előfizetésem
Hírlevél
A férfiszerep válsága: hogyan nyomhatja agyon az elvárás a férfiakat?
A nyugati társadalmakban egyre több adat mutat arra, hogy a férfiak élettartama jelentősen elmarad a nőké mögött. Ez a különbség nem csupán biológiai vagy életmódbeli tényezőkkel magyarázható, hanem mélyen gyökerező társadalmi elvárások, szerepminták és pszichés nyomás is hozzájárulnak a jelenséghez.
A klasszikus férfiszerep – a családfenntartó, az érzelmileg visszafogott, a mindent kibíró és megoldó férfi képe – mára számos területen tarthatatlanná vált, mégis tovább él a társadalmi elvárásokban. Miközben a nők szerepei látványosan változtak és bővültek, a férfiaké gyakran stagnálnak vagy épp visszahúzzák őket egy idealizált, irreális mintába.
A pszichológiai terhelés és az érzelmi elfojtás hosszú távon komoly testi-lelki következményekhez vezet. Ennek nyomán egyre több férfi szorul terápiás segítségre, keres választ saját identitására és próbál újraértelmezni egy olyan szerepet, amely mára nemcsak elavult, de sok esetben káros is. Az alábbi riport férfiak személyes történetein és szakértői megszólalásokon keresztül világít rá arra, milyen ára van annak, ha egy férfit nem önmagaként, hanem egy sztereotip elvárásként kezel a környezete – gyakran azok is, akik a legközelebb állnak hozzá.
Megfelelni, eltartani, fenntartani, megtartani
Sem napjainkban, sem korábbi generációk idején nem volt könnyű a férfilét. A családfenntartás, az anyagi biztonság megteremtése tradicionálisan az ő felelősségük volt – ez a szerep ma is jellemző. Ezzel párhuzamosan él a társadalomban a kép, miszerint a férfi nem sír, erős, megingathatatlan, izmos, magas, és minden helyzetben tudja, mi a helyes irány.
A női mentorok szerepe a tudományban is egyre fontosabb - beszélgetés Itilekha Podder kutatónővel
E sorok olvasása közben egy idealizált, jóképű robot képe sejlik fel, hiszen ilyen férfi nem létezik – soha nem is létezett. De vajon a férfiasság valóban egy elveszíthető, összetett tulajdonsághalmaz? A kérdésre választ keresve nőket és férfiakat kérdeztünk meg arról, hogyan ítélik meg ma a férfiasságot. Vajon tényleg elveszti férfi mivoltát az, aki nem vezeti minimum hetvennel autóját lakott területen, nem látogatja rendszeresen az edzőtermet, vagy éppen nem képes eltartani családját?
Az egyik megkérdezett, nevét vállalva, így mesélt tapasztalatairól: „Életem legnagyobb pofonja akkor ért, amikor a feleségem – akkor még együtt éltünk – a konyha közepén azt kiabálta: »Nem vagy férfi, soha nem is voltál.« Az előzmény mindössze annyi volt, hogy elveszítettem az állásom, amivel a család megélhetését biztosítottam. Két hónapon át napi szinten hallgattam, hogy a férfi dolga eltartani a családját, nem hozhatja őket kellemetlen helyzetbe.
Bár ideiglenesen anyósomék segítettek, a feleségem folyamatosan éreztette velem, hogy nemcsak a munkám, hanem a férfiasságom is elveszett. Látványosan szenvedett: spórolt az élelemmel, rosszabb minőségű pelenkát vett, és nap mint nap drámai jelenetekkel súlyosbította a helyzetet. Ennek következménye lett, hogy gyomorfekélyt kaptam.
Amikor végül újra elhelyezkedtem – ráadásul magasabb fizetésért –, a családi légkör megnyugodott. Ám bennem valami végérvényesen eltört. Különösen akkor, amikor kiderült: a feleségem az előző fizetésemből több mint egymillió forintot megspórolt, ami elegendő lett volna a nehéz hónapok átvészelésére.
Rájöttem, hogy otthon férfinak lenni túlságosan nagy ár – az életemet nem adhatom ezért cserébe. Beadtam a válókeresetet, elköltöztem, fizetem a gyermektartást, de azóta nem foglalkozom azzal, ki minek tart.”
Nem mindenben kellene példát venned Carrie Bradshawról, elmondjuk, miért
Társadalmi elvárások
„A férfiasság megítélése szinte minden esetben a külső visszajelzéseken múlik” – mondja Szabó Gellért férfi coach. „Ez óriási teherként nehezedik a férfiak vállára. Sok nő a mai napig úgy gondolja, hogy a férfi kötelessége eltartani a családot, figyelmen kívül hagyva, hogy a jelenlegi társadalmi modell a kétkeresős struktúrára épül. A média, a reklámok, a filmek pedig folyamatosan azt üzenik, hogy
a férfi dolga minden terhet elhordozni.
Ez a sztereotípia mélyen gyökerezik.”
Történelmileg is a férfi vállalta a kockázatot: az őskorban vadászni ment, míg a nők gyermeket szültek és gyümölcsöt gyűjtöttek. Később háborúkban harcoltak, ma pedig edzőterembe járnak, szükség esetén doppingszerekkel, gyorsulási versenyeken bizonyítják, hogy uralják az időt és az életet.
Mindeközben elfojtják érzelmeiket, melyek gyakran testi tünetek formájában jelennek meg. Eközben pedig megjelentek a társadalomban a magabiztos, anyagilag független nők, akik önállóan gondoskodnak magukról, miközben ugyanúgy vágynak szeretetre és elfogadásra. Ez azonban gyakran felborítja az egyensúlyt. A férfi, aki biztonságot keresne, kihívással szembesül, és nem ritka, hogy ezekben a kapcsolatokban „kiheréltnek” érzi magát. „Amikor a nő viseli a nadrágot, hozza a döntéseket és irányít, a férfi elveszítheti önazonosságát” – fogalmaz Szabó.
Sárköz egykori brutális titka, az életeket megnyomorító „egykézés”
Bálint, akit két éve hagyott el felesége, így emlékszik vissza: „Azt hittem, férfinek lenni annyit jelent, mint robotként működni. A nagyapám és apám mintája alapján dolgoztam: döntöttek, cselekedtek, és nem kérdeztek. Anyám soha nem kérdőjelezte meg apám döntéseit. A ház ura volt. Ezt a mintát vittem tovább a saját házasságomba is.
Csakhogy a feleségem, Gabi, egészen más beállítottságú volt. Határozott véleményt képviselt, és sérelmezte, ha nem vontam be a döntésekbe. A viták egyre gyakoribbak lettek, én pedig nem értettem, mi a probléma. Hiszen a választott autó biztonságos volt, a befektetések eredményesek. Minden úgy történt, ahogy azt otthon tanultam.
Egyik nap azonban hazaérve egy cetlit találtam: Gabi elköltözött, és közölte, hogy most ő hozott döntést. Teljesen összeomlottam. Hosszú folyamat vezetett oda, hogy megértsem: robotként éltem, miközben egy olyan társra vágytam, akinek a véleménye ugyanolyan fontos, mint az enyém. Két éve járok pszichológushoz, aki segített megérteni, hogy a férfiasságról alkotott képem téves volt.
A legnagyobb ajándék számomra, hogy a feleségem nem zárta be végleg az ajtót. Azóta újra udvarolok neki, randizunk, próbáljuk újraértelmezni a kapcsolatunkat. Mivel hivatalosan nem váltunk el, lehetőség van arra, hogy újra együtt kezdjük.”
Szerepcsere
„A nők jelentős része az elmúlt évtizedekben magára maradt” – emlékeztet Szabó Gellért. „A világháborúk során rengeteg férfi veszett oda, a nőknek egyedül kellett boldogulniuk, gyermeket nevelniük, megélhetést biztosítaniuk. Ez a kényszer szülte maszkulin energiák öröklődtek tovább generációról generációra.” A nemi szerepek eltolódása nem kényelmes, és a visszatérés a kiegyensúlyozott kapcsolati modellhez rendkívül nehéz. A férfiak gyakran megfelelési kényszerrel próbálnak helytállni, túlóráznak, edzenek, vagy éppen ellenkezőleg – meg sem próbálják felvenni a versenyt az elvárásokkal, miközben belső konfliktusokkal küzdenek.
„Ha csak az uniós közúti baleseti statisztikákat vizsgáljuk, világosan látszik: a halálos áldozatok többsége férfi. Hasonló arány mutatkozik a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a cukorbetegség esetében is. Ezek okait nem elsősorban genetikai tényezőkben, hanem a túlhajszolt, nyomás alatt tartott életvitelben látom” – zárja gondolatait Szabó Gellért.
7 hónap, 12 arcplasztika, 123 óra terápia: ez egy bántalmazó kapcsolat ára
A férfiszerepek újraértelmezése nem gyengeség, hanem bátorság kérdése. A társadalmi fejlődés nem csupán a nők felszabadítását jelenti, hanem a férfiak felszabadítását is azoktól az elvárásoktól, amelyek ma már inkább nyomnak, mint emelnek. A férfiasság nem veszélyben van – csak ideje lenne újradefiniálni.