előfizetésem
Hírlevél
Ez az egy dolog jobban befolyásolja, kit szeretsz, mint valaha is gondoltad volna
Az édesapánkkal való gyermekkori kapcsolati nemcsak a személyiségünket befolyásolja felnőttként, hanem a szeretet igényünket, a kötődési stílusunkat és a párválasztási szokásainkat is. De vajon mennyiben tud hatni az édesapánkkal való viszony a párkapcsolatainkra és arra, kit szeretünk? Toldi Beáta párterapeutával beszélgettünk.
A párválasztás egyszerre tudatos és tudattalan döntések sorozata. A tudatos alatt azt értjük, amikor bizonyos szempontok alapján választunk párt, ez lehet megegyező életstílus, személyiség, bizonyos tulajdonság, hasonló célok, álmok, de vannak olyanok is, akik a leendő párjuk szem- és hajszínét is részletesen elképzelik. A tudattalan rész pedig az, ha valamilyen okból kifolyólag kötődünk valakihez, de kémiai vonzódást nem tudjuk logikával megmagyarázni. Egy dolog azonban mindkettőre hatással van: ez pedig nem más, mint az édesapánkkal való viszony. Az, hogy gyermekként milyen kapcsolatot ápoltunk az édesapánkkal, nagyban befolyásolja a más férfiak iránti érzelmeinket, vonzalmunkat, valamint azt is, hogy kiben látjuk meg a nagy Őt - és kiben nem.
Tudattalanul is az apánkkal való kapcsolat mintájára választunk
A kutatások szerint az erős apa-lánya kötelék pozitívan befolyásolja a jövőbeli párválasztási igényeket azáltal, hogy példát mutat az egészséges interakciókhoz és elvárásokhoz. Ezek a lányok a tanulmányok szerint az óvó, védő apai tekintet miatt később és ritkábban létesítenek szexuális viszonyt vagy alkalmi kapcsolatot tinikorukban, ami megvédi őket a szexuális úton terjedő betegségektől és csökkenti a nem kívánt teherbe esés kockázatát.
Ebből kifolyólag felnőttként is nagyobb magabiztossággal mondanak nemet bármilyen olyan szexuális/romantikus élményre, ami kényelmetlen helyzetbe hozza őket, nagyobb önbizalommal keresnek párt és tudják, milyen számukra az ideális férfi. Ezzel szemben az apával való nehéz kapcsolat tudattalanul is hozzájárulhat ahhoz, hogy olyan partnert keressünk magunknak, aki hasonló fizikumokkal, szokásokkal, gyengeségekkel vagy személyiségjegyekkel rendelkezik, mint az édesapánk - még akkor is, ha nem éppen pozitív tulajdonságokról van szó.
Az apaseb súlya: Így hat az apai hiány a felnőttkori kapcsolatainkra és önértékelésünkre
Nem egyszer hallani például azt, hogy a nők az alkoholbeteg apjuk mintájára hasonlóan alkoholbeteg férj mellett telepednek le, és azt is, hogy az erős, akaratos, felelőtlen apa mellett felnövők is hasonló férjet választanak maguknak. John Gottman pszichológus kutatásai is ezt bizonyítják be, aki szerint párválasztási szokásainkat hormonális hatások és a gyerekkori bevésődés határozza meg.
Ha ugyanis gyermekként van egy konkrét elképzelésünk arról, milyen is egy férfi, az adott szülői minta (és az általa biztosított szeretet) alapján nagyobb eséllyel választunk magunknak olyan partnert, aki ugyanezt biztosítja. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi van akkor, ha valaki apa nélkül nő fel és nincsen olyan mintája, amihez tudna viszonyítani? Ekkor általában a gyermekkorban hozzánk legközelebb álló férfiak (nagyszülők, testvérek, barátok stb.) mintáját vesszük alapul és ahhoz viszonyítva választunk magunknak párt. A téma érdekességeiről Toldi Beáta párterapeutával beszélgettünk, aki elárulta, hogy pontosan miért van hatással az édesapánkkal való viszony a párválasztásunkra.
„Az édesapánkkal való kapcsolatunk (vagy annak hiánya) hatással van a személyiségünkre, így a párválasztásunkra is. Egy szoros, biztonságot adó apa-lánya kapcsolódás például eredményezheti azt, hogy az édesapánkhoz hasonló, megbízható, ránk odafigyelő partnert választunk, ami követi az apa mintáját. De ennek az ellenkezője is előfordulhat: ha az édesapánk nem volt jelen a mindennapjainkban, akkor a kapcsolati hiány következményeként választhatunk olyan párt, aki sokat van velünk otthon, sok időt szentel ránk, otthonról dolgozik, vagy csak kifejezetten otthonülő típus.”
Egy kritikus édesapa miatt nagyobb eséllyel akarunk majd megfelelni a partnerünknek
A szakértő szerint tehát vagy ugyanolyan (de legalábbis nagyon hasonló) párt választunk magunknak, mint az édesapánk, vagy épp ellenkezőleg: mindent megteszünk azért, hogy jövendőbelink semmiben se hasonlítson rá. A kettő között ritkán van középút. De vajon mitől függ, hogy melyik irányba megy el a dolog? A párterapeuta szerint, ha az édesapánktól figyelmet, útmutatást és elismerést kaptunk gyerekként, akkor felnőttként bátrabban merünk sebezhetőek, gyengék, gyengédebbek lenni, valamint segítséget kérni férfiaktól.
„Van mód a gyógyulásra” – Dr. Balikó Eszterrel beszélgettünk az apasebről
Nyilvánvalóan olyan férfihoz fogunk vonzódni, aki mellett őszintén meg merjük mutatni ezt az oldalunkat, aki mellett nem kell titkolózni, akiben feltétlenül meg lehet bízni. Amennyiben viszont az édesapánktól kritikát, bírálatot kaptunk nagyobb számban, akkor lehetséges, hogy a férfiakban sem fogunk tudni annyira megbízni, és az esetleges elismeréseseiket, kedvességeiket és gesztusaikat pedig nem tudjuk majd annyira jól fogadni, mert igazából nem is tudjuk, hogyan fogadjuk azt.
A gyermekkorban tapasztalt negatív apaminta miatt ezért nagyobb eséllyel lesznek jelen az erőteljes, maszkulin jegyek a személyiségünkben. Ezzel esélyes, hogy olyan férfiakat fogunk vonzani a párválasztás során, akik maguk is erős, önálló nők mellett nőttek fel és igénylik a határozott nők jelenlétét az életükben. A szakértő szerint azonban ennek az ellenkezője sem ritka.
„Előfordulhat az is, hogy egy bíráló édesapa okozta traumák miatt annyira meg akarunk felelni a jövendőbeli párunknak, hogy túlzottan elkezdünk vágyni az elismerésére, a szeretetére, végül pedig az kerül az életünk középpontjába.” Ez azonban már nem egészséges, mert könnyen befolyásolhatóság, állandó megfelelni akarás, illetve mások érdekeit feltétel nélkül maga elé helyező személyiségjegyek (önfeláldozás, naivitás, áldozatszerep) kialakulásához vezet.
Azok, akik ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek, hajlamosak lesznek uralkodásra és parancsolgatásra hajlamos, gashlightingoló, nárcisztikus férfiakkal kapcsolatot teremteni. Ez pedig szintén azt bizonyítja, hogy egy megtartó apa-lánya kötelék nélkül az édesapa negatív tulajdonságai fognak dominálni a párválasztási folyamatokban. Ezt Toldi Beáta párterapeuta is megerősíti, aki a saját pácienseinél is gyakran észreveszi ezt a mintát.
„Úgy érzik, nem elég értékesek, nem elég jók” - apasebek a Bridgertonban a pszichológus szemével
„A rendelőben szép számmal találkoztam olyan értelmiségi nőkkel, akik jóval a képességeik és végzettségük alatt vállaltak munkát. Az indok általában az volt, hogy ezt az egyszerűbb feladatot jobban össze tudják egyeztetni a gyerekek nevelésével és a családi feladataikkal. Azonban amikor az édesapjukkal való kapcsolatukról kérdeztem őket, azt mondták, hogy gyerekkorukban sokat hallották az édesapjuktól, hogy ügyetlenek, vagy, hogy az apjuk bármit megengedett nekik, csak ne zavarják.
Ha tehát az édesapánk keveset vagy egyáltalán nem volt jelen az életünkben, és nem számíthattunk a támogatására, az egy idő után természetessé válik. Ez az üzenet okozhat magányt, nehézséget a párkeresésben, de motiválhat is bennünket arra, hogy egy minél közvetlenebb, családcentrikusabb partnert találjunk magunknak.”
Fontos a kötődési stílus
Minden tehát attól függ, hogy pontosan milyen apai mintát láttunk gyerekként, illetve vele milyen kötődési stílust fejlesztettünk ki. A pszichológia szerint négy féle kötődési stílus létezik: biztonságos, elkerülő, szorongó és ambivalens (szorongó-elkerülő).
A pozitív megerősítéseket adó, bátorító apák hozzájárulnak a lányaik biztonságos kötődési stílusának kialakulásához. A biztonságosan kötődők képesek ráhangolódni és megbíznak a partnereikben, kifejezik a vágyaikat és szexuális igényeiket és rugalmasak. A szorongóan kötődők gyakran elbizonytalanodnak magukban és a kapcsolatukban is, félnek az elhagyástól és folyamatosan megerősítésre van szükségük a másiktól.
Az elkerülőknek fontos a függetlenségük, zárkózottak, nehezen fejezik ki az érzéseiket és a partnereik gyakran érzik őket hidegnek és elutasítónak. A kiszámíthatatlan reakciókat adó szülők mellett felnövők szorongó-elkerülő kötődésűvé válnak. Kapcsolataikra a se veled, se nélküled helyzet jellemző, mert néha közelségre vágynak és kapaszkodnak a másikba, néha meg elhúzódnak.
Ha a pár egyik tagja biztonságosan kötődik és megérti a társa viselkedését meghatározó kötődés történetét, akkor tud tenni a kapcsolat stabilitásáért. Például a szorongót egy biztonságosan kötődő meg tudja nyugtatni és ezzel megerősíteni a kapcsolatukat. Jó hír, hogy a bizonytalan kötődési stílusok önismereti munkával és terápiával a biztonságos felé változtathatóak és ez pozitív hatással lesz mind az édesapánkkal, mind a partnerünkkel való kapcsolatunkra. A változáshoz időre, energiára és elszánásra van szükség. Tudd, hogy senki sem tökéletes: az esetleges változás viszont egy pozitív jövőképet vetíthet elő.
Ha neked is ez a célod, érdemes a kötődéselméleteket részletesebben is tanulmányozni, a rád és partneredre illő minta felismerésével pedig könnyebben és tudatosabban tudsz majd dolgozni azon, hogy minél jobb kapcsolat alakuljon ki köztetek.
