A félénkségből is lehet magabiztosságot teremteni, de nem mindegy, hogyan

Sokak szemében ciki vagy gyengeség a félénkség, pedig az emberek 80%-ánál rendszeresen előfordul. Általában azok tapasztalják, akiknek gyermekkorában volt valamilyen negatív szociális élményük, de akár vele is születhettél. Amit fontos tudnod, az az, hogy ez nem egyenlő az introvertáltsággal és bármikor leszámolhatsz vele – már, ha akarsz.

Félénkségről akkor beszélünk, ha aggodalmat, zavart vagy kínos érzést tapasztalatunk valamilyen szociális vagy nyilvános helyzetben. Komfort nélküliséget, idegességet, amit sokszor szóhoz nem jutás, bizonytalanság, pirulás kísér. Ez a legtöbbször negatív élmény, mert senki sem szeret mások előtt besülni, de vannak bizonyos helyzetek, amikor kifejezetten jól is jöhet a félénkség, mert egy adag adrenalinnal dob meg a teljesítményhelyzet előtt.

Most utánajártunk, honnan ered ez a teljesen természetes érzés; mit tudunk vele kezdeni, ha már nagyon zavar minket társasági helyzetekben és hogyan fogadjuk el önmagukat akkor, ha egyszerűen nem tudjuk leküzdeni.

Honnan ered a félénkségünk?

Takács Enikő pszichológus szerint a félénkség némely esetben velünk született tulajdonság, az esetek nagy részében viszont a gyermekkori tapasztalatokon alapszik és olyan események és élmények hozzák elő, melyeket kiskorunkban éltünk át, de kellő élettapasztalat nélkül nem tudtunk velük megbirkózni. Az is előfordulhat, hogy gyermekkori kapcsolódásokon keresztül éltük át és szabályosan belénk vésődött a félelem, amivel később már nem tudtunk leszámolni.

„A bizonytalanul kötődő emberek már csecsemőként azt tapasztalhatják meg, hogy a világ veszélyes és félelmetes, mivel az anyukájuk nem tud megküzdeni a saját szorongásával. Így a gyerek megtanulja, hogy a bizonytalan helyzetek veszélyesek lehetnek és jobb távol maradni tőlük. Így alakulhat ki a félénkség. Később ehhez kapcsolódhatnak olyan élmények, amikor csalódás érte az adott személyt (pl. nem tudott könnyen barátkozni az óvodában, félt megszólalni társaságban, rossz jegyet kapott, mert nem mert felelni stb.)

A későbbi negatív élmények pedig arra az alapélményre erősíthetnek rá, hogy ha valaki nyit az ismeretlen felé, akkor megsérülhet. A belső vágyak ellenére így a jól ismert utat választja. Ez a félénkség.” A félénkséget azonban gyakran összekeverik az introvertáltsággal és a szorongással. A kettő azonban nem egyenlő.

Mindig mosolyogtam, évek kellettek, mire rájöttem, hogy ez csak egy maszk

„A félénkség egy összetett állapot, amely során a társas helyzetek aggodalommal, feszültséggel járnak, valamint alacsony önértékelés is társulhat hozzá. A félénk ember (az introvertálttal szemben) vágyik a kapcsolódásra és arra, hogy észrevegyék, de közben annyira fél ezektől, hogy nem mer ennek érdekében lépéseket tenni.” Az introvertáltak erre viszont nem vágynak: ők jól elvannak a saját kis világukban anélkül, hogy valami másra, izgalmasra, zajosra, vágynának.

Jó példa lehet erre A pletykafészekből megismert Dan Humphrey esete: az elit gimi perifériáján kívül eső srácot eleinte introvertált személyiségként ismerhettük meg, aki nem vágyik a zajos bulikra, a pörgő életmódra és a botrányokra. Ahogyan azonban telnek az epizódok, egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy Dan nem introvertált, csak félénk. Túl bátortalan ahhoz, hogy az exkluzív New York-i Upper East Side része legyen, de a végén kiderül, hogy (spoiler) ő a pletykafészek és jobban a magáénak érzi a csillogó világot, mint szinte bárki más a sorozatban.

A félénkségen felül lehet kerekedni: A pletykafészek Dan-je erre a legjobb példa

Dan Humphrey példáján is lehet látni, hogy a félénkséget és a sebezhetőséget le lehet győzni – még akkor is, ha egy teljesen új környezetbe csöppenünk, ahol elsőre minden idegennek tűnik. Nem könnyű, sok bátorságra lesz menet közben szükség, de ha összekapjuk magunkat, sikerülhet. Hogy mi erre a legjobb módszer? Takács Enikő szerint segíthet, ha tisztában vagyunk azokkal a helyzetekkel és szituációkkal, melyekben félénkek vagyunk.

„Fontos a tudatosítás. Ha beismerjük magunknak, hogy vannak helyzetek, amikor félénkebbek vagyunk, akkor az segíthet a szembenézéssel. A félénkség egy tanult reakció, ezért hasznos lehet egy-egy megélt helyzetet újra játszani a fejünkben és kielemezni, mit csináltunk volna másképp. Ebből erőt tudunk meríteni és el tudjuk majd képzelni, milyen az, mikor nincs velünk a félénkség” – tanácsolja a pszichológus, aki szerint az is jó ötlet, ha nyíltan és őszintén kommunikálva beismerjük a másiknak, hogy izgulunk.

Elvégre, Dan is így hozta össze az első találkozót Serenával a bárban. Erőt vett magán és elment a hotelbe, ahol tudta, hogy egyedül iszogat a lány. Bár akkor még randevú nem lett belőle, végső soron ez vezetett hozzá, hogy össze tudta hozni az első randit Serenával. Ott aztán teljesen nyíltan beismerte, hogy zavarban van és félénk, mert Serena túl jó csaj hozzá. A lánynak viszont ez annyira jól esett, hogy pozitív reakció lett a vége.

A traumafeldolgozás első lépése az őszinteség és a szembenézés - beszélgetés Tömör Elisabeth terapeutával