaköves utcákon a nőknek is kész életveszély volt magas sarkakon járni, ezért kis ideig ők is mellőzték ezt a viseletet, ám a XIX. századi varrógépek megjelenésével tömegével kezdték el gyártani őket. Először a ma csak cicasarkúként hívott cipők lettek népszerűek, később az öt-hat centis sarkok lettek trendik. Az I. világháború idején aztán megint visszaszorult a termelésük, inkább a strapabíró platform, valamint a parafa és a fa talpú cipők voltak népszerűnek.
Andy Warhol és a Gyémántporos Cipellők
A háború utáni években az egyszerű, fekete, fehér és barna magassarkúk maradtak fent – azokból is főleg azok, amikhez kevés anyag kellett, ezért a lábujjnál nyitottakat, valamint a vékony bokapánttal rendelkezőket kezdték el hordani a nők. A II. világháború idején kezdtek el népszerűek lenni az óriási sarkakkal rendelkező pin-up cipők. Ezzel eljutott arra a pontra a cipőkészítés, hogy a cipészek már nem a funkciót, sokkal inkább a dizájnt és a divatot helyezték előtérbe a kényelemmel szemben.
Ekkor lett a nőiesség és a női szexualitás szimbóluma a tűsarkú, az a cipő, amit ma is annyira szeretünk hordani. A férfiak gardróbjába ezek után már nemigen tért vissza a cipő, néhány kivétellel: a 60-as és 70-es években, amikor a Beatles divatba hozta a magasított sarkú Chelsea csizmákat, újra népszerű lett a viselése, később pedig a nemsemleges divat úttörőin - Prince-en, Bowie-n, Freddie Mercury-n és Michael Jacksonon - lehetett magassarkút látni. A 90-es években azok a férfiak hordták, akik a rock’n’roll-t képviselték (pl. Mötley Crue, Lenny Kravitz), azóta pedig a divatdiktáló, gendersemleges öltözködés képviselőin (Harry Styles, Jared Leto, Billy Porter) lehet magassarkút látni – kifejezetten férfi magassarkú kategória azonban azóta sem létezik.
A nőiesség szimbóluma
A történelem során tehát sok férfi hordta (és a bátrabbak azóta is fel-felveszik) a magassarkút, de a hétköznapokban nem ez a jellemző. Ma már kifejezetten nőies cipő lett belőle, amit gyakran hívnak a nőies öltözködés egyik jelképének is. Így gondolja ezt Vágó Réka is, aki szerint a megfelelő öltözékkel bárki hordani tudja.
„A magassarkú cipő varázslat! Megváltoztatja a tartást és a viselkedést is – nem véletlenül hordták a viselettörténet során királyok, előkelő férfiak. Magasabbá, előkelőbbé teszi az alakot, tiszteletet parancsol, valamint széppé varázsolja, nyújtja a lábat. A jól megválasztott magassarkú magabiztosságot, erőt és nőiességet ad a viselőjének, aki aztán ezt sugározza kifelé is. Persze, a képlethez az is hozzátartozik, hogy meg kell benne tanulni járni, mert csak így éri el a kívánt hatást” – mondja.
Melegh Anna cipőtervező igent mond a fenntartható divatra
Szerinte az elmúlt években funkcionalitás és praktikum híján sokat csökkent a magas sarkak iránti kereslet, de a trendek mindig tesznek róla, hogy a magassarkú valamilyen formában mindig jelen legyenek a divatban. „A divatiparban sokszor platformmal érik el a sarokmagasság megtartását, vagy éppen törpe tűsarkúra váltanak a nők. Úgy gondolom, hogy a jövőben formailag mindent ki fognak próbálni a tervezők azért, hogy a legváltozatosabb magassarkúkat alkothassanak; de én azt remélem, hogy a minőség mindig előtérben lesz náluk.
Bár stílusban a sneakerek világát éljük, azt hiszem, hogy hamarosan újra előtérbe fognak kerülni a klasszikus cipők – ráadásul olyan kényelmes belső kialakítással, mint amiket a sportcipőknél is megszokhattunk. És akkor a magassarkú örökre velünk marad, az biztos.”
