A saját múltjából inspirálódik most minden divatház, és ennek igen egyszerű oka van
A Chanel, a Dior, a Versace és az Alexander McQueen is a korábbi tervezéseiből merített ihletet a legújabb kollekciójához. Ahelyett, hogy előre mennének egyre többször nyúlnak vissza a jól bevált tervekhez és dizájnokhoz. Vajon miért van ez így? Szezonális hepp, márka tisztelgés vagy csak egy ötletmerítő vésztartalék ez az új a retrospektív trend a divatvilágban?
A divatipar a nosztalgia korát éli. A Z generáció jobban odáig van a ’90-es és a 2000-es évek divatjáért, mint bármilyen más trendért, ez pedig a divatipar működését is erősen befolyásolja. Míg régen a virágokból, a tengerből, a napfényből és az utazásokból merítettek ihletet a divattervezők, addig ma már a saját bestseller kollekcióikat analizálják és előhúzzák raktáraikból azokat a darabokat, melyekkel egykor sikert sikerre halmoztak.
Ez lenne a divatházak sikerének mai receptje? Végleg leáldozóban vannak a divatújdonságok, a stílusinnovációk pedig kimerülnek a fenntartható ruhaanyagok kutatásában? Nagyon így fest, mert az idei évben több divatház is visszanyúlt a kezdetekhez ahelyett, hogy előre néznének és a jövő trendjeit alkotnák meg – ennek pedig csak egy magyarázata lehet. Olyannyira vágyunk a divatnosztalgiára, hogy belefáradtunk a trendújdonságokba: inkább a jól megszokott darabokról álmodunk, melyekben egyszerre találjuk meg kényelmet és a boldogságot.
A divatipar nem a jövőbe néz, a régi klasszikusokat eleveníti fel
Brat summer, clean girl, old money, MOB wife, grandma-core – az elmúlt években sorra váltották egymást azok a szezonális divatesztétikák, melyek az egész öltözködésünket meghatározták. A Y2K (Year 2000) trend jelenléte már akkor is érezhető volt, hiszen a fast-fashion márkák minden héten kirukkoltak egy olyan vintage hangulatú ruhadarabbal vagy kiegészítővel, amit gyerek- vagy tinikorunkban teljesen biztosan viseltünk (helló haspólók, bokaláncok, színes lencsés napszemüvegek és zsebes nadrágok); ennyiben azonban ki is merült a dolog.
A jelenleg hatalmas változásokon áteső divatipar viszont már nemcsak a múlt iránti szentimentális vágyat igyekszik különböző nosztalgiázós kollekciókkal feleleveníteni, hanem magát a múltat akarja visszahozni a modern valóságba. Hogy ez miben mutatkozik meg? Például abban, hogy a divatházak egyre többször adnak vintage ruhákat a sztároknak a vörös szőnyeges eseményekre, de már az is megfigyelhető, hogy kész reklámokat, bemutatókat és kampányokat is szerveznek a nosztalgikus hangulat köré. Jó példa lehet erre a Chanel új tavaszi-nyári kampánya Dua Lipával, ami pont úgy néz ki, mint a márka egyik régi, ’90-es évekbeli szupermodell reklámja.
Annyira hiányoljuk a gondtalan kétezres éveket, hogy ez a divatiparon is meglátszik
A hasonlóság persze nem véletlen: a francia divatház nem titkolt célja, hogy visszahozza azt a vintage glamúrt, ami miatt olyan népszerűvé vált a Chanel néhány évtizeddel ezelőtt – erre pedig az emberek is vevők. A megkérdezett divatrajongók 40%-a vásárolt már olyan ruhadarabot vagy kiegészítőt, ami a régi, boldog időket juttatja az eszébe, a nosztalgiavásárlás egyre növekvő népszerűsége pedig pont az az ok, ami miatt a divatház nem is keresi az új kihívásokat, inkább a saját, régi tervezéseit adja ki újra gondolva, egyfajta technológiai visszatekintésként.
Ez a márkának is jó, hiszen nem kell plusz pénzt költenie különböző innovációkra és kutatásokra, tervezőkre és kísérletezgetésekre, mindössze csak végig kell tanulmányoznia a korábbi nagysikerű kollekciókat – ami már önmagában is sok profitot termel. Ebben a mesterséges intelligencia is nagy segítség lehet, hiszen az előre beállított algoritmus könnyedén párosítja a Z generáció által kedvelt ruhákat, a márka korábbi bestseller darabjaival; ezáltal olyan tervezéseket tud a számítógép kreálni, melyek garantáltan sikeresek lesznek.
A Chanelnél és a Versacénél is retrospektív visszatekintés a fő irány
Kevesebb a kreatív szabadság, de nagyobb a haszon, ami miatt az új divattervezők személyére vonatkozóan sincs olyan nagy nyomás. Nagy eséllyel pont ezért nem siettették el a Chanel új kreatív igazgatójának kiválasztását sem, hiszen szezonokon át vezető tervező nélkül születtek meg a divatház kollekciói. Vajon miért? Valószínűleg azért, mert a mesterséges intelligencia segítette őket a nagysikerű tervezésben – nem sürgette tehát őket semmi.
Ez a ’90-es években elképzelhetetlen lett volna: ha egy márkának nem lett volna egy szezonnál többen tervezője, az azonnal bukással, divatipari vészhelyzettel járt volna. Ha ezen felül a technológiai fejlesztések elnapolását is figyelembe vesszük (hiszen a régi dizájnok alkalmazásánál már nincs szükség új tervekre), akkor pedig rájövünk, hogy még jobban megéri a divatházaknak nosztalgia kollekciókat tervezni. Az „ami egyszer bevált, az másodjára is be fog válni” alapján alkotta meg a Chanel a 2025-ös tavaszi-nyári haute couture kollekcióját is, ami nagyban inspirálódik a márka korábbi darabjaiból – főleg, ami Karl Lagerfeld 1995 és 1997 közötti terveit illeti.
A kilencvenes évek elején oly felkapott sziluettek, tweed minták, a puffos vállrészek, hosszú, selyemruhák, a midi blézerkabátok, a nagy és feltűnő gombok, valamint a pasztell színskálák egyértelműen újragondolásra kerültek. Rájuk nézve olyan, mintha visszautaznánk az időben: bármelyiket el tudnánk képzelni a Szex és New York egyik korai epizódjában, Carrie Bradshaw gardróbjában, ami megerősíti azt, hogy
a divat körforgása soha nem ér véget, a nosztalgiavásárlás pedig tényleg a fénykorát éli.
Talán ezért nem is meglepő, hogy nem a Chanel az egyetlen, aki a saját múltjából vesz kölcsön ötleteket. Sőt, a francia divatház csak egy sok közül. A Versace például rendszeresen vissza-visszaugrott az időben az elmúlt néhány évben, felelevenítve az alapító, Gianni Versace darabjait – Donatella Versace hivatalos távozásával egyidőben viszont egy olyan nosztalgikus kollekcióval rukkolt elő a márka, amihez hasonlót korábban nem láthattunk. A 2025-ös őszi/téli kollekció tele volt a márka ikonikus mintáival díszített ruhákkal: egyszer a barokkos print, máskor a láncos minta, később pedig az állatminták bukkantak fel a kifutón, de csillogó, szegecsekkel teli és strasszokkal applikált ruhákban sem volt hiány.
Sorra alkotják archívumos kollekcióikat a nagy divatházak
Hamisíthatatlanul autentikus kollekció volt ez, melynek darabjai a a régi printekkel lettek kombinálva az új nemzedék számára. Még Donatella Versace is megerősítette, hogy a tervezésnél semmilyen divatszabályt nem követett, csak a márka DNS-ét szerette volna megmutatni a fiatal(abb) generációk számára, mielőtt végleg elhagyja a tervezői pályát. A Dior leköszönő kreatív igazgatója, Maria Grazia Chiuri is egy nosztalgikus kollekciót alkotott meg a visszavonulása előtt, ám ő a divatház egy korábbi legendás tervezőjének, Gianfranco Ferrének karakteres stílusjegyeit (finom anyagok, strukturált sziluettek) alkalmazta.
A sikeres vörös szőnyeges megjelenés kulcsa a vintage ruha?
Aztán ott van még az Alexander McQueen márka is, melynek tervezője, Séan McGirr a divatház 2000-es évekbeli kollekcióiból merít ihletet: ezt bizonyítja az is, hogy visszahozta a kifutóra az ikonikus koponyamintát, amit már jó rég lehetett utoljára a márka kínálatában látni. A nosztalgikus séma ráadásul a Chloénál is felbukkan: amióta 2024-ben Chemena Kamali lett a divatház új kreatív igazgatója, újra hamisíthatatlan kollekciókat kapunk. A tervező ismét divatba hozta a hippi, bohém gyökereket, a modern szellemiséget pedig azokkal a régi tervekkel kezdte kombinálni, melyek miatt oly sikeressé is vált a márka.
Mindez csak azt igazolja, hogy a divatházak már szinte csak olyan kollekciókat terveznek, melyek egyfajta iránymutatást is adnak a régi kollekciók hangulatát felhasználva. Több ez a márkák öröksége iránti tisztelgésnél: a tervezők felismerték, hogy újra divatba kell hozni azokat a stílusjegyeket, melyek miatt az egyes divatházak olyan népszerűvé váltak. A klasszikus ugyanis soha nem megy ki a divatból és míg bár a trendek szezonról szezonra váltakoznak, az ikonikus márkajelek örök inspirációul fognak szolgálni a jelen és a jövő divatrajongói számára.
előfizetésem
Hírlevél
