előfizetésem
Hírlevél
Rossz barát vagyok-e, hogy irigykedem a barátnőm sikerére?
Van egy pillanat, amikor a barátnő, akivel együtt küzdöttünk az egyetemi vizsgákon, vagy akinek hajnalig hallgattuk a párkapcsolati dilemmáit, hirtelen egy új szintre lép. Előléptetik, eljegyzik, külföldön kap ösztöndíjat, vagy csak egyszerűen sugárzik, mert végre jól érzi magát a bőrében. És bennünk valami megmozdul. Öröm, igen. De valami más is. Egy halk szúrás, amely azt kérdezi: miért nem én?
Két barátnő közötti kötelék éppen azért különleges, mert intim és versengő egyszerre. Gyermekkortól kezdve tanuljuk, hogy a másik lány eredménye valahol a mi mércénk is. Ki fut gyorsabban? Ki kap jobb jegyet? Kinek tetszik a „legmenőbb” fiú? Ezek a korai minták felnőttkorban is dolgoznak bennünk – még akkor is, ha közben megtanuljuk, hogy „együtt örülni kell”. A női szövetség ereje abban rejlik, hogy megtart, erősít, közösséget teremt. De ugyanennek az árnyoldala, hogy a sikerek gyakran összehasonlításra késztetnek.
Nővérseb, melyet ideje lenne gyógyítani
Smith Andi Queen Mindset Mentor és Női Erő Coach szerint a versengésből fakadó féltékenység nem a feminin természetünkből ered, hanem egy társadalmi kondicionálás eredménye: tulajdonképpen egy sérülés eredménye, azaz trauma válasz. „Amikor még törzsközösségekben éltünk, az együttműködés és a nyersanyagokon való osztozás volt az “evolúciós programunk”. Az erősségeink az egész törzs javát egységesen szolgálták, és valóban egy egész falu nevelt egy gyermeket. A yin (feminin) energia ereje az egységben és szintézisben van - nem a versengésben és izolációban.
Tény, hogy a modern társadalom többnyire patriarchális szempontok alapján méri és jutalmazza a sikert, ami kislány korunktól kezdve versengésbe, hasonlítgatásba és hiány mentalitásba hajszol, ezzel pedig hatalmas károkat okoz. »Ezt hívja sister woundnak« a szakirodalom, amit talán »nővérsebnek« lehetne magyarra fordítani.”
Miért gondolják sokan, hogy a nők nem tudnak őszinte barátságokat kötni?
Amikor az öröm mellé árnyék társul
Egy 2022-es brit felmérés szerint a nők 67%-a vallotta be, hogy éreztek már irigységet közeli barátnőjük sikere miatt. Magyarországon hasonló tendencia mutatkozik: a KSH adatai alapján a nők több mint fele úgy érzi, a baráti körben megélt összehasonlítások komoly hatással vannak az önértékelésükre. Az irigység tehát nem ritka – sokkal inkább emberi reflex. De mihez kezdünk vele? Mert a kérdés nem az, hogy megjelenik-e bennünk. Hanem az, hogy hogyan alakítjuk át.
A barátnők sikere gyakran a saját elakadásainkra világít rá. Ha valaki házat vesz, az emlékeztethet minket az albérletváltások bizonytalanságára. Ha gyermeket vár, miközben mi meddőségi kezelésekre járunk, a legnagyobb szeretet mellett is megjelenhet a fájdalom. És ha valaki szakmai csúcsra ér, miközben mi épp pályát váltanánk, könnyen érezhetjük magunkat „lemaradva”. A szakértő szerint a kognitív viselkedésterápia és az ún. mindset coaching hatékony segítséget nyújt annak felismerésében, hogy a rossz érzéseinket soha nem egy külső körülmény, hanem az arról szóló gondolataink, azaz a “belső narratívánk” keltik bennünk.
Nem az fáj, hogy a másiknak van - hanem, amit mondunk magunknak arról, hogy mit jelent az ránk nézve, hogy nekünk nincs. Hogy a másik jobb, mint én vagyok? Hogy nekem is járna, de az élet igazságtalan? Hogy amire szükségem lenne, az számomra elérhetetlen? „Amikor valaminek a hiánya elfogadással társul, nem okoz rossz érzéseket. Nincs Rolls Royce-om, és rendben vagyok ezzel a ténnyel, mert nem gondolom, hogy egy ilyen autó megléte vagy hiánya bármilyen módon befolyásolná a teljesség- és értékesség érzetemet.
Nem a hiány fáj, hanem azok a gondolatok, melyek elhitetik velünk, hogy a hiány okán nem lehetünk teljesek és/vagy nem élhetünk teljes életet, vagy megingatnak abban a bizonyosságban, hogy képesek vagyunk gondoskodni a valós szükségleteinkről. Fontos kiemelnünk, hogy az irigység felbukkanása önmagában még nem árt sem nekünk, sem a barátságainknak. Ez nem feltétlenül mérgező érzés – amíg nem fordítjuk át önváddá vagy támadássá. Az irigység ugyanis jelezhet is: hogy van bennünk vágy, amit még nem tudtunk megvalósítani. Hogy nem közömbösek vagyunk, hanem hiányt érzünk.”
Harmincas éveink legnagyobb titkos erőforrása, ha van mögöttünk egy női támogató közösség
Ünneplés, mint tudatos gyakorlat
A siker közös ünneplése nem mindig spontán. Sokszor döntés. Tudatos választás, hogy félretesszük a saját sérelmeinket, és a másiknak adunk teret. Ez a gesztus pedig nemcsak a barátságot erősíti, hanem minket is felszabadít. A pszichológiai kutatások szerint azok az emberek, akik képesek őszintén örülni mások sikerének, hosszú távon elégedettebbnek és kevésbé szorongónak érzik magukat. Az ünneplés tehát nemcsak a kapcsolatot védi, hanem saját lelki egyensúlyunkat is.
De mégis, hogyan ünnepelj őszintén, amikor a másik öröme és sikere benned komoly belső gyötrelmet okoz? A kulcs annak felismerése, hogy a valódi teljesség élmény és önbecsülés nem külső megerősítésekből fakad. A külvilág egy tükör, amely megpróbálja felismertetni veled, ki vagy valójában, és hol tartasz épp az utadon. Melyek a valódi vágyaid és szükségleteid, és melyek azok, melyeket a társadalom “programozott” beléd? Mennyire hiszel abban, hogy benned van a saját teljességed forrása, és mit teszel aktívan önmagad megismeréséért és kielégítéséért, a sebeid gyógyításáért, az önbecsülésed helyreállításáért?
A szakember javaslata szerint a legjobb, ha az ún. “női irigységhez” nem adottságként, hanem a női szocializáció következményeként közelítünk inkább, mert ezzel
- nem mélyítjük tovább azt a stigmatizáló tévedést, mely szerint az irigység valamiféle nemünkbe kódolt “defekt”, amivel kénytelenek vagyunk megtanulni együtt élni,
- szakítunk azzal a téves gondolkodással, amely normalizálja a női közösségek és kapcsolatok rosszindulatú megítélését, ezáltal bizalmatlanságot és elszigeteltség érzést szül, és
- elindulhatunk a gyógyulás felé, hogy sziklaszilárd, belülről fakadó önbecsülésre tegyünk szert, visszaköveteljük magunknak a tiszta feminin minőség erejét, és újra képesség váljunk megigazítani egymás koronáját, és tápláló, (világ)gyógyító, felemelő női közösségeket kialakítani és megtartani.
Ha a siker szakadékot nyit
Persze vannak helyzetek, amikor a különbségek túl nagyra nőnek. Amikor valaki olyan életstílust él, amelyhez a barátnő már nem tud kapcsolódni. Ez nem feltétlenül irigység – lehet egyszerűen eltérő életszakasz. Az életutak nem párhuzamosak, és a barátságokat is próbára teszi, ha más tempóban haladunk. De a kérdés mindig nyitott: lehet-e hidat építeni? Lehet-e megmaradni egymás mellett akkor is, ha nem ugyanazokat a mérföldköveket érjük el egy időben?
Talán a legfontosabb, hogy ne szégyelljük a kettősséget. Lehet egyszerre örülni és szúrni belül. Lehet szeretni a másikat, és közben vágyni arra, ami neki van. Az őszinteség itt is kulcs: ha megengedjük magunknak az érzéseket, könnyebb lesz nem azok foglyaként cselekedni.
