előfizetésem
Hírlevél
Ne félj az öregedéstől, tanulj a nagyszülők példájából, mert az időskor is lehet szabadság, élmény és értékes élet
Az életünk kezdetén folyamatosan felkészülünk: az első lépésünkre, az iskolai napokra, az érettségire, a felnőtté válásra és alapvetően a nagybetűs életre. Kevésbé hangsúlyos azonban, hogy az időskorra és létünk utolsó szakaszára is tudatosan kell készülni. Hogyan tanulhatunk nagyszüleinket támogatva? Milyen lépéseket tehetünk, hogy méltósággal öregedjünk meg? Hogyan változott az időskor megítélése az elmúlt évtizedekben?
Ezekre a kérdésekre Dr. Martony Zsuzsanna pszichiáter és geriáter szakorvos segítségével kaphatunk válaszokat, aki több mint három évtizednyi egészségügyben és a szociális ellátórendszerben szerzett tapasztalattal rendelkezik, jelenleg pedig kifejezetten gerontopszichiátriai rendeléseket tart a Mental Poliklinikán.
Folyamatos változás
Ha felkészülünk rá, az időskor életünk szép szakasza lehet, akárcsak a tél az évszakok között. Ilyenkor kicsit minden lelassul, de ennek is megvan a varázsa. Napjainkban az orvostudomány és a technológia fejlődésének köszönhetően elég hosszú ideig élvezhetjük a nyugdíjas éveinket, de korántsem mindegy, milyen minőségben. Szerencsére egyre népszerűbbé válik a geriátria, illetve az élet hosszának és minőségének egyensúlyát célzó szemléletek, mint a longevity.
„Régen nem igazán volt mire felkészülni, mert az emberek általában nem öregedtek meg úgy igazán. Legtöbbször viszonylag rövid betegeskedés után elhunytak, azonban ma már idősként húsz-harminc évet is élhetünk” - mondta Dr. Martony Zsuzsanna. Hozzátette, hogy az egészségügyben még jelenleg sincsen kellő prioritása az időskorúakkal foglalkozó szakellátásnak, az ebben dolgozók megbecsülése alulmarad a más egészségügyi területen dolgozókhoz képest. Szerencsére azonban manapság társadalmi szinten megfigyelhető a pozitív irányba eltolódás, elég ha a nagy népszerűségnek örvendő korosodó korosztályról szóló filmeket, sorozatokat és könyveket nézzük.
A digitális emlékek örökre megmaradnak, a gyász pedig új formát ölt, amit mindannyian érezhetünk
Miért félünk az öregedéstől?
Az idős korosztályról alkotott képünk több tényezőtől is függ, de a tapasztalataink mindenképpen nagy hatással vannak a megítélésükre. Ha például a nagyszüleink jókedvűek, tevékenyek és viszonylag jó egészségnek örvendenek, akkor valószínűleg nem tartjuk olyan rémisztőnek ezt az életszakaszt. Ellenben ha súlyos betegségekkel, depresszióval és magánnyal küzdőket látunk magunk körül, természetes, hogy félünk.
„Az időseket már gyerekként is érdekesnek találtam. Számomra ők olyanok, mint az értékes antikvitások. Izgalmas történetekkel, bölcsességekkel és általánosságban az életük során szerzett tapasztalataikkal lenyűgöztek” - mesélte a szakember. Többek számára azonban a gondozás, ápolás kérdésköre a legkritikusabb, és az ezzel kapcsolatos élmények nagyban befolyásolhatják az időskorral kapcsolatos véleményt, emellett az életkori felfogás is jelentős tényező.
Gyerekkorban például az idős ember megjelenése, ruházata, nyelvezete és szokásai kelthetnek idegenkedést. Később, amikor már hiúvá válunk, az esztétikai változások miatt tartunk az időskortól, végül pedig azért aggódunk, hogy tudunk-e majd megfelelően mozogni és ellátni magunkat. „Ahogy időben egyre közelebb érünk ehhez a korszakhoz, eljön a pont, amikor már nem attól tartunk, hogy ráncosak leszünk, megőszülünk vagy csúnya visszereink lesznek, hanem hogy kiszolgáltatottá és beteggé válunk.”
Thuróczy Bertalan: A modern technológia vívmányaival optimalizálhatjuk a mentális és fizikai teljesítményünket
Értelmezzük újra a nyugdíjaskort
Pszichológiailag jól megöregedni kemény munka. Figyelembe kell venni a test és a lélek harmóniájának fenntartását, és fontos meghatározni, hogy a későbbiekben mi fog foglalkoztatni. Utóbbira talán a legnehezebb rájönni, mivel kevesen tudják, mi az a tevékenység, amelyet nyugdíjasként is szívesen csinálnának. Bár a lehetőségek száma örvendetesen gyarapodik, de még mindig hiányoznak a könnyen elérhető időskori tevékenységek színterei.
Értékes és hasznos választás a zene és nyelvtanulás, csakúgy mint mások támogatása, segítése például felolvasás látásukban sérült társaknak. Emellett a fizikum és a társas kapcsolatok fenntartása ugyancsak kiemelt jelentőségű. A pszichiáter elmondta, hogy harminc-negyven éve az akkori ötvenévesek számára a sportos élet jobbára azt jelentette, hogy kicsit sétálnak, kimennek a Margit-szigetre vagy melltempóznak a medencében, de ez nem elengedő a késői időskorra is megfelelő izomerő, fizikum fenntartásához.
Minimum heti kétszeri kardió edzés szükséges, és ha sétálunk, azt is intenzíven tegyük, például japán sétálás formájában. „A nyugdíjaskort kicsit máshogy kell értelmezni, mert ha valaki úgy gondolja, hogy ettől kezdve csak pihen, nyugodtan elüldögél, akkor jönnek a gondok: elhízás, ízületi problémák, elsorvadó izmok és egyéb problémák. Ezt a szakaszt inkább egy olyan időszakként kell felfogni, amikor már tényleg nem a munkával foglalkozunk, hanem önmagunkkal, de közel azonos intenzitással.”
Mérő László: „A mesterséges intelligencia mindent elintéz helyettünk – és ez veszélyesebb, mint hinnénk”
Felelős döntések
Sokszor elhangzó gondolat, hogy idősként gyermeki szintre térünk vissza, hiszen egy idő után ugyanannyira magatehetetlenné válhatunk, mint babakorunkban. Bár tény, hogy bizonyos életkor felett nem feltétlenül tudunk gondoskodni önmagunkról, mégis fontos észben tartanunk, hogy felelősségteljes felnőttek vagyunk. Régebben természetesnek számított, hogy az időseket a család fiatalabb tagjai tartották el, azonban ez az időszak akkoriban csak pár évet jelentett. Manapság ez jóval tágabb időintervallumot foglal magában, továbbá a családi struktúra is nagyban átalakult, és nem ritka, hogy az idős hozzátartozók egyedül maradnak vidéken, vagy akár az országban.
„Nagyon fontos, hogy egy szülőnek nemcsak az a feladata, hogy felnevelje a gyerekeit, hanem hogy időskorában mentesítse őket az ápolása alól és megadja számukra a tudatot, hogy biztonságban van. Az élet utolsó szakaszában nagyon keménynek kell lenni, hogy meghozzunk bizonyos döntéseket” - emelte ki Dr. Martony Zsuzsanna. Elmondta, hogy sokan a mai napig erősen ódzkodnak az idősotthonba való költözés gondolatától, pedig ha nem úgy gondolunk erre, mint egy hely, ahová elmegyünk meghalni, akkor a legjobb választás lehet. Az adott életszakaszunknak megfelelő közeg új ismeretségekkel, közösséggel és elfoglaltságokkal vár, miközben a szeretteinket is tehermentesítjük az ellátásunk alól.
Tippek egy szép időskorért:
- Készüljünk fel az időskorra! Már fiatalon is elkezdhetünk gondolkodni olyan hobbin, elfoglaltságon és úticélon, amelyet nyugdíjas éveinkre tartogatunk, mert ez az időszak is része az életünknek, ne hagyjuk hát elveszni.
- Forduljunk empátiával idős szeretteink felé, és tanuljunk tőlük! Sokan előrehaladott korukra zárkózottá és frusztrálttá válhatnak és egyre inkább elmagányosodnak. Ennek gyakran mozgáshiány és fokozatosan gyengülő fizikum lesz a következménye. Az aktivitásra buzdítást például kezdhetjük a mozgással, sporttal kapcsolatos élményekről beszélve, illetve gyakorlatban az idős szerettünket nem magára hagyva, hanem vele közösen gyógytornázva vagy jógázva segíthetjük.
- Használjunk pozitív kommunikációt! Legyen szó gyógyszerbevételről, mozgásra ösztönzésről, depresszióból kilábalásról vagy bármilyen egyéb segítő szándékról, fontos, hogy a szituációhoz illeszkedő empatikus kommunikációt használjunk, lehetőleg személyesen és kerülve a negatív hozzáállást. A „ne így” vagy „ezt így kell csinálni” megfogalmazás helyett mondjuk azt, hogy „megértem, hogy nehéz helyzetben vagy, de segíts abban, hogy én hogyan tudnálak támogatni” vagy épp „csináljuk úgy, hogy legközelebb ide rakod, így csinálod”. A lényeg, hogy az egyedüllét érzésének helyébe a közös megoldás lehetősége lépjen.
