előfizetésem
Hírlevél
Harry herceg és Malia Obama nyomában: a gap year személyiségfejlesztő hatása
Egyre többen választják a „gap year”-t, vagyis a tanulmányok közötti szünetet, hogy világot lássanak, dolgozzanak, önkénteskedjenek, vagy egyszerűen megtalálják önmagukat. Szakértővel beszélgettünk az időszak személyiségfejlesztő hatásáról.
Gap year alatt általánosságban a tanulmányokból kihagyott egy évet értjük, amely igencsak népszerű az angolszász világban. A legtöbben a középiskola után vágnak neki egy ilyen évnek, amely során vagy dolgoznak, vagy utaznak, de semmiképpen sem ülnek vissza az iskolapadba. Az angol királyi családból Harry és Vilmos hercegek, de Barack Obama lánya, Malia Obama is tartott úgynevezett gap year-t. Lényege, hogy az addig megszokott struktúrából teljesen kiszakadjon az illető.
Takács Ritával, az ELTE Informatikai Karának diáktanácsadó pszichológusával arról beszélgettünk, hogy milyen személyiségfejlesztő hatása lehet, ha valaki vállalkozik erre a korántsem egyszerű kihívásra.
Személyiségérés
Nagy-Britanniában több száz évre vezethető vissza a gap year hagyománya, mivel kifejezetten értékesnek tartották, és szervesen hozzátartozott a tanulmányokhoz. Számtalan pszichológiai előnye van ennek a tradíciónak, amely pozitívan hat a személyiségfejlődésre. „A brit diákok körében nagyon népszerű. Ott a diákok 56%-a már utazott, 16%-uk önkénteskedett, 16%-uk pedig dolgozott már kifejezetten külföldön. Statisztikák mutatták ki, hogy a visszatérés után javul a figyelmi kapacitás, és a megnövekedett tanulmányi motiváció következtében jobb eredményeket is produkálnak azok, akik tartanak gap year-t.” – kezdi Takács Rita.
A kihagyott év nemcsak a tanulmányokra, hanem az érzelmi érettségre is nagy hatással van, mivel növekszik annak a megélése, hogy valaki képes tenni a céljaiért. Mivel segíti az egyén stresszel való megbirkózási készségeit, felkészíti a fiatalokat a felnőtt életre, így kifejezetten személyiségformáló a hatása. „Az identitásfejlődés szempontjából növeli a felelősségérzetet és az önállóságot. Erősödnek az életvezetési képességek, mivel az illető kénytelen helytállni egy számára teljesen idegen környezetben. Ez magabiztosságot is ad. Sokan megrettenek ettől, de a problémamegoldás az élet része. Ez egy olyan készség, amelyet egész életében hasznosíthat a fiatal.”
Akkor is felfedezheted a világot, ha nincs pénzed rá, mutatjuk, hogyan
Bár sokan azért óvakodnak nekivágni egy év szünetnek, mert úgy érzik, akkor lemaradnak társaiktól, és tanulmányaikkal is egy év hátrányban lesznek hozzájuk képest, nem számolnak azzal, hogy éppen nyernek vele, hiszen személyiségük szárnyalni kezd, és nem szenvednek behozhatatlan hátrányt. „Nem kell sehova sietni. Nem maradnak le semmiről. Megtalálják önmagukat azáltal, hogy másokkal és más dolgokkal foglalkoznak egy idegen környezetben. Így lehet igazán magunkat megtalálni. A gap year hatalmas lökést ad a személyiségérésnek és a szociális készségek fejlődésének. Ez később megtérül, mivel olyan soft skillekre tesznek szert, amelyek segítik majd őket bármilyen választott pályán való megmaradásban és előrehaladásban.” – magyarázza Rita.
Adaptáció és világlátás
Egy új környezetbe való beilleszkedés senkinek sem egyszerű. A fiataloknak talán jobban megy, viszont ők mégis máshogyan kapcsolódnak a környezetükhöz, és nem tanulásnak vagy tapasztalatnak fogják fel, ami velük történik. A gap year nem csak kiváltságosoknak van. Rengeteg lehetőség van arra, hogy valaki önkénteskedni vagy dolgozni menjen külföldre. Több oka is lehet annak, ha valaki egy év szünetet szeretne tartani. Sokan bizonytalanok a pályaválasztásban, és ezért döntenek a gap year mellett.
Olyan is van, aki kiégettség miatt tart szünetet. Takács Rita pszichológus maga is tartott egy év szünetet 30 évesen, így ő is átélte, hogy milyen hatalmas mentális és világlátásbeli értékeket közvetít egy ilyen év. „Kértem egy év fizetés nélküli szabadságot, és elmentem önkéntesnek Brazíliába. Egy világszintű szervezethez mentem, a Katolikus Shalom Közösséghez, ahol szerény körülmények között élő fiatalokkal foglalkoztam. A megszokott kulturális tényezők hiánya teljesen átformálja az embert. Szembesülni olyan kihívásokkal, mint például, hogy a csapvíz nem iható minden országban – mert következményei vannak ennek –, megmutatja, hogy az ember milyen helyzetekben is képes helytállni.”
Az alkalmazkodóképesség azért is fontos, mert ha valaki más jellegű problémákkal szembesül is később az életben, mindig ott lesz a megnyugtató gondolat, hogy van kiút, tud változtatni az életén, képes rá. „A gap year nem nyaralás, sokszor nagyon kemény munkával telik. Mégis, a mentális stresszel, például szorongással vagy depresszióval küzdőknek különösen hasznos lehet egy ilyen év. Ebben az egy évben ugyanis nagyon sokféle inger éri az embert, és lehetősége van kilépni önmagából. A modern pszichológiai felfogás szerint egy olyan kihívással szembesülni, amelyhez ki kell lépni komfortzónánkból, szembesíthet minket saját erőnkkel, amelynek talán nem is vagyunk tudatában.”
A harmincasok krízise: már a fiatal felnőttek is ki vannak égve
Újra megismerni és megtalálni saját magunkat hihetetlen erővel ruházza fel az embert.
A nyugati társadalmakban kifejezetten értékelik, ha valakinek az önéletrajzában szerepel a gap year. Vezetői pozícióban például kifejezett előnynek számít, ha valaki több kultúra iránt is érdeklődik. „Én azért mentem, mert szerettem volna megismerni az ottani kultúrát. Elérkeztem az életemben egy olyan pontra, amikor úgy éreztem, hogy jobb egy picit megállni. Mindenkiben nagyon sok minden zajlik belül.
Nekem jó volt kilépni abból egy évre, ami itthon körülvett. Elmenni egy másik földrészre, szegényekkel foglalkozni valóban altruizmus. Meg kell tenni a megfelelő óvintézkedéseket, hiszen nem lehet csak úgy belevágni. Nekem is több oltást kellett felvennem, de hatalmas élmény volt látni, hogy mennyire befogadtak.” A gap year-ből való visszatérők sokkal adaptívabb viselkedési formákat vesznek fel – a szakember szerint. Elkerülik a negatív helyzeteket, és sokkal együttműködőbbek, mivel átélték az egymásra utaltságot. Reziliensebbé válnak, és pontos célokat képesek megfogalmazni. Önálló, magabiztos emberekké formálódnak.
„Jó volt látni, hogy mekkora a világ. Ma már teljesen máshogy értékelem az itteni életemet, az ottani világhoz hasonlítva. Nem néztem, hogy abban az évben mennyi fizetésem lett volna. Tágította a belső horizontomat, adott egy nemzetközi tudatosságot, ami segítette a visszailleszkedést. Látni azt, hogy ekkora különbség van kultúra és kultúra között – nagyon sokat jelent.”
Kockázatokat mindig kell vállalni az életben, és elindulni az ismeretlenbe, talán a legnagyobb kockázat. Viszont gap year-t bármikor lehet tartani. Eltérően éljük meg életszakaszainkat, nem szabad hagyni, hogy belefásuljunk rossz körülményekbe – sokkal többet teszünk magunkért és a világért, ha nem magunkat marcangoljuk, hanem mások megsegítésével fedezzük fel újra önmagunkat, és kívülről rálátva problémáinkra, újraszerkesztjük életünket.
