előfizetésem
Hírlevél
Szakértő figyelmeztet: cukorbetegeknél sokkal gyakoribb ez a két mentális probléma
A cukorbetegség az, amiről már szinte mindenki hallott az élete során. A legtöbbször számokkal, vércukormérővel, inzulinnal, szövődményekkel asszociáljuk. De arról már kevesebbet beszélünk, hogy a cukorbetegség nemcsak a testet, hanem a lelket is kikezdi.
A statisztikák mögött ugyanis valódi emberek állnak, akik félnek, bizonytalanok, szoronganak, sőt, sokszor még a depresszióval is meg kell küzdeniük. Mintha a diagnózis maga nem lenne elég, még egy adag szorongás is jár hozzá. A test és a lélek összefonódása itt különösen szoros, mégis hajlamosak vagyunk kizárólag az egyikre koncentrálni. Pedig a gyógyulás csak akkor lehet, ha mindkettőt figyelembe vesszük. Erről beszélgettem Albrecht Sarolta pszichológussal, aki ő maga is 15 éve 1-es típusú cukorbeteg.
Milyen kapcsolat van a cukorbetegség és a mentális zavarok – például a depresszió vagy szorongás – között?
Mind a magas, mind pedig az alacsony vércukorszint rontja a hangulatot. A hipoglikémia (alacsony vércukorszint) gyakran társul idegességgel, ingerültséggel és zavarodottsággal. A hiperglikémia fáradtsághoz, levertséghez és gyakran haraghoz vezet. Ezek egyénenként változhatnak. Emellett a vércukorszint ingadozása rosszabb hangulattal és életminőséggel is együtt járhat.
Fontos megemlíteni továbbá az éjszakai hipoglikémiát, amely például ronthatja a nappali hangulatot, mely 1-es típusú cukorbetegek körében (főleg azoknál, akik aktívan sportolnak) gyakran előfordulhat, és emiatt napközben fáradtabbak és kevesebb energiával rendelkeznek. Ami talán a legrosszabb, hogy a negatív érzések és a stressz megnövekedett vércukoringadozással járnak együtt, és a rossz érzelmi állapotok (pl. depresszió és szorongás, akár szubklinikai szinten, gyengébb vércukormenedzsmenttel járnak együtt, így tulajdonképpen egy ördögi kör jön létre.
Mennyire gyakori a lelki megterhelés vagy mentális betegségek kialakulása cukorbetegek körében? Vannak erre vonatkozó adatok?
Mind a depresszió, mind a szorongás előfordulásának a valószínűsége gyakoribb diabétesszel diagnosztizált személyek esetén. A diabéteszes személyek körében a depresszió hozzávetőlegesen kétszer gyakoribb, a szorongást pedig 20-50%-kal gyakrabban élnek meg a nem cukorbeteg populációhoz képest. A felmérések viszont változó adatokat mutatnak ezzel kapcsolatban, hiszen az arányok országonként változhatnak, de globálisan elmondható, hogy kb. 23%-ban fordul elő depresszió és 17%-ban szorongás.
Szégyelled magad evés közben? Lehet, hogy téged is mandula anyuka nevelt!
Létezhet olyan állapot, amikor a mentális probléma (pl. depresszió, evészavar) előbb jelenik meg, és az vezet el a diabétesz kialakulásához?
2-es típusú diabétesz esetén igen, mivel a depressziós tünetek miatt a személy kevésbé figyel oda önmagára, a depresszió gyakran jár együtt önbizalomhiánnyal, az énhatékonyság érzés csökkenésével, motiváció vesztéssel, koncentrációs nehézségekkel, amelyek fontos tényezők a helyes életmód fenntartásának érdekében. Ami az evészavart illeti: a válasz itt is az lesz, hogy igen. Kimondottan a mértéktelen evészavar (binge eating disorder) esetében lehetnek gondok.
Ez egy olyan probléma, ahol a személyek a bulimiához hasonlóan gyakran nem tudják kontrollálni az evést, és falásrohamaik vannak. Viszont a bulimia esetén van egy kompenzációs tevékenység (extrém sport, önhánytatás, hashajtók), hogy megszabaduljanak a bevitt kalóriáktól, a mértéktelen evészavar esetén nincs ilyen tevékenység, így a bevitt többlet kalória hízáshoz vezethet.
Végül pedig, ami az 1-es típusú cukorbetegséget illeti, a diabéteszmenedzsment, a szigorú szabályok és túlkorlátozás miatt gyakori, hogy itt is kialakul egyfajta evészavar. De mivel autoimmun betegségről van szó, egy előzetes evészavar nem okozhatja a betegség kialakulását. A 2-es típusú cukorbetegség esetén azonban nagy jelentősége van az életmódnak (kiegyensúlyozott táplálkozás: nem feldolgozott élelmiszerek, zöldségek, teljes értékű, lassan felszívódó szénhidrátok, sovány fehérjék, stb), így amennyiben valakinek megvan eleve a genetikai hajlama a 2-es típusú cukorbetegségre, ezzel megnő a betegség kialakulásának a valószínűsége.
De fontos hozzátenni, hogy a prediabéteszes, inzulinrezisztens állapot, amelyre ha nem figyelnek kellően oda, akkor az 2-es típusú cukorbetegséghez vezet. Emellett gyakran együtt is jár a hormonháztartás miatti megnövekedett étvággyal. A legtöbb személy belekezd egy túlkorlátozó diétába, ahol gyorsan lefogy (a testzsír mellett izmot is veszít), majd, ahogy vége a diétának, akár a kétszeresét, háromszorosát is visszahízza (jojó-effektus), aminek az eredménye végső soron, hogy magasabb lesz a testzsírszázalék, alacsonyabb az izomtömeg, és ezzel együtt nő az inzulinrezisztencia szintje.
Mert az inzulinérzékenységhez (amely az IR ellentéte), izmokra, és alacsonyabb testzsírra van szükség. Emiatt nagyon fontos lenne egy komplex, holisztikus szemlélet, ami nem a szégyenkeltésre épül a túlsúlyos és elhízott emberek körében. Helyette valódi eszközöket kaphatnának az egészségügyben a kezükben, hogyan tudják helyesen, és hosszú távon fenntarthatóan kezelni a vércukrukat és testsúlyukat. Ez lehet orvos, dietetikus vagy éppen pszichológus egyaránt.
Sajnos a 2-es típusú diabétesz esetén azonban a társadalmi stigmatizáció jelentősen rontja a személyek mentális egészségét, és sokkal nehezebben kérnek segítséget, mert már van rengeteg rossz tapasztalatuk egy ítélkező egészségügyi környezetben, így a leggyakoribb reakció, hogy teljesen elkerülik a segítségkérést. És habár lehetőség lenne időben változtatni, ez nem mindig sikerül.
Lélek és jólét egyensúlya: miért kell nyíltan beszélni a depresszióról?
Hogyan hat a vércukorszint-ingadozás a hangulatra vagy gondolkodásra? Mit gondolsz, lehet pszichés tünete egy nem jól kezelt cukorbetegségnek?
Abszolút igen. Mind a magas, mind pedig az alacsony vércukorszint rontja a hangulatot. A hipoglikémia (alacsony vércukorszint) gyakran társul idegességgel, ingerültséggel, beszűkült tudatállapottal és zavarodottsággal. A hiperglikémia fáradtsághoz, levertséghez és gyakran frusztrációhoz vezet. Ezek egyénenként változhatnak, de az érzelemszabályozás szinte minden esetbe megnehezedik.
Honnan tudhatjuk, hogy baj van? Milyen figyelmeztető jelei vannak annak, ha egy cukorbeteg mentálisan túlterhelté válik, és pszichológushoz kellene fordulnia?
Az egyén észreveszi, hogy már önmagában az inzulinbeadás, vércukormérés, szénhidrátszámolás megterhelő számára, annak ellenére, hogy korábban nagy energiabedobással vágott bele az “életmódváltásba”. A családi étkezések, baráti események, programok (ezek a társas helyzetek gyakran az étkezések köré szerveződnek) már előre szorongást keltenek, hogy fogja tudni megoldani a vércukormenedzsmentjét, de közben meg nem szeretne kimaradni emiatt.
Az orvos számára pedig figyelmeztető jelek lehetnek, hogy a személy nem jelenik meg az időpontokon, nem készül kitöltött vércukor naplóval a konzultációra, bagatellizálja a problémákat. De a családtagoknak sem árt odafigyelni. Jelzésértékű lehet, hogy a személy állandóan fáradt, ingerlékeny, nem lelkesedik a megszokott dolgok iránt, nehezebben működik vele a kommunikáció, zárkózottabb lesz.
Milyen pszichológiai támogatási formák ajánlottak cukorbetegek számára (egyéni terápia, csoportterápia, edukációs programok)?
Pont így, ebben a sorrendben. Viccet félretéve, én leginkább felnőtt t1d (1-es típusú cukorbetegséggel élő) személyeknek tartok önsegítő csoportot (nem pszichoterápiás csoport), ahol a hangsúly azon van, hogy egy elfogadó, támogató közösségben meg tudjuk élni, hogy nem vagyunk egyedül. Tippeket adunk egymásnak, szóval nagy hangsúly van az edukáción is, mert azt gondolom, hogy nem lehet eleget tudni a jó diabéteszmenedzsmentről. A mai kezelési módszerekkel nagyon könnyen és jól lehet kezelni a cukrunkat, anélkül, hogy le kellene mondanunk egy csomó mindenről.
Viszont az ezzel kapcsolatos edukáció gyakran elmarad. Ezt viszont a legjobban egy egymást támogató, elfogadó közösségben lehet a megtenni, és a célom, hogy ezt a légkört teremtsem meg, ne egy újabb trauma legyen a tagoknak, hogy egy ítélkező helyen vannak, mert sajnos ez is előfordul. Emellett szóba jöhet az egyéni pszichoterápia konzultáció. Ezt a csoport nem helyettesíti, az egyéni folyamat mellett egy kiegészítés a csoport. Lehetnek a személynek elakadásai, életvezetési nehézségei, amiben sokat tud adni, ehhez a csoport kevés. Illetve vannak olyan problémák, amik már pszichoterápiát igényelhetnek.
Fejfájás, fáradtság, cikluszavar: Az inzulinrezisztencia irányítja a tested - és észre sem veszed
Végül pedig kérlek adj néhány tanácsot. Mik lehetnek azok a mindennapi mentálhigiénés gyakorlatok, amelyek segítenek egyensúlyban tartani testet és lelket?
Legyünk türelmesek saját magunkkal és a vércukrunkkal. Nem lehet tökéletesen csinálni, fogunk hibázni. De egy-egy hiba nem vezet szövődményekhez, viszont tanulni kell ezekből a hibákból, és javítani rajta. Fontos, hogy tudjunk rugalmasan hozzáállni a diabmenedzsmenthez, edukáljuk magunkat, hogyan tudjuk az életünkhöz igazítani a diabéteszt, nem pedig fordítva.
Ne álljunk végletesen a kezeléshez, ha valami nem sikerül, ne essünk abba a hibába, hogy “már úgyis mindegy”, hanem engedjük meg a hibázást, majd folytassuk helyesen a kezelést, ahogy előtte. Szabad segítséget kérni és elfogadni, sőt ajánlott. Családtagoktól, a kezelőorvostól, diabéteszes sorstársaktól.
