előfizetésem
Hírlevél
Botránytól a mainstream felé: így lett olyan népszerű a nemsemleges divat
Míg régen botrányt okozott, ha egy nő szmokingot vagy egy férfi szoknyát vett fel, manapság már halványulóban van a nemek közötti divatkorlát. Folyamatosan szabadulnak fel az identitás besorolású stíluskorlátok, ami miatt a nemsemleges (és az unisex) divat egyre nagyobb népszerűségnek örvend világszerte.
A divat mindig is a társadalmi normák és a folyamatosan fejlődő, szabad értékek tükre volt: ahogyan pedig a nemi identitásról és a befogadásról szóló párbeszédek is haladnak előre, úgy a divattal alkotott elképzelések is változnak. 1966-ban Yves Saint-Laurent divattervező bemutatta az első nők számára készített öltönydizájnt, a ’Le Smoking’-ot. Ez volt a nemsemleges divat első lépése.
Azóta sok minden változott: eltűnőben van a nemspecifikus ruhatár, a férfiak és a nők öltözékei (a méretezési különbségek és a testspecifikus darabok, pl. melltartók kivételével) pedig szinte ugyanazok. A XXI. század divatkínálatára tekintve kijelenthetjük, hogy a nemek közötti öltözködésben már nincs (vagy ha igen, csak nagyon kevés) a különbség. A korábban „lányosnak” titulált színek könnyedén elférnek a férfiak gardróbjában, ahogyan a virágos minták és a csillogó, flitteres anyagok is, de a nők is egyre több olyan ruhadarabot tudnak viselni, ami régebben csak a férfiak kiváltsága volt. Most bemutatjuk, hogyan alakult ki az unisex stílus és mire számíthatunk a jövő nemsemleges divatjától!
A nemsemlegességre irányuló törekvések elég régen jelentek meg a divatiparban
Nincs száz éve annak, hogy a modern divat megjelent a világon. Bár előtte is voltak divattörekvések, a ruhák a XX. század előtt amolyan praktikai szerepet töltöttek be; inkább használati cikként tekintettek rájuk, mintsem esztétikai termékekként vagy önkifejező eszközökként. Persze, voltak olyan uralkodók, akik mindennél többre tartották a megjelenésüket (pl. Napóleon vagy Marie-Antoinette francia királyné) és az arisztokraták is szerettek szép ruhákban járni, de az általános közvélemény az volt, hogy a ruha egy használati cikk, amit azért hordunk, hogy eltakarjuk a testünket – nem másért.
Tudtad, hogy a nőiesség szimbólumát egykor kizárólag a férfiak hordták?
Ezt egészen az 1920-as évekig így gondolták az emberek, amikor Coco Chanel megnyitotta az első boltját, ahol hirtelen menő lett divatozni és csinos, stílusos ruhákban járni. Sőt, még nadrágot viselni is! Ugyanis ő volt az a tervező, aki először kezdett el nadrágokat tervezni a nőknek. Ennek ellenére évtizedeken át kinézték azokat a nőket, akik hivatalos alkalmakra nadrágokban jelentek meg, de egyáltalán, már az is nagy dolognak számított, hogy a nőknek van opciójuk a nadrágok viselésére.
Később Elsa Schiaparelli volt az, ki 1929-ben megtervezte a nőknek addig kifejezetten férfi ruhadarabnak számító belebújós pulcsit, vagyis a pulóvert. Kötött, masnis dizájnban képzelte ezt el, az érdeklődés pedig hatalmas volt iránta, főként azért, mert addig a női nadrág megtervezésén kívül alig akadt olyan ruhadarab, ami elmosta volna a nemek közötti különbségeket. A második világháború után aztán Bonnie Cashin érte el azt, hogy a csizmára női és férfi divatkellékként tekintsenek az emberek, ne csak egy háborús uniformisra, Claire McCardell pedig bevezette az első női sportruházatokat, melyek addig szintén csak a férfiak kiváltságai voltak.
Az 1950-es években Cristóbal Balenciaga gondolt egy nagyot és eltávolította a ruhákról a női derékvonalat, valamint megszélesítette a vállrészt, ami szintén nagy előrelépés volt a nemi identitás közötti határok elmosásában. A konzervatív szabásvonalak azonban mindaddig alapvetőnek számítottak, amíg a Yves Saint-Laurent 1966-ban meg nem tervezte az első női fekete szmokingot – ekkor tudatosult az emberekben először, hogy a nők is tudnak férfias ruhákat viselni. Ennek a fordítottjáról azonban nem volt mindenki meggyőződve.
Elton John, Bowie, Prince – a nemsemleges divat első nagykövetei
A sztárvilágban David Bowie volt az első, aki az addig tipikusan nőiesnek hívott színeket és mintákat, valamint mély kivágásokat és magassarkú cipőket viselni kezdte – talán nem meglepő, de ez nagy felháborodást keltett a ’60-as, ’70-es években. A botrány viszont nem zavarta Elton Johnt, aki csatlakozott az unisex divat forradalmához. Platformcipőkkel, és nagy, színes, túlméretezett napszemüvegekkel, flitterekkel és tollakkal párosította az igencsak jellegzetes ruháit, stílusának felvállalása pedig nemcsak az akkori trendeket, hanem a mostaniakat is nagyban befolyásolja (remek példa erre Harry Styles ruhatára).
A ’80-as évek inspiráló énekesei, így a Queen frontembere, Freddie Mercury és Prince is feljebb emelte az unisex divatot: rózsaszín boákat, az átlátszó, gyöngyös felsőket, flitteres kezeslábasokat, piros leggingseket és virágmintás nadrágokat is felvettek a koncertjeiken, ami nagy bátorság volt. Azt azonban ne felejtsük el, hogy mindez a showbizniszben történt, a színpadon, ahol a show kedvéért, ha nem is bármit, azért jó sok mindent meg lehetett tenni. A hétköznapi életben ekkor még nem történtek nagy változások e téren.
A ’80-as években Rei Kawakubo és Yohji Yamamoto a magassarkú helyett lapos sarkú cipőben, lezseren, smink és frizura nélkül küldték kifutóra a modelljeiket, akik egyből feminizmus jelképévé váltak. „Néha eltűnődöm azon, ki döntötte el, hogy a férfi és a női divatnak másnak kell lennie. Aztán arra jutok, hogy valószínűleg a férfiak döntöttek így” – nyilatkozta 1983-ban Yamamoto a The New York Times-nak.
Ez rádöbbentette a nőket arra, hogy nem feltétlenül kell több kiló sminket, szoros, derékre simuló ruhát és tűsarkút viselniük ahhoz, hogy trendik legyenek, amit a brit divattervező, Vivienne Westwood is támogatott. Ő olyan provokatív, punk ruhákat mutatott be, hogy az addig hagyományos „nőies” női divat egy teljesen más irányba terelődött. A női divat nemsemlegessé tételében Madonna is sokat segédkezett, akárcsak a grunge zenei mozgalom, valamint Kate Moss és a heroin-sikk, de ezen a területen mégsem voltak olyan nagy nemsemleges divaipari törekvések, mint a férfiaknál.
Egyre nagyobb a stílusszabadság = egyre népszerűbb a nemsemleges divat
Kezdjük azzal, hogy Jean Paul Gaultier a ’90-es években kijött az első, kifejezetten férfiak számára tervezett szoknyával. Nagy divat nem lett belőle, de maga az ötlet is merészség volt. Akárcsak Calvin Klein húzása, aki a nők és a férfiak számára is egyforma alsóneműket dobott piacra – ilyen sem volt még korábban.
Az ezredforduló óta pedig apró, de folyamatos lépésben közeledik egymáshoz a női és a férfidivat.
Alessandro Michele (a Valentino divattervezője) például 2015 óta szószólója az androgün divatnak, tehát annak, ha valaki a megjelenésében egyszerre kombinálja a férfias és a nőies elemeket, de Stella McCartney és a Gucci is rendszeresen jelentkezik ilyen kollekcióval, akárcsak a PacSun és az Adidas.
Világmárkák a gendersemlegesség útján - Múló vagy maradandó trend?
A Telfar Clemens is csak nemsemleges ruhákat kíván a vásárlóinak, a Collina Strada pedig mindig olyan kollekciót tervez, ami a nők és a férfiak számára egyaránt hordható: elmondásuk szerint azért, mert a fenti brandek szerint az egyéniség, a személyiség és a saját stílusosság sokkal fontosabb a bináris elvárásokkal szemben. E márkák termékei pedig nagy népszerűségnek örvendenek, még a sztárok körében is.
Bár még mindig szalagcímre kerül az, ha egy híres férfi szoknyát visel a vörös szőnyegen, már közel sem okoz olyan botrányt, mint korábban, sőt! Nagyon közel vagyunk hozzá, hogy természetesnek vegyünk a divatipari cikkek nemsemleges kombinálását. Jelenleg Sam Smith, Billy Porter, Ezra Miller és a már említett Harry Styles az, akik öltözködésükkel hűen tükrözik a nemsemleges divatot.
Elődjeik még nem, de ők már bátran keverik a női-férfi stílusjegyeket, csakúgy, mint Lil Nas X. A hip-hop előadó Elton John és Prince archívumából meríti a fellépőruháinak inspirációját, miközben a saját ízlését is belekeveri a megjelenésébe. Kézitáskákat is egyre többet láthatunk híres férfiak karján (pl. Jacob Elordi, Jared Leto, A$AP Rocky, Charles Melton, The Kid Laroi, Offset, Bad Bunny, Pharrell Williams), de férfi szexszimbólumok is egyre többször viselnek szoknyát (pl. Oscar Isaac, Robert Pattinson, Vin Diesel, Brad Pitt).
Utóbbi például azt nyilatkozta, hogy a szoknya nem kizárólag a nők viselete, miért kéne magyarázkodnia azért, mert felvesz egyet? Szerinte a férfiasság nem ott kezdődik, hogy valaki csak nadrágot hord.
A cél: öltözzön mindenki úgy, ahogyan szeretne!
A nemsemleges divat tehát egyre népszerűbb, de ehhez nemcsak a nagy nevek és a híres divatházak járultak hozzá. A művészvilágból származó tervezők és a fast fashion márkák is sokat tesznek érte, akárcsak a mesterséges intelligencia, hiszen már léteznek olyan AI-alapú appok, melyek a saját, egyénre szabott stílus alapján ajánlanak ruhadarabokat, nem különböző címkék és táblázatok szerint. Ez utóbbi fejlesztést a Z generáció értékeli a leginkább: az általuk sokat használt közösségimédia-felületeken ugyanis egyre nagyobb mértékben téma a nemsemlegesség, ami szintén hozzájárul az unisex divat fellendítéséhez.
Divatforradalmároknak is hívják az IT-boyokat, akik többek, mint egy jól öltözött férfi
Annál is inkább, mert folyamatosan növekszik a témában felszólaló fiatalok száma, ahogyan azoké is, akik különböző divatszabályok és stíluskorlátozások nélkül tudják élvezni a divatot. És miért is ne tennék? Tény, hogy a mai fiatalok bátrabban fejezik ki magukat az öltözködésükkel, mint az előző generációk tagjai: 10-20 évvel ezelőtt még nem viselt annyi férfi pink pólót, bársony nadrágot és flitteres zakót, mint manapság; de a nők ruhatárában is ismeretlen tényező volt a túlméretezett zakó.
Ma már viszont mindez lehetséges, ami egy új, modern divatforradalmat hoz létre a világban: végre pedig elérkeztünk oda, hogy bárki viselhet bármit. Persze, ésszerű keretek között, hiszen nem árt néha önkritikával reflektálni az öltözködésünkre, de ez a jó az egészben. Hogy van beleszólásunk abba, mit viselünk. Hogy nem szabja meg semmilyen szabály, mit lehet és mit nem. A nemsemleges divat ugyanis teret ad arra, hogy mindenki úgy öltözzön, és azt viseljen, amit csak akar. És végtére is, ezért, az önkifejezés elsőszámú kommunikációs formájaként jött létre a divat.
