92 millió tonna ruha kerül a szemétbe évente – De miért hagyjuk?

A divat világában az újdonság csábítása folyamatos: új színek, új fazonok, új trendek. Miközben a ruhatárunk egyre csak bővül, a környezetünk egyre nagyobb terhet cipel. Az ENSZ adatai szerint évente több mint 92 millió tonna textilhulladék keletkezik világszerte – ennek nagy része a szeméttelepeken végzi, miközben a darabok jelentős része még hordható lenne. A fenntartható divat egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb eszköze, ha ahelyett, hogy kidobnánk a megkopott, kiszakadt vagy megunt ruháinkat, inkább javítsuk meg őket.

Nemcsak pénzt spórolunk, de személyes történetet és egyediséget is adunk a darabnak – ráadásul stílusos formában. Tanulhatóak ma Magyarországon az olyan kézi technikák, mint például a japán sashiko? Ebben a témában volt segítségemre Földi Andrea.

Láthatatlan és látható javítás – két út, egy cél

Varrni, főleg géppel sokfelé meg lehet tanulni amatőr módon is, hisz nagyon sok vállalkozás hirdet tanfolyamokat, workshopokat Két alapvető megközelítése van a ruhajavításnak: a láthatatlan és a látható javítás.

A láthatatlan javítás célja, hogy a sérülés teljesen eltűnjön a ruha felületéről. Ide tartozik például, amikor egy varrás mentén újra összeöltjük a szövetet, egy eltört cipzárt kicserélünk, vagy egy lyukat a lehető leginkább az eredeti anyag mintájához és színéhez illesztve foltozunk. Ez az út azoknak kedvez, akik a ruhát eredeti állapotában szeretnék viselni, és nem szeretnék, hogy a javítás nyoma látszódjon.

A látható javítás ezzel szemben ünnepli a sérülést. Itt a foltok, öltések vagy akár hímzések tudatosan eltérnek a ruha eredeti színétől és textúrájától, így a javítás kreatív design-elemmé válik. Ez a megközelítés nemcsak praktikus, hanem lehetőséget ad arra is, hogy személyes stílusunkat kifejezzük. Gondoljunk csak egy farmernadrág térdén lévő, kontrasztos hímzésre, vagy egy kabát könyökén elhelyezett színes gyapjúfoltra – ezek mind történeteket mesélnek.

Ne csináljátok utána: a magyar tanár stoppal, egyedül járta be Amerikát

Földi Andrea a buddhista tanulmányai alatt ismerkedett meg a japán kultúrával, a shintoval, a zen-nel és a szerzetesi ruhák tanulmányozása közben találkozott ezzel a technikával. Több éve kutatja, tanulmányozza, mert bármilyen egyszerűnek is tűnik, kulturálisan nagyon izgalmas terület, amit hazánkban leginkább a foltvarrók művelnek, de ők inkább a hímzés irányából közelítenek a sashikohoz, pedig ez eredetileg egy javító, textil megerősítő technika, ami nagyon beleillik a fenntartható életmód szemléletébe.

A sashiko tenyérgyűszűje, kézmozgása annyira eltér az európai kézi varrástól, férceléstől, érdemes személyes jelenléttel, hozzáértőtől tanulni. Andrea kurzusokat, workshopokat tart nagyon izgalmas helyszíneken. Hívták már a Budapest Fashion Weekre, tartott kurzust A Tan Kapuja Buddhista Egyházzal közreműködve, nyáron sor került az első sashiko-elvonulásra is, és most éppen a Magyar Japán Baráti Társaság klubjában tart tanfolyamot. Aki szeretne kicsit részletesebben megismerkedni ezzel a technikával, az csatlakozzon a Kortárs japán sashiko & textilműhely Magyarországon Facebookos oldalához vagy látogasson el a honlapukra.

Japán inspiráció – amikor a tökéletlenség a szépség része

A japán kultúra különösen szép példákat kínál a látható javítás művészetére, és itt a javítás sokszor nem pusztán szükségmegoldás, hanem filozófia. Az egyik legismertebb technika a sashiko, amely eredetileg a parasztcsaládok munkaruháinak megerősítésére szolgált a 17. században. A sashiko (jelentése: „kis öltés”) ismétlődő, geometrikus mintákkal erősíti meg a szövetet, gyakran fehér cérnával mélykék indigó anyagon. A minták – hullámok, halpikkelyek, virágmotívumok – nemcsak szépek, hanem gyakran szerencsét és védelmet is szimbolizálnak. Ez a technika egyszerre praktikus, tartós és esztétikailag látványos, és ma már a divatvilágban is újra felfedezték, például designer farmerokon vagy kabátokon.

„A virágoknak vannak érzéseik, hol boldogok, hol szomorúak” - Kertrendezésben is segít a feng shui

A sashiko része a boro, amely szó szerint „rongyot” vagy „foszlányt” jelent. A boro, ami a “foltozás” és az “újjáélesztés” művészetét jelenti, nem próbálja eltüntetni a hibát. A ruhák folyamatosan javításokon és rétegezésen mennek keresztül – gyakran generációkon át. Egy boro kabát vagy takaró valójában élő emlékkönyv, amelyen minden folt egy-egy történetet mesél el. A különböző anyagdarabok, színek és textúrák találkozása egyedi, soha meg nem ismételhető mintát hoz létre.

A sashiko a wabi-sabi filozófiát tükrözi, amely a tökéletlenségben, a mulandóságban és a sérülésben is látja a szépséget. Ez a szemlélet felszabadító lehet számunkra is: a ruha hibája nem hiba többé, hanem egyedi karakterjegy, amely kiemeli és személyesebbé teszi a darabot. A japán javítási hagyományok arra tanítanak, hogy nem kell eltüntetnünk a múlt nyomait ahhoz, hogy valami szép legyen – sőt, ezek a nyomok adhatják meg az igazi értékét.

Miért éri meg javítani, nem kidobni?

A fast fashion világában sokszor olcsóbbnak tűnik új ruhát venni, mint megjavítgatni a régit. De ha hosszú távon gondolkodunk, a javítás nemcsak a pénztárcánknak, hanem a bolygónknak is kedvez. Egy darab élettartamának meghosszabbítása akár 20–30%-kal is csökkentheti a hozzá kapcsolódó környezeti terhelést – és ez csak egyetlen ruhára vonatkozik.

Fast fashion üzemmódban a luxusmárkák

Ha ezt megszorozzuk a ruhatárunk teljes méretével, az eredmény hatalmas különbséget jelenthet. A javítás emellett érzelmi értéket is ad a ruhának. Egy hímzett ing, amit saját kezűleg tettünk egyedivé, több lesz, mint puszta textil: emlék, történet és önkifejezés.

Hogyan kezdj hozzá – a ruhajavítás alapjai

A jó hír az, hogy a ruhajavítás megtanulható, és nem igényel feltétlenül profi varrógépet. Íme néhány lépés és eszköz, amire szükséged lehet: