Szakértőt kérdeztünk, mitől lesz egy gyerek jó evő

Amikor egy gyerek érkezik a családba, sok minden átalakul, és annál több dologra derül fény, így a család étkezési szokásai is új megvilágításba kerülnek, amint egy apró embert is az asztalnál kell üdvözölniük. Temérdek, magát egészségesnek és nélkülözhetetlennek promótáló gyerekétel valójában üres ígéreteket és sok nem kívánt összetevőt tartogat.

Okos Tímea Kitti, Magyarország első BLW-könyvének szerzője, képződő pszichológus mesél nekünk a health washingról, a kulináris nevelésről és a mindenki számára élvezetes családi étkezések alapjairól.

Hogyan kezdtél el érdeklődni az egészséges táplálkozás iránt? Mi indított el ezen az úton, és hogyan mélyítetted el később a tudásodat?

Ilyenkor szokás talán azt mondani, hogy az anyatejjel szívtam magamba az egészséges táplálkozás alapjait, hisz édesanyám már a ’90-es években is vegetáriánus volt, jógázott, akkoriban pedig ezzel nem tartoztunk a szokványos háztartások közé. Azzal, hogy annak idején ő is az árral szemben ment, megtanultam rendszerkritikusan gondolkodni, megkérdőjelezni a magától értetődőt. Sokáig a marketing területén dolgoztam, itt beláttam, milyen eszközökkel veszik rá az embereket a vásárlásra.

Majd én is étkezési zavarral küzdöttem, egyre csak szorongtam, a kalóriákat számlálva. Amikor teherbe estem, elkezdtem járni terápiára, és ez segített leküzdeni az ételhez való egészségtelen hozzáállásom. Többek között a fiam lett a motivációm, majd elvégeztem számos képzést a táplálkozás területén. Jelenleg pedig pszichológiát hallgatok annak érdekében, hogy még komplexebb módon tudjam megközelíteni a család és az étkezéshez fűződő viszony dinamikáját.

Li Mengyi: „A gasztronómia szépsége, hogy minden embert összeköt”

Volt valami konkrét élményed, ami felnyitotta a szemed, hogy a bolti „gyerekélelmiszerek” sokszor egészen meglepő összetevőket tartalmaznak?

A marketingtapasztalataimnak köszönhetően bevált szokássá vált a címkék olvasgatása. Így maguk az összetevők nem is, de a mértékük nagyon meglepett. Babakekszek, pürék, teák és egyéb nélkülözhetetlen nassok hevernek a boltok polcain, amik tele vannak adalékanyaggal, hozzáadott cukorral és aromákkal. Ezek közül semelyikre sincs szüksége egy tíz hónapos babának. A gyerekek az aranyos figurás csomagolásnak köszönhetően megtanulnak kötődni ezekhez a termékekhez, a gyártók pedig nem a brokkolira fogják rárakni a kedves nyuszifejet.

A szülők a legjobbat akarják a gyerekeiknek, de nem is sejtik, mivel etetik őket, amikor a biokeksszel kedveskednek nekik.

Megannyi példát látok a health washingra nap mint nap, könnyű bedőlni ezeknek a marketingfogásoknak. A gyerekeknek nincs szüksége külön élelmiszerre, hanem arra van szükségük, hogy részt vehessenek ők is a családi étkezésekben. Ez egy sokak számára ismeretlen és szokatlan terep, így azt írtam meg a BLW, azaz falatkás hozzátáplálást elejétől végéig bemutató könyvemben, aminek én is örültem volna, hogyha lett volna.

A mindennapokban milyen tévhitekkel találkozol leggyakrabban a gyermekek étkezésével kapcsolatban?

Mára elhittük, hogy a gyerekek válogatósak, és más, külön nekik marketingelt ételre van szükségük, a már említett püréktől elkezdve addig, hogy minden étteremben találunk gyerekmenüt, ami spagetti, sült krumpli és „dínóhús” kulináris élményéig merészkedik el. Én ezt „bézs étkezésnek” is hívom, ha csak belegondolunk ezeknek az ételeknek a színébe, semmi karakterisztikájuk. A baj csak az, ha ezekből az ételekből alakul ki a gyerek mikrobiomja, kihat az immunrendszerre, később is ezeket az ízeket fogja kívánni.

Holott a gyerekek nagyon is nyitottak lennének új ízekre és textúrákra, ebben a korban alakul ki ízimprinting, de ha ez a fejlődési ablak bezárul, sokkal nehezebb lesz megszerettetni velük új ételeket. Tévhit az is, ahogy a gyerekeket akarjuk rávenni új dolgok kipróbálására: a fenyegetőzés, kiborulás vagy zsarolás nem teszi fenntarthatóbbá a gyermek ételhez fűződő viszonyát.

Vajon jobb vagy rosszabb ma nőnek lenni, mint harminc évvel ezelőtt?

Ezek alapján a közös étkezések igencsak befolyásolják a családi dinamikát. Szerinted ezek az alkalmak hogyan segíthetnek abban, hogy egészséges kapcsolat alakuljon ki a gyerekeknek a táplálkozással?

Igen, pontosan, amint leülnek az asztalhoz egy közös étkezésre, nagyon hamar leképződnek a családi minták, kapcsolódások – nem véletlen, egy működő terápiás eszköz, amikor a családi étkezésekbe kapcsolódik be a terapeuta. A közös étkezések nagyon fontosak lennének nemcsak az egészséges étkezési minták átadása miatt, de ezek az alkalmak a kapcsolódás, kötődés fontos terepei is. A közös családi étkezéseknek nemcsak az életmódban, de az élet minden más területén is hosszú távú hatása van, és érzelmi biztonságot is nyújt.

Nem véletlen írta Vekerdy Tamás is, hogy „Ugyanígy az is [rongálhatja a gyereknek az étkezéshez való viszonyát], ha nincs közös étkezés. Ez annyira fontos, hogy érdemes reggel akár fél órával előbb felkelni, hogy EGYÜTT reggelizhessünk… Igen, korán kelni kicsit fárasztóbb, macerásabb, de ismerek olyan családokat, akik ezt mégis megteszik, és azt mondják: Megéri! Más hangulatban kezdődik a nap, sokkal nagyobb biztonságban – és a megfelelő vércukorszinttel…

Csak remélhetjük: legalább még egy közös étkezésre sor kerül valamikor a nap folyamán. Az együttes étkezések ugyanis azok az alkalmak, amikor a gyerek a legoldottabban, legtermészetesebben számolhat be a nap eseményeiről, és hallgathatja a többi családtag – felbecsülhetetlenül orientáló, informáló – beszélgetését. […] Az együttes, kedélyes étkezés hihetetlenül fontos, és rengeteget hozzáad a családi intimitáshoz, ami viszont az érzelmi biztonság megalapozásának egyik nélkülözhetetlen összetevője.”

Ennek ellenére sajnos azt látjuk, sok családban már egyre kevésbé gyakori, hogy együtt ülnek le az asztalhoz. Holott ez egy remek alkalom a kapcsolódásra, a gyerek láthatatlanban tanulja meg, hogyan viszonyuljon a különböző ételekhez.

Az már világossá vált, hogy ti külön figyelmet szenteltek a jó hangulatú családi étkezéseknek. Még így is szokatlan látni, hogy a közösségi médiából a gyermeketek milyen kíváncsi és kísérletező az ételek terén. Milyen lépések vezettek oda, hogy így álljon az új ízekhez?

Nulladik mérföldkő, hogy a saját evéshez fűződő viszonyunk is rendben legyen. Rájönni, hogy milyen mélyebb rétegekből jön az, ahogy az ételekhez, az elkészítésükhöz vagy fogyasztásukhoz állunk. Magunkba néztünk, mi milyen mintákat hozunk az étkezőasztaltól. Ha például nem eszik meg valamit, ami nálunk is előfordul, és a szülő kiakadna, lássa, hogy ez valójában az ő érzelemszabályozásának hiányáról, mintsem a gyerek viselkedéséről szól.

Hozzáteszem, a pürés kezdéssel nincs feltétlen probléma, azonban ha a család legkisebb tagját minél hamarabb be akarjuk integrálni a közös étkezésekbe, akkor ennek az a feltétele, hogy mi is teljes értékű ételeket fogyasztunk. Azzal, hogy változatos, ízletes, fűszeres dolgokat kínálunk, amiből ő döntheti el, mit és mennyit akar enni, akkor autonómiát adunk a kezébe, ami igazából már a kezdetektől fontos, hiszen három velünkszületett pszichológiai szükségletünk van az SDT-elmélet szerint: autonómia, kompetencia és kapcsolódás.

Nem véletlen, hogy olyan sok baba utasítja el a kanalas etetést, és csak az érdekli, ami a szülők tányérján van – na meg az, hogy ő maga foghassa meg és próbálkozhasson. Emellett olyan kompetenciákat sajátít el, amik később is segíteni fogják. A legfontosabb azonban a jó hangulat, hogy ne egy nyűg legyen, hanem szeressünk együtt leülni enni. Semmi esetre se kezdjünk el nyomást gyakorolni: egy étkezés legyen színes, épüljön fel több komponensből.

Megtartva ezt a tágabb palettát, mindig lesz miből válogatnia, ha az egyik összetevőt éppen nem enné meg, akkor is értékes tápanyagokhoz jut hozzá. A határhúzás is rendkívül fontos, de ez sose menjen át fenyegetőzésbe vagy ígérgetésbe: „akkor kapsz desszertet, ha megeszel három kanállal”.

Apró szívek nagy próbái – Mit él át egy kétéves a bölcsődei beszoktatás után?

A táplálkozás mellett az oldalatokon az utazás is nagy szerepet kap, márpedig ezek a kalandok gyakran nagy hatással vannak az ember étkezési szokásaira. Nálatok hogyan formálták a külföldi konyhák megismerése az étkezéseteket?

A kisfiúnk most hét éves, vele eddig együtt hatvanöt országban jártunk – ezekből a kalandokból született a Világjáró Család. Így látszik, milyen fontos nekünk, hogy gyerekkel a világunk ne beszűküljön, hanem éppen hogy kiszélesedjen, és minél több közös élményt tudjunk szerezni, értsük ezt gasztronómiai vagy új tájak felfedezésére. Ő szinte mindent megkóstol, de azért az iguánára nemet mondott.

Amikor ott vagyunk az utazáson, látja, hogy milyen új dolgok vannak a tányéron, mi is szívesen kísérletezünk, ezzel azt üzenjük neki, hogy ő is bátran próbálja ki, az sem baj, ha valami nem ízlik elsőre.